Arcomon kaján vigyor futkos és egy pillanatra a gyomorrontásomat is elfelejtem, mikor olyan vidám dolgokat olvasok, mint Jeszenszky Zsolt performansz-művész és adószakértő írása. Amelyről mellesleg kiderült hogy khm... na ... szóval tudják... J.ZS. megmondaná, de az ember ne vagdalkozzon. Szóval nagyon hasonkló cikk már megjelent máshol is. Tudják. Na. De nehéz ez az óvatos fogalmazás.
Na. A cikkel kapcsolatos szubjektív magánvéleményem az alábbiakban foglaolm össze:
Ez az ember nem ért hozzá.
A kitűnő Bede Márton már megírta korábban hogy a magyar művészeknek micsoda tévképzeteik vannak arról, hogy kinek és hogyan kellene a művészeket eltartani. Én nem ismétlem meg, csak megemlítem, hogy Mozart is haknizenész volt csak éppen zseni. Haydn zeneügyi szakreferens.
Itt vannak viszont a mai kor piacról élő zenészei akik éhen fognak dögleni a fájlcserélők miatt. Nem fognak. kevesebbet fognak keresni? Valamivel. Kevesebb nőt fognak megkapni? Nem, többet.
Azt a nagy tévedést kellene elfelejteni végre, hogy a zenét (filmet) vásárlóknak kell finiaszírozniuk mások milliárdos életét. Nem. A milliárdos élethez a zenei tehetség mellé kell egyéb tehetség is. Ott van Salvador Dali, aki művésznek sem volt rossz, de életművésznek volt az igazi. Ha valaki nem ilyen életművész? Hja, kérem ezt adta a gép. Bach a Goldberg-variációkat állítólag egy idegbajos megrendelőnek írta nyugtatóképpen. A Brandenburgi versenyeket Köthen hercegének vasárnap délutáni szórakozásnak. Mozart a saját gyászmiséjét is megrendelőnek írta. Vagy ott van Henry Purcell. Az Orfeo zenekar oratóriumbérletének legutóbbi előadásán (figyelem Jeszenszky úr, teltházas koncertek, á 9000 ft a MüPában) előadták a mester egy kevéssé isert darabját, ami arról szól hogy milyen csodás nép ez az angol de különösen York városának bőkezű tanácsosai. Gondoljon bele a kedves olvasó, hogy ha Purcell ma élne, simán megzenésítené Orbán Viktort vagy Demszky Gábort. Sőt. Magát Gyurcsány Ferencet.
Az egy szép új találmány, hogy a művész a piacon eladott műveiből milliárdos lesz. Az tette lehetővé, hogy az analóg felvételt nem lehet minőségromlás nélkül másolni a digitálisat meg igen (nagyjából). Azt a kiábrándító tényt kell közölnöm Jeszenszky úrral, hogy a Pirate Bay kinyírása pont akkora hatással lesz a letöltésre és az ingyenes zenemegosztásra mint a Napster kinyírása.
El kell fogadni hogy nem korszak, hanem módszerváltozás történik. A zenemegosztás nem új dolog. Apám orosz nyelvlecke kazettáinak b oldalán ott van a nyolcvanas évek amerikai rockzenéje. A zene terjedt és terjedni fog, csak mostmár gyorsabban. Olyan időszakban lovagolnak a lemezeladásokon, amikor a legtöbb mai tizennégy éves életében nem hallgatott cd-ről zenét. ott akarnak DVD-t eladni, amikor lassan GB/sec internet lesz, terabájtos tárolókkal mionden gépnél.
Nem a művészeket védik, hanem eszközbefektetéseket. A jó zenész meg fog élni. Meg fogja találni a mecénást, meg fogja találni a klubot ahol zenélhet és a koncert végén összedobnal neki ötvenezer forintot. A legtöbb zenész ma is ezt csinálja. Haknizik, születésnapi dalt ír satöbbi. A nagy Schönberg, horribile dictu Paul Hindemith vagy Kurtágh György is kiválóan elvolt, anélkül hogy milliószám adott voln el lemezeket.
A másik figyelemre méltó dolog, hogy Jeszenszky úr legyávázza ezeket a bíróság előtt állókat. Amúgy ők legfeljebb bűnsegédek, ha jól értem a torrent rendszerét. Megteremtik a bűncselekményt elősegítő feltételeket. Mit mondanának mást, minthogy nem mi voltunk tessék megbüntetni milliónyi felhasználót? Semmit, mert ez történt. És ha itt bezárják, hamarosan megnyitnak szváziföldön. Vagy kitalálják az új módszert. Ugyanis itt a "bűnös" az a sok ember aki letölt-feltölt. Őket hogy büntetik meg? Sehogy. Ezért aztán belerúgnak abba a fenékbe amelyiket tudják hol van. Adtak egy pofont... igen annak.
És ennek még színvonalasan örülni sem tudnak...
