Lassan el kell azon gondolkodni az ellenzéki politikai szereplőknek (és mindenki másnak) hogy miként is fogja azt a helyzetet kezelni, hogy Orbánék beadják derekukat az IMF-nek.

Nemrég írtam itt arról, hogy Orbán Viktor politikusi személyiségének egyik legfontosabb (és egyben igazi politikussá avató) személyiségjegye az állandó konfrontáció, a határok tágítása. Most is "ész nélkül" emeli a tétet, Lázár belengette azt is, hogy egy részleges önkormányzati csőd sem lenne idegen a kormányzat elképzeléseitől.

Sokan azt gondolják, és igazuk is van, hogy ez valamiféle szabadságharcos retorika része. Csak szabadságharcolni Torgyán-módszerrel is lehet, vagyis nagy szavakat pufogtatni a parlamentben, közben meg szép csendben gazdagodni. Nincs mégis a nagy konfrontáció mögött mégis valami logika? Két-három napja azt írtam, hogy nincs, néhány fantaszta hajszolja ebbe a miniszterelnökök. A fantaszták létezését és hatását most is ugyanígy látom, de eszembe jutott még pár szempont, már csak azért is, mert Fellegi jövő héten megy New Yorkba. Itt terelés van.

Az nem jut eszébe senkinek, hogy az "elzavart" , pontosabban a 48-ból nem engedéssel a tárgyalások befejezésére késztetett IMF delegáció után pökött egy hegyeset a kormányzat (legalábbis verbálisan) akkor hogy van az, hogy a miniszteri rangú tárgyaló három héttel később személyesen fog megjelenni az IMF-nél "informálisan tárgyalni".

Számomra ez azt sejteti, hogy Orbán számol azzal, hogy a derekunkat be kell adni és a feltételeket el kell fogadni. A feltételek nyilván nem lesznek egyszerűen betarthatók, főleg, hogy Orbán hatalmának korlátozásával járnak majd. Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy Orbán maga szeretné megválasztani a fegyverletétel helyét és idejét. Két okból.

Az egyik ok az, hogy mint valami hippinek állt milliomoscsemete, tudja, de legalábbis sejti, hogy a drogot, az alsóbb osztálybeli nőket, a fák tövében alvást és a meztelen fürdőzést addig kell kipróbálni, amíg nem kell beállni dolgozni a papa cégéhez. Vagyis minél több rázós lépést húz meg a sakktáblán addig, amíg be kell adni a derekát, annál több esélye van arra, hogy ezeket csikorgó fogakkal, de így fogja hagyni az IMF, vagy olyan konstrukcióban akarja visszarendezni, amely konstrukció majd a három év múlva kormányzó pártot fogja igazán bántani.

A másik ok pedig a rövidtávú politikai emlékezet. A Fidesznél jól tudják, hogy a modern, hírdömpinges kommunikációban, a két héttel ezelőtti balhéra nem emlékeznek. Tehát ha minden ilyen-olyan lépés között eltelik egy kis idő, azt a közvélemény külön fogja kezelni. Az ellenzéki kommunikátorok közül senki nem érzett még rá a módszerre (vagy nem fogadott szakértőt erre) hogy a hetente érkező disznóságokat a választók agyában egységes, folyamatosan történő jelenséggé formálja. Egyedül Szanyi kapitány sejtett meg valamit, amikor Orbánrezsimezett egy jóízűt.

Amíg ez nincs, Orbán kis politikai győzelmek soát aratja. Igaz ugyan, hogy a nyugdíjpénz-lenyúlás nagy disznóság volt, de azóta volt sok más hír és mire az MNB devizatartaléka körüli bizonytalanság jött, már nem kötötte össze egyik sajtóorgánum se a két, lényegében hasonló eseményt.

Én gazdasági szükségszerűségnek látom az IMF megállapodást. Ha nem lesz, mindenki sutba dobhatja elemzéseit Orbánról és az ellenzékről, mert akkor irracionális cselekvés van, nem csak rossz szándékú.

Ha meg lesz IMF megállapodás, és hagyják Szíjjártónak hogy pókerarccal ezt is bejelentse, akkor Orbán nyert, mert a felfelé mozgó forintárfolyamok, a csökkenő csődkockázat meg a többi, az már siker lesz, és lehet harsonázni amellett, hogy közben esni fog az életszínvonal.

Ha nincs olyan ellenzéki párt vagy erő, aki meg tudja oldani azt, hogy a közvélemény Orbánék megadását vereségként értékelje, aki nem tudja megkezdeni az "elszámoltatást" az "elmúlt másfél évért" akkor nincs olyan ellenzék, amelyik kormányváltást érdemelne. És nekem úgy tűnik, hogy erre a csatára a fidesz készül egyedül. Hátrál, hátrál, de ő van  világossal, a végjáték külön műfaj. A parasztok leütögetése után azért itt vannak még a táblán feladatok És Orbán kezdeményez, ez meg nem a vesztes sakkozók ismérve.