HTML

Louie the purple horse

Nem kell sietni. Raerunk. Majd en szepen, lassan okosan megirom.Online asztalfiok. Ugysem ertene senki, de azert olvassak csak el, ne csak nekem fajjon. Aki hirdetni akar szerény látogatottságú rétegblogomon küldjön üzentet. Megyegyezünk.

Friss topikok

Linkblog

Facebook

A csárdaszabály

2008.11.27. 23:28 Professor Pizka

A festői Hu He Hao Tu városa (angolul: Hohhot) rohamosan fejlődő kínai tartományi székhely. A rohamos kínai fejlődésre itt és most nem csodálkozok rá, legyen elég annyi, hogy két évvel ezelőtt ottjártamkor volt már ott McDonalds és Pizza Hut, ami így, alig negyven évvel a kulturális forradalom után nagyobb dolog, mint a holdszonda. Persze a helyi mekdöncit kizárólag az angolul beszélő fiatalok illetve a legalább ennyire vonzó angolvécé miatt érdemes felkeresni. Sokkal jobb vacsorát kapni a város kínai éttermeiben, ahol az egyik lány beszél kicsit angolul (jesz, nó, számok egytől tízig). Ezek a helyek, noha szerepelnek a galaxis útikalauzban, azért is jók, mert itt lehet megérteni, hogy miért volt Rejtőnél a kimustrált kakukkos óra a vén arab kávéfőző házának büszkesége. A tulajdonost ugyanis hájjal kenegették. Utcagyerekek szaladtak, sakkozó nyugdíjsok néztek oda és siető asszonyok álltak meg. Csang vendéglőjében hosszú orrúak esznek!

Étlap volt. Kínai. Úgyhogy a megilletődött pincérlánnyal az élen bevonultunk a konyhába, ahol miután megtekintettük az igazán friss és jól elkészített abárolt birkafejet, az épp készülő fogások közül választottuk ki azokat, amelyekben nem sejtettünk ízeltlábúakat és kétéltűeket, valamint puhatestűeket. Evolúciós felsőbbrendűségi komplexusunkat emígyen kiélve még láttuk a külsejében Batu kánra, gesztusaiban nagyanyámra (mindkettőre egyszerre) hasonlító tésztacsináló asszonyt, aki levestésztát gyártott. Rögtön rendeltünk levest is friss tésztával. Talán mondanom sem kell, hogy felséges vacsoránk volt, az összes világvallás összes zabálást tiltó szabályát súlyosan megszegve (ideértve Zoli barátom egészséges életmódját is, ami Sanghajban négy órán űzte hogy valahol műzlis joghurtot vásároljon) a sárga földig lezabáltuk magunkat.

Kissé nárcisztikus ember lévén én ezért nem a kiváló vendéglőt okolom, hanem magamat, mert ismerem a csárdaszabályt. Nem mindig tartom be. Ugyanis másnap a "Language Cafe" nevű helyen ettünk "európai" vacsorát. Hogy milyen volt? Nos. Édesapám, aki nagy világjáró, a nyolcvanas években a szibériai tajga fészkes közepében egy olajfúró állomáson kapott az állomás készleteiből összeállított vengerszkij pörköltet. Ma is megcsuklik a hangja ha arról a pörköltről beszél, pedig amúgy nem finnyás ember. De ezzel a kis ugrással (a hohhoti "Language Cafétól" vagy ötezer kilométer) megtaláltam azt a kiváló példát amin szemléltethetem a csárdaszabályt.

Képzeljünk magunk elé egy kizárólag helikopterrel megözelíthető fúróállomást a nagy orosz tajgán. Az erdőkben farkasok és finnugor hagyományőrző egyesületek csatangolnak áldozataikra lesve, tele van minden szűnyoggal és fenyőfával. Az itt létesült állomáson a fiúknak van: Konzerv, savanyú uborka, krumpli, hagyma, barna kenyér és vodka. Meg vodka. És még vodka. Ebből főzzön valaki pörköltet. Na ugye. Szegény apám. Illetve szegény én, mert a hohhoti Language Cafe európai vacsorája ugyanilyen hendikeppel indult, és (bár apám sztorija erre nem terjed ki) ugyanolyan cifra esti ... érzés lett belőle.

A csárdaszabály tehát a következő: mindenütt rendeld azt, amit helyben tudnak és szoktak csinálni!

Ez aranyszabály. Érvényes Ázsiában, Európában, Amerikában... Menj be és rendeld azt amit a helyiek esznek, vagy ami az étlapról a leginkább összecseng a hely hangulatával. Vegyünk például egy útszéli magyar csárdát. Román parasztbarokk bútorzat, szolid vadászjelenet a falra festve, bordó abrosz, kis kosárban kenyér, fehér inges pincér méregzöld mellényben. Itt a jó érzékű ember rántott húst kér krumplival vagy pörköltet nokedlivel. A vendégek kilencvenkilenc százaléka ezt eszi, ez van frissen, ezt tudja csinálni a szakács. Persze van az étlapon gombamártásos, aszaltszilvás, mogyoróvajban pácolt és kókuszreszelékbe mártott csirkemell tallér hercegnő burgonyával, de ezt az amatőrök rendelik. Egy tisztességes gombamártás huszonöt perc minimum. Feldarabolt, előkészített hozzávalókból és előre megfőtt alapléből. Tíz perc alatt csak gombaleves-porból megy. A kókusz, a mogyoróvaj teszkós, az aszalt szilva tavalyi. Illetve létezik egy kivétel: ha az ilyen hülye nevű fogás a főnök feleségének kedvence. Végülis kísérletnek nem rossz, hátha eltaláljuk...

 

Vagy ott van Pest. A pesti kocsmák és kávézók. Vannak, amelyeket ismerünk és még több ami tavaly még olasz pizzéria volt és idén már szír étterem, jövőre pedig szusi bár lesz belőle. Ezért vagyok bajban, amikor valakinek éttermet kell ajánlanom. Otthon főzök... Nade. Azért szoktak engem ilyen helyeken időnként lefitymálni, mert az olcsóbbikból kérek. Mármint sört. Pedig a logika egyszerű. Ezt isszák a legtöbben ez a hordó forog. Mit érek én a Radebergerrel, ha a hordó ár három napja csapra verve punnyad? Semmit. Inkább egy korsó borsodi, ha tudom, hogy ma délután verték csapra a hordót.

Egyszerű ez mint az egyszeregy. Ennek ellenére a mai ebédem egy pocsék toros káposzta volt. De nem kenhetem a dolgot a séfre. Én voltam a hülye. Hát mikor van vendéglőben disznótor?

 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://raerunk.blog.hu/api/trackback/id/tr14792352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisgenya 2008.11.28. 09:18:34

Ez így van. Még viszonylag puccos helyen is be lehet szopni, hogy bizony a tudásuk a pörköltig és a sülthúsos tálig terjed.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.11.28. 09:27:34

Ez nagyon jó és nagyon igaz írás! Persze az éttermek is elé mehetnének a dolognak és például nem kéne felvenniük az étlapra a gombamártásos, aszaltszilvás, mogyoróvajban pácolt és kókuszreszelékbe mártott csirkemell tallért hercegnő burgonyával, hanem azt a szűk kínálatot kéne tartaniuk, amiben jók. Legyen az akár csak 3-4-5 kaja.
És senki ne vegye az étlapjára a krokettet, ha mirelit porszart akar felszolgálni, gyúrja meg azt a rohadt krumplistésztát, nem telik semmibe.

EÖ (törölt) 2008.11.28. 09:43:05

egyetértek az előttem (érted?, előttem: before) szólóval

na_most_akkor 2008.11.28. 10:20:38

Na most akkor ezt külföldön úgy kell csinálni, hogy van egy étlap három nyelven. A helyi, angol meg német. (Magyar mér nincs - de most nem ez a fontos.)
Van két kaja a húszból, ami mind a három nyelven ugyanaz.
AZT kell enni, mert az az ottani. Angol, német (zárójelben magyar=én), nem tudja mi az.
Biztos, hogy jó.

Alex Ash 2008.11.28. 10:39:16

Egyszerű ez. Az ember azért megy máshova és eszik másütt, hogy MÁST egyen, mint amit otthon szokott.

A hülye sztárok megcsinálják, hogy ugyanazt eszik és isszák, mint otthon, és még az ágyukat is magukkal viszik... - de ők nem utazók.

Ugyanez van dzsémszbonddal is. Mi a fenének kell ennek a föld összes kricsmijében vodkatonikot (vagy mi a fenét) rendelnie? Gondolom otthon is állandóan azt issza - de most máshol van, igyon mást...

báró Csekonics 2008.11.28. 10:47:35

Még annyit ehhez, hogy a 'napi ajánlat' vagy 'konyhafőnök ajánlata' esetleg takarhatja azt, ami éppen friss, illetve azt az egy-két puccos fogást, amit tényleg meg is tud csinálni.

Az angolul-németül ugyanaz sem rossz ötlet...

agi 2008.11.28. 11:11:48

Alex Ash: Martini. Rázva, nem keverve!

Ma már elvétve keverik a martinit, de az eredetileg egy italkeverék. Ami azt jelenti, hogy a hozzáadott vermut fajtájától és keverési arányoktól függően lehet más és más.

apoj 2008.11.28. 11:23:26

Amúgy meg országút melletti büfénél, étteremnél ott állj meg ahol sok teherautó áll, mert ott valszeg jó a kaja.
Külföld esetében If You are in Rome, do as Romans az érvényes, azaz ahol a helyiek esznek.

Rwindx 2008.11.28. 11:36:33

Hmm, csárdaszabály, tetszik. Ezt megjegyzem.

Gerardus A. Lodewijk 2008.11.28. 11:51:04

Néhány éve Lisszabonban betértem egy helyi kisvendéglőbe, hiszen én is azt a szabályt követem, hogy ott étkezem, ahol a helyiek is. Pincér, üzletvezető, szakács, mind kizárólag portugálul tudtak. Az étlapot kézzel írták, de olvashatatlan betűkkel, bár ha el tudtam volna olvasni sem értettem volna. Szóval így nehéz volt kommunikálni. De a pincér feltalálta magát, bevitt a konyhába, kinyitotta a hűtőt, megmutatta a választékot: háromféle húst és mintegy 26-féle halat (mindnek mondta is a portugál nevét). Mindegyiket el tudják készíteni főzve, grillezve vagy serpenyőben sütve. Hát kiválasztottam az egyik halat és grillezve megettem, kiváló volt.

Hurrá Torpedó · http://www.youtube.com/watch?v=br-D7UneS0E 2008.11.28. 11:52:55

csak montenegróban ne egyetek "meat with beans" fordítású kaját. a többiek valami fasza helyi kombóra gondoltak, nagyon rákészültek, erre kaptak babfőzeléket virsliszerűséggel :) én nemes egyszerűséggel cevapit zabáltam közben és szétröhögtem az agyam a többieken.

Hurrá Torpedó · http://www.youtube.com/watch?v=br-D7UneS0E 2008.11.28. 11:56:01

javítok: kotorban kiváló kajánk volt, egy a helyi focicsapat posztereivel, mezeivel diszített kiskocsmában, de ott nem nagyon tudtunk komplikálni mert nem volt külföldi fordítása az étlapnak. szóval ott mindenki finomat evett, pedig csak saccperkábé tudta elmutogatni a pincér hogy mi micsoda.

báró Csekonics 2008.11.28. 11:56:21

Éhes ember amúgy is feltalálja magát - például ugyebár üres étterembe (kajaidőben üres) bemenni tilos, tehát kinézel egy tetsző kaját és rámutatsz, hogy olyat kérsz.
Legrosszabb esetben kb. ki lehet találni azért hogy az étlap melyik része mondjuk a főétel, és találomra ráböksz egy szimpatikus dologra.

Meiklokje 2008.11.28. 11:59:42

én azt a szabályt is betartom,h mindig csak frissensültet kérek. a pörkölt és a brassói ki tudja,mióta áll ott......

Bambano 2008.11.28. 22:45:10

A pörkölt soha nem friss.

beste 2009.01.11. 15:14:59

és Pozsonyban mit együnk?