Váratlan népszerűséget kapott előző posztom közvetlen kiváltó oka az volt, hogy kiváló barátom és ivócimborám kb két hónappal a harmincadik születésnapja után maifiatalozott egyet, az ötödik sör tájékán, egy pesti kocsmában (elnézést: pub). Ő egyébként doktorátusát a jogtudományokból szerezte, de akadémiai székfoglalóját Budapest belvárosának bulihelyeiből fogja megtartani. Hogy addigra meglegyen az impakt faktor, írásba kezdett. Tovább kellett volna küldenem a modoros blognak, de nem fogok elszalasztani egy ilyen jó kis írást. A kollega a nevét nem vállalja, így Mr. Tinkertrain néven (igen, nagy ozzysta) adja közre obszervációit alant:
BULIK NÉPE
Kőkemény általánosító bejegyzésünk következik, emberek céltalan és rosszindulatú beskatulyázása céljából.
Aki járt már életében buliban, az maga is tapasztalhatta, hogy ahány résztvevő, annyiféle viselkedés – többnyire habitusuknak megfelelően, ritkábban pillanatnyi erőnlétük szerint élvezik a „rendezvényt”. Jelen bejegyzés célja a különböző embertípusok szórakoztató, néhol szarkasztikus megjelenítése. Bármely egyezés létező személyekkel csak a véletlen műve lehet. Jelen írás szerzője hangsúlyozza, hogy a Hajógyári-szigeten fellehető szubkultúra látókörén és érdeklődési körén mindig is kívül esett, így az ottani személyekről a kedves olvasó szerezzen empirikus tapasztalatokat inkább.
„Péntek, az én napom…” hallhatjuk a reklámban és valóban: gimnazisták, egyetemisták, a munkában megfáradt menedzserek, ügyvezetők, asszisztensek, halbiológusok, terrorelhárítók erőiket egyesítve lepik el válságtól sújtott szórakoztató műintézményeinket.
Romkocsmák népe
Fiú: Outfit: sötét színű csöves farmer, magas szárú cipőbe tűrve, viccespóló, laza, bő pulóver vagy kardigán, amit sokszor egy-egy divatos sál, svejcisapka, ájfon, yuppie-szemüveg egészít ki, stílusos, azaz trendi módon. A műanyag söröskorsó kötelező kellék. A tekintet elvont, felsőbbrendű, hangsúlyozandó a helyre látogató társadalmi különállását a többi megvetett bulistától, vagy csak részeg már. Legtöbbször hanyag eleganciával tesz mindent, azaz gyújt rá, telefonál fennhangon „…szóltam a Tyütyünek hozzonbazmeg nyújorkból eredeti Smashing Pumpkins kulcstartót, nem leszarta?”, iszik sört, öleli át az aktuális nőt, köhécsel, megy vizelni. Közben tudjuk, majd’ összefossa magát, hogy nehogy őt is egynek nézzék a sok dülöngélő, sötét színű csöves farmert magas szárú cipőbe tűrve hordó, viccespólós, laza, bő pulóveres, svejcisapkás úgynevezett alternatív emberek közül. A szórakozás iszogatással kezdődik, ami malacmód berúgásba, nyílt utcán szerelmükkel összebalhézásba, teleport-taxizásba, végül másnapos fejfájásba torkollik.
Lány: ugyanez, csak svejcisapka helyett valamilyen nem Louis Vouitton, színes táska.
Táncos helyek népe
Fiú-menő: Outfit: valamilyen farmer, márkás teniszcipő, lovacskás vagy krokodilos rózsaszín pólóing felhajtott gallérral vagy márkás-konszolidált-de-mégis-dögös ing, felül kigombolva, nyaklánc kificcen. Lazán, könyékben hajlított, combtól kifelé fordított kézben tartott cigaretta. Mivel a cél az aznapi betevő ágybetét felhajtása, stílusa mindig erőltetett, filmes klisékből átvett modorosság-cirkalmakon nyugszik. Gyakran hangzanak el cserkészés közben a következő szavak: „kisasszony”, „nemmondod”, „én is”, „nekem is” (hazudik). Tánc közben egyik keze a magasban, másikban a cigivel egyszerre markolt söröskorsó, mint pszichés kapaszkodók a női nem esetére. Legtöbbször lúzer haverjaival van, kapatosan karaokeznak, utána megy a nagy csodálkozás, hogy a kappanhangon, összeborulva, vörös fejjel előadott „we are the champions” után miért nem áll velük szóba senki. Emiatti sértődésükben még többet isznak, és ha szerencséjük van, végül megszánja egyiküket egy maradék (fel nem csípett, éjfélt követően is zöld jelzést kibocsátó) hölgy. A többiek hazamennek, kiverik.
Fiú-lúzer: fatális tévedésből összehaverkodott valamelyik fenti típussal és az istennek nem tudja magáról levakarni. Nagy nehezen megissza az első sört, de szíve szerint kólázna-csipszezne. Legalább egy hülye hobbija van, például agyaggalamb-lövészet, erről szívesen beszélne órákig valamelyik lánynak. Köldökig húzott, kinyúlt, bőszárú kék farmerben fekete övvel, pecsétes pólóban várja a buli végét az ajtófélfának támaszkodva, bánatos tekintettel, mert itt lát először élő nőket a korosztályából alulöltözve, akik tetszenek neki. Ezt persze titkolja és néha felé vetődő menő haverjait oktatja felsőbbrendű hanghordozással, hogy a belső értékek a fontosak, mint a darabolós gyilkosnak. Hazamegy és megnéz egy természetfilmet, kiveri.
Nő-menő: Outfit: rakott miniszoknya, köldökig kivágott felső, porcelánbaba-fej, okos tekintet, vagy feszülős farmer, esetleg „leggings” (kívül hordós harisnya), bő felső. Kizárólag barátnőivel érkezik (ún. nőcsorda, in.: David Attenborough: Élet a Földön, Rókagomba kiadó, Budapest, 1993), kacarásznak, helyesek, tündérkéknek néznek ki. Aztán elkezdenek koktélozni. Aztán karaokezni, ennek keretében Celine Dion, Rihanna és egyéb kortárs művészek érezhetik magukat porig alázva, közben megy a sikoltozás, könnyek, végén hosszas ölelkezés, bennük van az x-faktor, na. Ha szerencséjük van, egy valódi, győztes alfahím hívhatja meg őket a következő kör koktélra és az obligát beszélgetésre, melynek során olyan kérdések vetődnek fel, miközben pörög a slusszkulcs, hogy „Hol tanultál meg így énekelni?” „Tudod, hogy ilyen zenék menedzselésével foglalkozom?”. A forgatókönyv ismert. A többiek hazamennek, megnéznek egy romantikus filmet és rommá eszik magukat édességgel, bőgnek.
Nő-lúzer: Árnyékként követi menő vagy annak hitt barátnőit, és kétféleképp viselkedhet: vagy meghúzódik egy sarokban és csendben iszogat, ha szólnak hozzá, válaszol, vagy addig iszik, amíg lazulnak a gátlásai és egyszer csak elhiszi magáról, hogy minden férfi őt akarja a helyen. Ez utóbbi általában hirtelen összeomlással, hisztivel és a barátnők általi támogatással, zsebkendő-átadással és italhozással szokott végződni. A pszichodráma szakkör ehhez képest buddhisták imamalom-görgetése.
Rockkocsmák népe
Fiú: „acélbetkós” bakancs, buggyos katonai (khaki) nadrág, kapucnis pulcsi, bomberdzseki, vagy kékfarmer, „veszkó” csizma, kockás flaneling, bőrjakó, hosszú vagy felnyírt haj. Vagy magányos farkasként, vagy csordában érkezik, a zene miatt jön (valamilyen „ándergránd” koncertre, azaz a kutya sem ismeri a zenekart 10 hülyén kívül), de valahogy nem sikerül neki a koncertet élvezni, mert közben végig a bárpultot támasztja, és ordítva beszélget társaival vagy spontán összehaverkodik a kedvenc zenekarja pólóját viselő elvbarátjával. Felváltva járnak vizelni, 10 percenként, a vizezett sör miatt.
Lány: halál angyalának öltözött könyvtár-légó szakos egyetemista fekete csipke felsőben vagy kapucnis pulcsiban, bakancsban, van esély rá, hogy van köztük jó csaj, de rosszak a statisztikák. Lehet még rendszeridegen is, valamelyik rockersrác barátnője, aki zenei érdeklődését tekintve a Roxy Rádió törzsközönsége, és a nővérétől kölcsönkért egy fekete felsőt, mert úgy hallotta, hogy ide abban kell jönni. Utóbbi soha nem élvezi a bulit és miután látja a barátját alattomosra részegedni a borzalmas zene mellett, további miután beindul rá a barátjának legalább két haverja, eldönti, hogy másnap „beszélniük kell”.
A fentieken túl minden buliban van egy típus, korra, nemre, bőrszínre, foglalkozásra, felekezethez való tartozásra tekintet nélkül: aki valóban, őszintén, igaz szívvel élvezi a bulit. Ő a legveszélyesebb, mert semmilyen hátsó gondolata nincs, így kiszámíthatatlan. Óvakodjunk tőle!:)
