HTML

Louie the purple horse

Nem kell sietni. Raerunk. Majd en szepen, lassan okosan megirom.Online asztalfiok. Ugysem ertene senki, de azert olvassak csak el, ne csak nekem fajjon. Aki hirdetni akar szerény látogatottságú rétegblogomon küldjön üzentet. Megyegyezünk.

Friss topikok

  • Dworkyll: És az élet utolérte az irodalmat, lett Lidl a Csalogány utcában :) (2022.09.03. 23:52) A belbudai Lidlben
  • törzsmókus: az a durva, hogy az eus forrásokból meg a világgazdaság növekedéséből azóta is húzzák. de legalá... (2021.02.22. 08:43) Berlusconi legalább elkurvázná
  • Manfréd Sipeki: Én igényelném a részletes leírást az "beszélgetés az apóssal témakörben". Rég röhögtem ennyit. (2015.09.24. 11:47) Gyertek hegeszteni
  • GutBesserWasser: Azért ne nézzük le teljesen a melósokat. Mondom ezt mérnökként, aki sokat "jártassa" a száját, vis... (2013.05.17. 10:20) Politikaikag korrekt dürrögés
  • vészmadár (pica pica): állat:) (2013.04.11. 14:53) Alejandro de los Ingredientes: INCI szerint

Linkblog

Facebook

Leslie L. Lawrence: Buddha bal bokája II. A ficam visszatér: Negyedik fejezet

2011.07.08. 14:53 Professor Pizka

A gép lassan süllyedni kezdett, a hajtóművek elhalkultak. A monitor mutatta, hogy Szibéria határánál, a mongol sztyeppe peremén repülünk. Visszacsuktam a szemem. Eszembe jutottak Cöxpon-fu és Nakonkszipan uangje-fu kolostorai, a lámák, az avas jakvaj-tea illata... Gungga, a burját, amikor lelőtte rólam a támadó medvét... a japán katonák, akik aranyat ígértek a fejemért, de nem tudták, hogy én már tanító, rinpócse vagyok a helyiek szemében. Gondolatban a jurta bejárata fölött száradó és a bent égő tűzhely füstjétől enyhén átfüstölődő és megbarnuló szárított túrót rágcsáltam, amikor kizökkentett a kiáltás.

- Sam, nézzél valami innivaló után!

- Nem tudok Lizzy, előre se tudok így menni.

- Hát akkor kérdezz meg valakit, ott az az alak a skótkockás pléddel letakarva.

Ez csak én lehettem, a "skótkockás pléd" pedig alighanem a Campbell-tartan mintázatú McCormack&Hendely Co. márkájú merino gyapjú útitakarómat jelentette, amelyet nemrég vásároltam háromszáz fontért az Oxford Streeten.

- Hé miszter izé...

- Lawrence. Leslie L. Lawrence vagyok

- Sam Higgins. Nem tudja, hol van ezen a gépen innivaló?

- Dehogynem, abban a szekrényben talál mindenfélét, a kisasszony szívesen ad maguknak.

- Ne pofázz már annyit, szomjas vagyok! - rikácsolt Lizzy Higgins, mire Sam sietve hátravitt két doboz kólát.

Mivel skót whiskyhez most nem volt kedvem, és különben is a britek aludtak, gyorsan kevertem magamnak meg a citromképű amerikainak egy-egy whisky&sour koktélt, mielőtt szólnak, hogy üljünk vissza a helyünkre. Gondoltam, kockáztatok, megeresztettem egy laza kérdést.

- Szétnéznek kicsit Koreában? Úgy hallottam, sok érdekes dolog van ott.

- Én pont az ellenkezőjét hallottam, azt hogy tele van kutyazabáló sárgákkal.

- Akkor talán üzleti út?

- Mit érdekli az magát? Ha nagyon tudni akarja egy levél miatt jöttünk, amelyet Ik-Wan Csongtól kaptunk, azt írja, még a háborúból ismerjük egymást.

Felhajtottam a koktélomat. A fejemben zúgtak a vészharangok, védőszellemem ütemsen káromkodva rángatta a köteleket. Volt azonban még egy érzés, valami kellemetlen szúrás. Oldalra néztem és Lizzy Higgins tekintete fúródott a hátamba, mint egy templomi lándzsa. Sóhajtottam, leültem a helyemre és vártam a leszállást.

(újabb alfejezet)

A reptéren elég nagy felfordulás volt. Többen is Ik-wan Csongot keresték. Egy magányos kínai úr, továbbá egy őszes, szakállas gentleman a Humbolt Egyetem Műszaki Kar Irodalommechanikai Tanszékéről. Ő ideiglenesen kisétált a regényből, de olyan jelentőségteljesen nézett rám, hogy hirtelen sem én, sem Toltang rinppócse, sem pedig Radzs Kumar Szingh nem tudtuk, hogy mit is akar ez jelenteni. Mivel a kínaival nehezen értettek szót az információs pultnál, másik oldalon, félig takarásban üldögélő koreaihoz ballagtam. Koreai tudásom kicsit megkopott, de azért elvártam volna, hogy legalább biccentsen nekem, miután megkérdeztem hol a limuzinszolgáltató embere. Kicsit jobban megnéztem és láttam, hogy már nem fog nekem válaszolni. Akinek a nyúltagyába hátulról temetői kiskapát állítanak, az már nem társalog senkivel...

 

Szólj hozzá!

Címkék: lll

A bejegyzés trackback címe:

https://raerunk.blog.hu/api/trackback/id/tr363050559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása