A politikusban és a pillangóban az a közös, hogy mielőtt szárnyat bontanának, azelőtt túl kell esni a népszerűtlen, kártékony féreg fázison, különben nincs tündöklés. Szoci politikus-utánpótlás nem lévén, Magyarországon nagyrészt fideszes politikusok szárnybontogatását figyelhetjük meg, esetleg jobbikosokét.

Lehet, ma már kevesen emlékeznek arra a korszakra, amikor Rogán Antal nem intrikáló polgármester volt, hanem ügyeletes fideszes ugatóember. Megvolt hozzá az esze, hogy a hosszas ugatás után kérjen egy pozíciót, mielőtt kiderül, hogy az ugatóember sose harapóember. A jobbikosok és az LMP-sek között is többen elkezdtek lehiggadni a szélsőséges korszakuk után.

Lázár János karrierje érdekes hibrid, mert Rogánnal, Szijjártóval, Vonával, Karácsonnyal ellentétben nem homo novus-ként érkezett meg az országos politikába, hanem egy elég jelentős vidéki település polgármestereként. A fent felsorolt uraknak nem volt tapasztalata és főleg nem volt hátországa. Ez a kettő egyébként úgy tűnik, fideszes politikusoknál kifejezetten nemkívánatos dolog, ezért is van az, hogy szét akarja a Fidesz vezetése választani a képviselői minőséget a parlamenti képviselőségtől.

Az erős vidéki pártszervezetek hatalma ugyanis szoci hagyomány, erős vidéki párttitkárok a Szovjetunióban voltak és ott tudtak időnként nagy zavart csinálni. Meg persze az MSZP-ben.

Lázár Népszabadság-interjúja jól mutatja ezt a kettősséget. Lázár egyrészt karakán vidéki polgármesterként határozza meg magát, aki maga is egy derék, dolgos vásárhelyi gyerek, és jól nézne ki, ha nem úgy tenne, ahogy a derék, dolgos vásárhelyiek ezt elvárják tőle. Az ember szemébe könny szökik, amikor ilyen politikai elhivatottságról olvas.

Ugyanakkor kezdeni kell valamit azzal is, hogy Lázár mégiscsak a Fidesz egyik képernyőarca, ütközőember, aki legneccesebb labdákat passzírozza át az ellenfél térfelére. Az interjú kétharmada is erről szól, magyarázza a bizonyítványt, és közben olyan, eddig letagadott evidenciákat is beismer, hogy a KDNP nem koalíciós partner, hanem valami...izé, hogy pontosan fogalmazzunk.

Ugatóemberként definiálni Lázárt erős lenne, hiszen frakcióvezető, nem pedig holmi mezítlábas szóvivőcske. Ugyanakkor ő maga degradálja magát "végrehajtóvá" aki a Párt döntéseit (méghozzá az élcsapat döntéseit) veri keresztül a magyar politikán. Az, hogy eközben megpróbál értelmes, amolyan "nem bánt a bácsi" politikusként feltűnni , sejtet valamit.

A riporter rá is kérdez egy esetleges miniszteri megbízásra, amelyet félszívvel elhárít.

Én, a Párt élcsapata helyében gyanakodnék Lázár elvtársra. Van hátországa, van központi pozíciója, jó pártembernek akar tűnni. Fiatal, rámenős, és kellőképpen erős a gyomra. Politikai hernyóként rájött, hogy az erőltetett ütemű törvényalkotás ódiumával kezdeni kell valamit, mielőtt baja lesz belőle. Ezzel az interjúval, noha igyekszik az élcsapat bábjának tűnni, egyben be is gubózott. Nem lenne meglepő, ha még a kikelése előtt az élcsapat tárgyalásokat kezdne egy rigóval. Ha nem teszi, akkor...ezt a pillangót nehéz lesz lecsapni.