Eddy lemondó arccal üldögélt a székében és azon gondolkodott, hogy mi a fenéért ette ezt a kékinges kis yuppiet ide a fene. Elrontotta az egész napját, sőt talán az egész hetét is pedig még csak kedd volt.
Mert ez ilyen, idepofátlankodik és elrontja a játékát. A 752-es sorszámot kapó fiatal kis yuppie egy cégmódosítást intézett volna el. Miután megklehetősen sokat kellett várakoznia (13 ember volt előtte) a sorszámcetlit nézegette. Előszöris, ugyebár 13 várakozó volt. a 7 szerencsés, misztikus szám, az 52 viszont osztható 13-mal, ráadásul a maradék négy esz, ami elég közömbös, de kínában a halál száma. A kékinges ezt mindet végiggondolta, de végülis arra jutott, hogy a négyet ha héttel szorozza az 28, ami egész jó szám, van például ilyen számú modern orosz csatahelikopter. A számokat összeadva 14-et kapunk,ami több mint 13, tehát hamarosan túl lesz a szerencsétlenségen, tehát ez egy jövőbemutató sorszám.
Ezekkel a gondolatokkal lépett be a terembe, ahol régi fapultok mögött, üvegkalickában vártak az ügyintézők. A legtöbb valami egészen parlagias módszert választott a cégügyintézés okozta monotónia ellen. Rádiót hallgattak, beszélgettek, színes iratkapcsokat használtak, cseszegették az ügyfeleket, ilyesmi.
Eddy más volt, Eddy a számmisztikában merült el. voltak otthon könyvei és az internetet is bújta, hogy újabb összefüggésekre bukkanjon. A munkatársak szerették, az általa előkészített ügyekkel volt a legkevesebb baj, ráadásul az akták tartalmát sem keverte össze, az emeleten lévő adminisztrációra úgy kerültek fel, szép sorban, ahogy az ügyvédi irodák be szokták adni. Ez nem csoda, ugyanis Eddy, aki lassan tíz éve (aznap pontosan 3456 napja) dolgozott a cégbíróságon, még soha, egyetlen aktát sem lapozott végig, mindig csak lepecsételte, ahol kell, a másodpéldányt a dátumbélyegzővel lepecsételve visszaadta, majd megnézte a sorszámot.
sosem hibázott. A kis szőke, pedáns jelöltcsaj aki az előbb bent járt például a számosztó gép szeszélyéből (dehogy szeszély, eddy pontosan ismerte az algoritmusait) a 241-es sorszámmal jött. Nagyon bonyolult és nem is egészen szabályos ügyet hozott, sok pénz forgott kockán. Más ügycsoporthoz kellett volna kérnie a sorszámot, de ha már ott volt, eddy átvette az aktát. Végülis a 8 a kínaiaknál szerencseszám, a három a magyar igazság, a kislány meg nyilván először van itt, ezt az egyes is mutatja, meg az, hogy rossz, de mégis jó számot húzott. Eddy belepillantott az aktába, látta, hogy nem lesz itt gond, X bíróhoz kiszignálja, az engedékeny, és simán megmenekül a cég, elvégre a 8 a kínaiaknál a gazdasági prosperitást is szimbolizálja. A lány megkönnyebbülten távozott. Később jött a kékinges a 752-es számmal.
És megtörtént. A fiú megjegyezte, hogy "ez bizony nem a legjobb sorszám,irigylem a szőke csajét, dehát ő direkt húzta azt".
Eddy elsápadt, kicsit megtántorodott, de azért az aktát még átvette. Szabályos volt, érkeztette, eltette a megfelelő rekeszbe, aztán megkérdezte a fiút, hogy ezt hogy érti. A srác elmondta neki, hogy milyen számmisztikai gondolatai vannak a 752-vel kapcsolatban.
Elmesélte az egyik kollégája szokását, aki nagy számítógépes játékos lévén a beadványokat egy régi 576 kilobyte újságban tartja, és mindig megdönti valamelyik pontrekordját és aztán szokott menni a cégbíróságra.
Eddy már csak elhalva kérdezte, hogy tud-e még ilyenekről? A kolléga meg csak mesélt, a másik oldalon a céginformáción dolgozó hölgyről, aki a reggeli buszjárat rendszáma alapján adja ki a különféle kérelmeket, a bíróságon a friss galambiszkokat összeszámoló bírósági titkárról...
Eddy ezeket már nem hallotta. Arr a gondolt, hogy ő a számok szent papja, aki olyan alattomos világi szempontokat mint a jog, kiiktatott a rendszerből és a beadványokat a csak a számok és az univerzum törvényei alapján kezeli... bizony egy kasztba kényszerült a mindenféle sarlatánokkal, akik hivatali munkájukat megkönnyítendő véletlenszerű számokat kiválasztva... Ráadásul van, aki kitalálta, hogy...de ez a gondolat már nem fejeződött be. Eddy lehanyatlott a székről. A mentő 4 (2x2) percen belül ott volt, de már nem tudták újjáéleszteni, 13:13-kor beállt a halál.
A kékinges nem tudott mit mondani, a rendőrök hamarosan el is engedték.
Az új alkalmazott, egy frissen végzett kollegina, megpróbálta sorbarakni Eddy aktáit. NEm sikerült. Mindet felterjesztették oda, ahova a kis sárga cetlik szerint Eddy fel akarta volna. A hivatal hatékonysága 1,3%-kal csökkent. Eddyt hét nap múlva temették. A temetésre nem ment el senki, ugyanis egy kis tiszántúli temetőben volt. Eddy ugyan baranyai származású volt, de a végrendelete szerint oda kellett temetni. Az önkormányzat tudott róla, minden ki volt fizetve. A koporsón a falu koordinátái voltak.