Az ember onnan tudja biztosan hogy megérkezett valami ungabunga országba, hogy a hatóságok értelmetlen vackokkal kezdik baszogatni (elnézést, ez a pontos kifejezés). Ez nem olyan, mint az amerikaiak mániákus bombakeresése, vagy a németek reptéri tulsúly-mániája. Nem.

Ez olyan mint a kocsikerék-mosás a román határon. Mint az útlevél hatszor telepecsételése hat különböző oldalon a maláj reptereken, mint a kínai állami áruházakban emeltenként díszegyenruhában üldögélő "Manager" feliratú kisasszony.

Egyenruhás, erőfitogtató csendőr kell hozzá, meg valami állami hivatalnok, akit rendes baksissal meg lehet kenni. A kínai kalauznak egy Unicum-emblémás baseball sapka meg egy fél üveg mogyoróvaj a tarifája, a maláj határőrnek ötven dollár. Az itthoniakat nem sorolom, tudja mindenki.

Az erőt fitogtató rendőr erélyesen intézkedni kezd. Két hónap múlva lejár a kocsid műszakija! NEm vagy beoltva fityfiritisz ellen! Tiltott élelmiszert vittél fel a vonatra! Azt a fajta üveget nem viheted ki az országból! Le kell locsolni a kocsid kerekét hypós vízzel! Fájv dálör! (Ez utóbbi nem mindig hangzik el, de mindig gondoljuk hozzá)

A harácsolók mindig olyan helyen vannak, ahol sok a külföldi és fiatal, akit baszogatni lehet. Mert a fiatalok azok kuttúrálatlanok, fegyelmezetlenek, drogosak, lapostetvesek, részegek, vagy egyéb módon jól érzik magukat. Közbe kell lépni, mert utoljára negyedikes korában tudott ennyi embert baszogatni a T. Hatóság amikor az elsősöktől pénzt szedett fagyira.

Persze ez kizárólag idióta diktatúrákban fordul elő, máshol a rendőrség már felhagyott a hatóság a polgárok felesleges cseszegetésével. Például Magyarországon a rendőr már nem kér (mindig) a kanyar-duál-xenon fényszórós kocsi sofőrjétől H7-es izzókészletet.

Elvtársak, korai azonban még hátradőlni, a széles körben ismert forradalmi nyilatkozat dacára az ellenforradalmárok még köztünk vannak.

Karaszalagos ellenőrök rohanták meg ugyanis a VOLT fesztivált, ádáz PAÓTDÍJ , PAÓTDÍJ (magyarul: pótdíj, pótdíj) felkiáltással. Illetve miket beszélek én itt, természetesen a mittudomén milyen közös jogkezelő munkatársai mentek el ellenőrizni a külföldi lemezlovasok hologramos matricáit. Ami nem volt. Honnan tudta volna szerencsétlen lemezlovas, hogy a külföldön egyszer már megvásárolt számért, amelyet ráadásul ő lényegileg új művé mixelt, meg kell fizetni az adót még egyszer. Nyilván, ha tudta volna, hogy ez az állástalan magyar popzenészek karitatív használtbéemvé alapjába megy, boldogan kifizette volna, dehát honnan tudja szerencsétlen?

Ráadásul, amikor az adószedő janicsárok már kellően rossz hangulatot teremtettek, megjelenik a defterdár szerepében Jeszenszky úr, aki nagyon elégedett az eredménnyel. De azért figyeljünk, Csőrmester úrra!

"Jeszenszky szerint elképzelhető, hogy azért csak egy DJ bukott le, mert a razzia híre gyorsan elterjedt a fesztivál fellépői között."

Még szigorúbban fellépni ezek ellen, mert még az is elképzelhető, hogy DJ Yoda, vagy hogy hívják, jogtalanul használt fel egy eredeti Szécsi Pált vagy vagy vagy mittudomén, Demjén Rózsit.

Megsúgom az eljáró (egyébként valószínűleg tök vétlen, parancsot kaptak és kész) rendőröknek, meg Jeszenszky úrnak a frankót:

A gazemberek szemében ti vagytok az egyenruhába bújtatott néger gyerek, meg a lencse nélküli szemüveget viselő néger tiszt, akik minden fehér ember vezette autót megállítanak a két Kongó határán. Az álló kocsi fékjét gyengének találják, és megbírságolnak tíz dollárnak megfelelő helyi kreditre. Jószívű külföldiek általában dollárban fizetnek, a gyereknek adnak egy tábla csokit, a tisztnek meg egy doboz bagót. Fogyasszátok egészséggel.