A témametrózás (theme tubing) magyar feltalálás, amelyet addig is, ameddig nem lesz szép új négyes metró, lehetne űzni, a magyar metró hírét emelendő.

Igazából én találtam fel. Bevallom. Szóval. Tehát. Na.

Az emberek ma úgy metróznak, hogy a metrózást, amely életükből 5-45 percet vesz el, semmibe bámulással, vagy valami ótvar hangos zenével töltik.

Előszöris minden embernek ki kellene találni aznapi metróba menésének témáját. Például valaki Albert Flóri legendás szólóját utánozza aznap hetvenvalahányból, arról az esős Vasas-meccsről. Lemegy a metróba Határ úton, elcselezi magát a szerelvény elejéig, beugrik az első ajtón, gólörömködik a Pöttyös utcáig, az Ecseriig ad néhány interjút, majd a Népligetnél úgy száll ki, hogy igen, már aznap is tett valamit.

Vagy választhatja valaki metrózása témájául azt, hogy a monacói évi rendes windsurf regattán van. Ilyenkor a krómozott kapaszkodó csövet használja boomként, enyhén rogyasztott lábbal, fenekét kinyomva metrózik néhány megállót.

De lehet metrózási téma életmentő műtét azonnali elrendelése a sürgősségi osztályon, ilyenkor az utas markáns arcot vágva ordibál, hogy "erős tachycardia lépett fel, negyed kiló szinkumárt, nitromélt neki és hozzanak egy devil-vibrátort"

Ismert művészek is lehetnek témák. Dús, ősz hajú nyugdíjas férfiak például utánozhatják Sinkovics Imrét, amint épp Arany: Vörös Rébék c. balladáját szavalja, enyhén félrecsapott fejjel, szúrósan nézve, és a fontos gondolati töréseknél homlokával kis öklelő mozdulatokat téve.

A szóló témákon kívül persze lehet csoportosan is űzni a témametrózást. Képzeljük el, hogy az egy lakótelepről bejáró, búvalbaszott fizika-, angol-, angol-, angol-, kémia-, és matektanárnő-csapat a Stadionok és a Keleti közötti kétperces menetben asszonykórussá alakul és elénekli a "Hakita vumen" című számot!

Lehet csendes témákat is csinálni. Például egy egyetemista csoport abból a világvégi közgázos koliból, amelyiknek a neve most nem jut eszembe, a Kálvin felé metróztában az egyik kocsit elfoglalva beállhat Rembrandt: Éjjeli őrjárat című képének beállításába.

Ott vannak aztán a politikai témák. Például valaki elmondhat egy Nyakó István-beszédet, de ha az aktuálpolitika túlságosan rossz hangulatot okozna, akkor lehet Churchill fultoni beszéde, vagy Martin Luther King I have a dream beszéde.

A fitnesz téma metrózás hívei tornagyakorlatokat végezhetnek, az ázsiai vonzalmúak pedig tajcsizhetnek a metróban.

Lehetne szervezni témametrózó közösségeket. Előre megbeszélt és spontán témák elegyednének. A világ összes útikönyve úgy emlegetné Budapestet, ahol muszáj metrózni, ahol az emberek megvalósítják magukat a metróban, ahol egy metrókocsiban lehet megnézni Katharina Witt győztes kűrjét és hallani az Agitata de due venti című Vivaldi áriát. Az aluljáróban léggitározó és sztepptáncoló ellenőrök állnának. És akkor a város tele lenne boldog emberekkel. Az a pár barom, aki meg savanyú arccal bámul ki a fejéből, arról tudnák, hogy valami mesterdetektív témát nyomat.