Ez az írás Bajnai Gordon tanulmányáról fog szólni, aki erre allergiás, ne olvassa tovább. Itt a tanulmány:
hazaeshaladas.blog.hu/2012/01/09/koztarsasag_kiegyezes_kilabalas
Bajnai Gordon körül, noha a politika élvonalában csak rövid időt töltött (vagy épp ezért) kialakult a jó vezető mítosza, nem kis részben az utána következő rossz vezető miatt. Épp ezért érdekes, amikor hosszú hallgatás után megszólal, terjedelmes cikket ír. Kiáltvány ez? Program ez? Én azt mondom egyik sem. Legfeljebb félkiáltvány.
Előszöris, a gyerek nem frankó, ahogy azt bármelyik használtautó-telepen megfogalmazná a fehér selyemmelegítőt viselő tulajdonos. De tőle tudhatnánk meg azt is, hogy bármit le lehet frankózni.
Bajnai Gordon lefrankózása még várat magára. Nem tudni, lopott-e valaha egy libát is életében, de gyanússá tette a jobbos média, és az ügyészség is azonnal parancsot kapott a bekerítésére. Ez nem olyan nagy gond, mint az ember elsőre gondolná. Hozzá kell szokni, hogy ha valaki ma Magyarországon politizálni akar, akkor vegzálni fogja az ügyészség, a NAV, meg a többi ilyen szerv, és félrészeg, öltönyös alakok fogják ökölbe szorult arccal szidni mindenféle esti műsorokban. Ez van, Lech Walesa sem állami támogatással döntötte meg a kommunizmust, az a magyar módszer. Ne féljetek, ahogy egy másik lengyel mondta.
Ha Bajnai Gordon akar még valamit a magyar politikában, akkor el kell döntenie, hogy áll múltbeli ügyeihez, az állami cégek vezetéséhez, a jobboldali lejáratókampányoktól függetlenül gyanús privatizációkhoz, a fiatalon meggazdagodáshoz. Amíg ezt nem teszi meg, nem lesz frankó, miközben a választópolgárok 90%-a azon az alapon szavaz, hogy frankó-e számára a miniszterelnök-jelölt?
A cikk, ha kiátvány lenne, ha program lenne, akkor úgy kezdődne, hogy "Én, Bajnai Gordon," vagy úgy hogy "mi a, a haza jövője..." Nem így kezdődik, ezért ez nem is kiáltvány, ez egy elemzés-féleség. Miért kérem rajta mégis a kiáltványságot? Mert Bajnai Gordon írta. Az a Bajnai, akit, mint már írtam, körülvesz a remény halvány glóriája, aki királyt csinálhat abból a pártból vagy társadalmi erőből, amelyik élére odaáll. Élre állhat, feltételeket szabhat, mondják sokan. Van ebben valami, de vannak aggályok is, ezekről majd lejjebb. Elemzésként ez legfeljebb félkiáltvány, hiszen helyesnek vélt diagnózis van, de a terápiára nem tesz javaslatot.
De vajon helyes a diagnózis?
Szerintem már az elején gond van. Azt mondja Bajnai, hogy három célja és vívmánya van a rendszerváltásnak. Ezek a demokratikus jogállam, az egyéni jólét és a szolidaritás. Ebben én egyet is értek vele, csak ezeknek az arányáról nem esik szó. Az a gond, hogy a sok évnyi bizonytalanság után ma már az egyéni jólétért cserébe a társadalom a másik kettőt könnyelműen dobja el. Ez persze többezer éve így van, de az új kormányfőtől a nép azt fogja kérdezni: hol a kenyér? És nem azt, hogy: Hol érvényesülnek a fékek és ellensúlyok hazánk alkotmányos rendjében?
Annak a politikusnak aki - nagyon helyesen - ennek a hármas célnak az érdekében politizál, pokoli nehéz dolga lesz, mert a nép elsősorban enni és gazdagodni akar. Kérdem én: hol érdekelné Viktort a gazdasági szabadságharc, meg a többi, ha nem kellene dühös és szegény emberektől tartania? Nem mindegy neki, hogy a németekkel vagy az arabokkal köt üzletet, ha mindkettő az apjától vesz kavicsot az építkezéshez?
A másik, hogy itt egy legenda, a rendszerváltás első tíz évének sikereiről. Írtam korábban ebben a blogban már (raerunk.blog.hu/2011/12/11/a_romlas_kerek_lampai) arról, hogy az előző korszak eredményei milyen megtévesztően vitték tovább látszólag sikeresen az ügyeket. A rendszerváltás első tíz évének sikerei, attól, hogy Bajnai akkor volt kezdő, és akkor jött neki minden össze, még nem mások, mint az egyre lassabban pörgő szocializmus inerciája által továbbvitt ügyek. Én nem mondom, hogy a szocializmus jó volt, de olyan jól volt szervezve és annyi erőforrást koncentrált, a képzett titkárnőktől a jó minőségű irodabútoron át a magas színvonalon megírt jogszabályokig, hogy évekig vitte a hátán az amatőr politikusokat. Illúzió és ingatag alap az akkor elért "eredményekre" építeni. Nem tudunk oda visszamenni. A titkárnőt elzavartuk nyugdíjba, az irodabútort ellopták, a jogszabályok hatályon kívül vannak. Elég baj az, hogy az az évtized a mostaninak a mércéje, és lassan aranykorként beszélünk arról az időről, amikor a Für Lajos körkörös védelemre rendezkedett be, amikor ezermilliárdos tételben szőkítették az olajat és hamburgerreklámból volt a tűzijáték. De menjünk tovább.
A gazdaság kérdései körében itt Budapesten, a hatos villamos vágányán belül gyönyörű az összhang, hogy az IMF-fel meg kell állapodni, strukturális reformokat kell csinálni, bla, bla, bla. Ezért jó, ha az ember, ha nem is jelentenek neki naponta a národnyikok, hogy milyen a néphangulat, legalább a facebook-on fenn van, mert akkor kapja ezeket a körüzeneteket az izlandi államcsődről, meg arról, hogy meg lehet vuduzni az államadósságot, ahogy Tóta írná. És ezek a szelídek. A többség az utcán fog hőzöngeni, abban a pillanatban, amikor bármit elvesznek tőlük.
Az IMF megállapodás tehát rövidtávon nem népszerű a nép körében. A politikusok között sem az. A "vircsaft" végét jelentené az IMF megállapodás, mindenféle revizorokkal, jelentésekkel, white és green paper-ök hadával. Az azért nagy (bár nem lehetetlen) feladat, hogy lekenjék az egész IMF delegációt a mindenféle mutyik átengedésére. A "szakértői kormány" nagy előnye a népszerűtlen balhék elvitele mellett az, hogy pont annyi ideig maradhat hivatalban, ameddig az IMF nagyon idefigyel (meg is kapaszkodhat akár, de legalább esély van rá, hogy nem) és utána, akár a Bokros-csomag után megint lehet eladósodni. Hogy ez rövidlátó, tipikus magyar politikus-gondolkodás és most egész más a nemzetközi környezet? Ez igaz, de a politikus rövidlátó, itthon él, itthon politizál, itthon gyakorol hatalmat. Ezzel meg is érkezünk a következő problémához.
A demokrácia kérdésében Bajnai felismer egy alapvető dolgot, pontosabban nem felismeri, jól tudja rég. A Fidesz olyan hatalommá nőtte ki magát, amely nem fog csak úgy megszűnni. Ha megbukik Orbán, ha nem, olyan politikai, hivatali és gazdasági hatalom épült ki általuk, amely még öt darabra szakadva is öt jelentős párt lenne. Aki itt bármit el akar érni, az kénytelen lesz vagy a fidesz hátországával megtenni, vagy pedig megtalálni ellenük a szövetségeseke s a hatalomba kerülése után vérfürdőt rendezni. Minden eszközzel, gyorsan. Embereket leváltani, a pénzcsapokat elzárni. Nem véletlen szállta meg a Fidesz az ügyészséget, tökéletes fedezet a visszavonuláshoz. Bajnairól nem tudjuk, hogy mennyire hajlandó Orbán eszközeit használni, de amíg a Polt-garnitúrát félreállítják, eltelik némi idő.
Mi lesz azzal, aki ezt nem teszi meg? Ami az Antall-kormánnyal történt, azonnal visszajönnek az ellenfelek a népszerűtlen IMF intézkedések után.
Azzal is számol - nem annyira Bajnai, hanem az ellenzéki wishful thinking - hogy Orbán már megbukott, mert erkölcsi hulla. Segítek, az erkölcsi halála körülbelül huszonöt évvel ezelőtt volt. Semmilyen hazugságába eddig nem bukott bele, és nem is fog. Attól, hogy rosszakat ír róla a nyugati sajtó, meg se rezzen. Tanulni kell, pont tőle. A Fidesz bármikor átvehette volna hatalmat 2006 ősze után, nem kellett volna sokat erőszakoskodni. Csak akkor nekik kellett volna a 2008-as Bajnai-Oszkó korrekciót elvinni. Bárkinek is van kormányváltási szándéka, hagynia kell Orbánt megküzdeni a megszorításokkal.
Felismeri Bajnai, hogy Orbán szorítóban van, úgy kell ellátni a közpénz szivattyút, hogy közben megszorítások vannak, a nép utálja és egyre kevésbé tolerálja a botrányokat. Ha a hatalomhoz ragaszkodás és a megbokrosodó pártszervezet elvonja a figyelmet önmaga újra felépítésétől, akkor van esély vele szemben.
Eközben ellenségeket fognak keresni. Mármint Orbánék. A Jobbik már oldalra lépett amikor IMF-ellenes retorikát választott, a többiek csak alacsony olvasottságú blogokban, pesti kávézókban mernek egyetérteni a megszorításokkal. Felmerül két kérdés: honnan fognak elvenni, mennyit, és mit, hogy fog újraszervezni az, aki Orbán után kormányozni akar. Itt teljes a csönd, Bajnai tanulmányában is.
Nem véletlenül. Politikai támogatást nem fog kapni azoktól, akiknek csak vért és könnyeket tud ígérni. Romantikus elképzelés, hogy majd az Orbán elleni harag miatt egyszerre a gazda nem akar majd földalapú támogatásból, a kismama pótlékokból, a cigány segélyből, a vállalkozó Széchenyi tervből és túlszámlázásból, az ÁFA-csaló áfacsalásból, az állami alkalmazott az állami vagyon lopásából és illetéktelen használatából, az orvos hálapénzből, a korrupt hatóság zsebre dolgozásból élni. Ezek közül még senki nem látta be, hogy lehetetlen az, ami most van.
Nemrég olvastam egy elméletet, miszerint a császármetszéssel született gyerekek szenvednek mindenféle bajoktól, ami azért van, mert nem esnek át a hüvelyi szülés okozta traumán amelynek fájdalma nem öncélú, az ott átélt stressz mindenféle folyamatokat elindít. Az antalli "tetszettek volna forradalmat csinálni" pont azt jelenti, hogy a magyar demokrácia császárral született. Talán most lehet itt a pillanat, hogy a társadalom megértse, másképp kell csinálni. Kérdés, hogy ehhez kell-e az államcsőd? Vagy mi kell ehhez egyáltalán? Ez az a faktor ami miatt képtelen összeállni az ellenzék, és ez az, ami megakadályozza Fidesz bomlását. Hova, és mit kell lépni?
Na emiatt alibizik Bajnai. Ráadásul a lefrankózás körében azonnal hagyott is magán egy friss támadási felületet. A cigányok problémája tényleg az ország problémája, de messze nem a legnagyobb gond. Ezt kiemelni azt a veszélyt hordozza magában, hogy a Fidesznek az ujját sem kell megmozdítani, mert a Jobbik intézi el Bajnait.
Tudom én, hogy Amerikából, egy demokrata think-tank pénzéből úgy lehet kapni, ha foglalkoznak elnyomottakkal, de lehet, hogy ez nagy ár.
Összegezve, ez a tanulmány annyit jelent hogy Bajnai bejelentkezett, részt vesz a bálon. De hogy ki lesz a bálkirálynő, azt még nem tudni. Ebből nem.
