az éjjel véletlenül írtam egy gasztronómiai témájút a modorosblog kommentjei közé, noha már többször megfogadtam magamnak, hogy abbahagyom az olcsó poénkodást a konyhasznobérián.

...az úgy volt hogy Alvaro Gonzaga Buzierrez y Mendes, röviden Paco, aki a Fény utcai piac kizárólag plazmateleporton megközelíthető hatodik emeletén üzemeltet nutria-hentesüzletet, felhívott, hogy te Anna, chicita mia, oszt nem lenne kedved chingar con mi... szóval ezt nem mondta, ezt csak gondolta, hiszen őrülten bukik a derék magyar házicsajosokra, dehát őt már évekkel ezelőtt lestoppolta Andi. Persze így is megtudtam, hogy Pacohoz bizony megérkezett az ezévi zsírcsokoládé-szállítmány.

Nosza felhívtam Hajnit hogy sütni kellene valamit. Nosza, anyukájától hozott is két bödön mangalicazsírt, egy liter hetvenfokos papramorgót, két oldal abárolt szalonnát meg egy kiló almát. Talán a napnál is világosabb, hogy szalonnástojást csináltunk jóasszony módra, zsírcsoki sodóval és flambírozott almachips-szel.

Persze, mire hozzákezdtünk volna, addigra elfogyott az a demizson Calvados, amelyet a hazalátogató Ildi barátnénktól kaptuk. Na igen, Ildi lelépett Jean-Pierre-rel, a lorient-i bagad második bombardonosával, aki akkoriban egy francia cég expat vezetőjeként átvette az ellenőrzést a hazai rotációskapa piac felett és közben isteni fondue-partikat csinált a lakásán, ahol egész érdekes dolgokat mártogattak a vendégek a fondue-be. Itt volt az, hogy Jurij Szemjonovics, aki azóta Juci barátnénk két lurkójának apukája, kénytelen volt megmetélkezni, mert a fitymáját leégette a két rész maasdamerből, egy rész tilsiterből és egy rész jellegtelen camembert sajtból álló massza, amikor Jurij azzal akart villogni, hogy a pálpusztait a farkára keni és úgy kavarja bele a fondue-be. Kár, mert én nyertem a sorsolást az utána következő eseményekre, hiszen bolondulok a pálpusztaiért.

Szóval ahogy ezen vinnyogtunk a Hajnival a tojás megzápult, a szalonnát felzabálta a közben elszabadult degu, az alma megcefrésedett. Ott feküdtünk a konyhapadlón, az ablakon átlósan, bántón, olyan sunyi pesti módon besütött a hajnali napfény. El akartunk menni a csarnokba legalább egy nyamvadt marhatüdőért, és két pillantásért a hentesfiúra, de nem engedelmeskedtek lábaink. Ott volt a zsírcsoki. Száraz kiflire kentük és bosszút állva minden kiflin, bezabáltuk az egészet. Igen, így a legjobb. Mindenkinek. Önök rákenik? Ha rákenik, lenyalják? Ha lenyalják, lenyelik?