Egyszer volt, hol nem volt, egy polgármester bácsi. A polgármester bácsi jól összeveszett a képviselő bácsival és nagyon haragudtak egymásra.

Nosza, fel is hívta az egyik a másikat, és a képviselő bácsi megmondta a polgármester bácsinak, hogy ez így nem lesz jó, és jól nem fog vele együttműködni, nem kapja meg a fele királyságot, nem pályázhat a világszép királylány kezére, mi több közbeszerzésben a hétfejű sárkány egyik fejét sem fogja megkapni. Egyúttal még a csapot is elzárja, hogy hetedhét határból érkezett vándorlegények sem fogják majd kinyitni neki!

Nosza, igencsak nekibúsult a polgármester bácsi, merhiszen így forráshiányos lesz, hogyan fogja majd a hamubasült önhikis pogácsát osztani?

Később persze megnyugodott, mert ahogy ment, mendegélt látott egy nagy gulyát legelészni. Odament, és megkérdezte a gulyást, hogy ilyen kor mit kell tenni?

Bizonyítsál, szólt a gulyás, hogy nem minden kutya ugat, akit puskából lőttek ki, hanem aki másnak vermet ás maga szódás a lovát!

Megnyugodott hát a polgármester, elballagott a városba, és pályázatírót fogadott. El is vitte a pályázatot a hivatalba, támogatási szerződést kötött, a megvalósításra meghívásos közbeszerzést írt ki és még a falu közmunka-erőforrásait is felhasználta biza!

El is telt egy év, két év, a közmunkások pucolták az árkot megépült a sok világszép kistérségi többcélú facilitás, messze földről jártak ám csudájára a népek!

De a képviselő nem felejtette ám el az összeveszést! Ugyan mindenkinek mondta, hogy lám-lám, nekem még a haragosom is úgy él, mint Marci Hevesen, de elment az ügyészségre. Az ügyészségen találkozott a vasorrú bábával, aki elpusmogta a fülébe a feljelentés szövegét. Ott helyben le is gépelték, aláírták, iktatták, tejbe-vajba forgatták és elrendelték a nyomozást egyelőre ismeretlen tettes ellen.

Telt-múlt az idő és mondták a falubeliek a polgármesternek, hogy haj-jaj nagy a baj, itt van a Kalamona és elviszi a polgármestert! Szaladt is a polgármester a falu főterére, hogy ugyan miféle szerzet az a Kalamona? A Kalamona ott állt, négy kereke volt és a tetején volt egy nagy tányér, ami menet közben rácsukódott a tetejére. Kiugrott belőle egy ember és odaszaladt a polgármesterhez. Így szólt:

-aztán te vagy- e a polgármester.

-én vagyok, de tán elébb illene bemutatkoznod, ecsém nem?

-engem Pártatlan Médiának hívnak, aztán lopod-e a falu pénzét, hogy már fel is jelentettek?

-én ugyan nem lopom, de ki jelent fel engem ebben a nagy nyári melegben?

-aha, szóval beismerted, mondta az ember, azzal visszaugrotta Kalamonába és elporzott.

Igencsak nekibúsult a polgármester mert nem értette az egészet. Elment hát az öreganyjához, aki elmondta neki hogy hamarosan tanúként idézik majd, de már oda is ügyvéddel kell menni, mert baj lesz.

Meg is jött az idézés, rögtön kiderült, hogy jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével és az Európai Közösségek gazdasági érdekeinek megsértésével vádolják, noha időközben az Európai Közösségek ezen a néven megszűnt, de a jogalkotó szarik a jogharmonizációra. A vádirati tényállás szerint valótlanul állította, hogy az önkormányzat budijában hatvanas égő van, ezért lehet ott olvasni, tehát kultúrhelyiség, az igazság az, hogy a vádbeli időszakban negyvenes égő volt. Erre tekintettel a községháza nem kaphatott volna kiemelten többcélú kulturális facilitás besorolást és így kettőszázezer forintot meszelésre. A pénzt egyébként nem fizették ki, mert menet közben rájöttek a tévedésre, a pályázatot visszavonták, égőt cseréltek és újra beadták.

Mivel vádiratot nyújtottak be ellene, néhány tárgyalás után elítélték, méghozzá messze földön, mert ügyét az ügyészség kiemelt ügynek minősítette és egy másik bíróságon emelt vádat. Ott nem is tudták miről van szó, csak ráfénymásoltak a vádiratra egy címert. A polgármester fellebbezett, le nem csukták, de a címét elbukta.

Így aztán végül rájött, hogy mezei polgármester ne ugráljon, és megesküdött hogy három választáson választatja magát újra, de az már egy másik történet.

Itt a vége, fuss el véle.

A történet és szereplői kitaláltak, a valósághoz semmi közük nincsen, de egyébként meg közszereplők és véleményt nyilvánítottak. Néphagyomány Nándor, a mese begyűjtője nonprofit, szerkesztetlen blogger, csakúgy, mint a közreadó.