...mondaná szerzői jogi törvényünk, ha szelleméhez méltóan szövegezték volna. De nem teszi. Kár érte, akkor legalább szórakoztató lenne.
A szerzői jogi törvény olyan, mint a McDonald's. Van egy előnye és egy hátránya. A hátránya közismert. Nem főznek jól. Rosszul se, elég meleg-elég sós alapon végülis lehet akár rendszeresen is Mickey D kaját enni, bár hosszú távon káros. Az előnyéhez kicsit szét kell nézni a világban. Az indonéziai Denpasarban vagy Belső-Mongóliai Huhehaotu (Hohhot) városában, ha valaki nem akar rögtön a helyi különlegességekkel kezdeni, vagy már napok óta kagylón esetleg füstölt túróval töltött birkabendőn él, akkor jól jön, hogy ugynazt a hamburgert megveheti, amit a Baross téren.
Röviden: nem jó, de legalább mindenütt ugyanaz.
A szerzői jog ugyanez. Az iparjogvédelemben is vannak változások, de mivel a legújabb módosításitthon a szerzői jogot érinti, most nézzük azt.
A szerzői jog szabályozása azért idejétmúlt, mert megszűnt védelmének tárgya. A digitális, veszteség nélküli többszörözés ugyanis nagyobb paradigmaváltás, mint a gőzmozdonyról az autóra áttérés.
Amikor megalkotják a szórakoztató művet (fontos, hogy most csak a szórakoztató és nem a tudományos művekről beszélünk), akkr annak értékét az élmény adja. Az egyszeri, megismételhetetlen szórakozás élménye.
Az ilyen műélvezet vált korlátlanul elérhetővé a korlátlan, másolási veszteség nélküli másolással, meg a fájlmegosztással. Ingyen van. Eddig az volt a helyzet, hogy például egy filmet meg lehetett nézni a moziban, barátnővel, térhatású hanggal, pattogatott kukoricával. Tévében, egyedül vagy haverokkal. Videón, ugyanígy, de az már más volt. A szabad másolás nem rengette meg a mozit. A moziélményért ma is fizetnek. A tévét megrengette, de a tévék alkalmazkodnak és áttértek a sorozatokra. A dvd piacot viszont megrengette a dolog,mivel a dvd-t megtörik, legrabbelik és terjesztik.
NEm csoda. Minek vegyenek műanyag lemezeket?
A szerzői jog nem a szerző kreativitását és munkáját védi (ahogy mondja) hanem a füstadó módjára az adathordozóért szedett pénzt. Noha ma már korlátlanul lehet ingyen megosztani, sok letöltő oldal jól megél, bizonyítva, hogy ebben a világban is vannak életképes üzleti modellek. A youtube nagyszerűen megél a hirdetésekből, mások az egydolláros letöltésekből vagy átalány tagdíjakból. A felhasználó pusztán az élményért már nem fog fizetni. Miért tenné? A korlátlan többszörözéssel az élmény helyettesíthető áru lett. Azt pedig az első közgáz előadáson elmondják, hogy ott csak az ár és a mennyiség számít. Ebben az esetben: ingyenes és korlátlan. A felhasználó fizet a közösségi élményért (youtube commentek) vagy a sok műért és a kereshetőségért, egyszerű elérésért. Azért a két dologért, amiért a moziban és a videotékában is fizetett.
Az adathordozón valón terjesztésért pénzt kérni tehát nem különbözik sokban a sóért szedett adótól. Fizetni kell és kész, mert az adóbérlő őexcellenciája úgy rendelkezett. Punktum.
Tehát ezekért a dolgokért nem a magyar jogalkotókra kell haragudni, az egész világon, ahol beléptek a WTO-ba, ez a helyzet, a nemzetközi szerződések mindenütt azt a műhamburgert dugták le a nép torkán.
De azért, mint a pénzügyi válságban itt sem lehet mindent a csúnya gonosz külföldnek felróni. Kitűnő törvényünk azért a kis zsiráfos matricás rendszerrel olyan szép középkori maradványt mutat, hogy a Buckingham palotában sápadoznak az irigységtől. Körülbelül ugyanis az első éjszaka jogával vethető össze, hogy én fizessek adót a műanyaglemezekért (amelyeket, ha nem akarok szabálytalan lenni, bármelyik szomszéd országban megvehetek matrica nélkül...) és abból a korona majd eltartja a bolondjait. Postás Józsit, Balázs Palit, a Baby Sisterst. Lesz belőle Pierrotnak jól szabott alpaka öltönye, másoknak csikóbőrös BMW-je. Használják egészséggel. Eddig besorolnám az összes többi értelmetlen magyar csökevény közé a Nemzeti Diszkóhatóságtól, a fénymásoláshoz felnyalandó százforintos illetékbélyegen át egészen a gázvezeték árkához kérendő bányakapitánysági engedélyig.
De ezt ki is akarják kényszeríteni. Rendőrrel. Illetve dehogy, nyilatkoztak, hogy jó fejek leszenk és nem. Na ja, ahhoz már ipari kerámia-azbeszt komopozzit arcbőr kellene. El bírom képzelni, ahogy kijön a közeg és elkezdi vizsgálni a cdket. A legújabbat öt éve vettem, a nagy Lester Bowie iránti tiszteletből. Azóta nem vettem semmi ilyesmit, noha a gyűjteményem bővült. Még fizettem is némelyikért. Na, akkor ez most hogy van, tisztelt jogalkotók? Elég lesz, ha a Dunába ölöm magam büntetésképpen, vagy vesztegessem meg egy árvaház igazgatóját és szállítsak öt zsenge kisfiút a hivatal illetékszámlájára?
Vagy az adbérlő majd kap magánhadsereg-jogot is?
Kiforratlan ez így, de a lényeg, hogy mostmár mindenki bűnöző, akinél van a gépen torrent, dc, soulseek... Végülis nem baj, az emberek már hozzászoktak. Ahogy a korszerű magyar joghoz is, amelyből a szükésges mértékig, az írás céljával összahngban, jövedelmszerzést vagy jövedelmfokozást nem szolgáló módon az alábbi idézetet közlöm:
(3) Nem minősül iskolai oktatási célú előadásnak az iskolai táncmulatság.
(és a gyümölcsösben szüretkor a fára kiaksztott rádió? A helyes választ jelölje meg a rádiósnaplóban...)
Az utolsó 100 komment: