Fu-szong, az egyszerű kínai paraszt egykedvűen kapálta a rizsát. El kéne menni Sanghajba taxisofőrnek, mint öcsém, Fu-nyong, gondolta, inkább egszisztencielista regényekre, mint kínai tanmesékre jellemző modorban.
Feltűnt a színen kobra. Fu-szong beszédbe elegyedett a bambán imbolygó életveszéllyel.
-De jó, hogy látlak, hiszen te a szerencse, a jólét megtestesítője vagy a mi kultúránkban, de azért megtartom tőled a távolsáhot, gondozom a rizsföldemet, amelet aztán majd patkányok dézsmálnak meg és te majd azokból lakmározhatsz, így alkotunk mi majd igazi harmóniát!
A kobra folytatta az imbolygást, majd gyors mozdulattal a hevesen gesztikuláló Fu-szong felé csapott.
Fu-szong kiáltott, majd még volt ideje felfogni, hogy hiába akar ő együttműködni valakivel. A méregfogak nem tűrik a közelséget. A tanulság? Nincsen. A kínai kormány épített arrafelé egy völgyzáró gátat és ma az egész rizsföld víz alatt van.
