Ezt a különleges szusi fajtát egy Japánnal egykor és a szebb jövőben határos országban készítik az arra lakó szamurájok.
A sushi szertartás reggel kezdődik, ilyenkor a rangidős szamuráj megfeni tantóját, míg a töbiek az asszonyok által odakészített szakét fogyasztják. Égi patrónusokhoz imádkoznak hangos kiáltásokkal, egymás nevét is kántálva. (Sanadora szan! Ishten-ishten! Hai! De jó erős! Joshiba' szan! Ishten-ishten! Hai! De finom! Gyurika szan! Ishten-ishten! Hai! Na! Munkara!)
A tantó tartó szamuráj ekkor a speciális, iszapban dagonyázó halat nyaki-szuri technikával leküzdi. A halat ekkor felboncolják, melynek részleteire most nem térünk ki szegényes japán szókincsünk miatt. Az elejtett hal bizonyos részei mérgezőek, ezért feldolgozás során további szake-adagok elfogyasztására kerül sor, szertartásosan. A szamurájok gyakran túlvédett állapotba kerülnek, ezért a szertartás középső harmadában a feleségek veszik át a szertartás vezetését.
A rizs minősége különösen fontos. A fényezetlen B fajtájú különleges (japonica!!!) rizs csak ebben a Japánnal egykor és a szebb jövőben határos országban kapható. A rizs kíméletesen, lassan fő, csakúgy mint a halvér, melyhez különlegesen finomra vágott hagymát adnak. Mivel a Japánnal egykor és a szebb jövőben határos ország néhány évtizedre kénytelen nélkülözni tengerpartjait, az alga- és tengeríhínár ellátás átmenetileg akadozik, ezért ez a tradícionális sushi-fajta a hal saját belében készül el. A hagyományos tekercselést mára felváltotta egy töltőgép használata, amelyet a sógunok udvarában használatos petárdavetőből, illetve a sógunok udvarában álló kei-carok főfékhengeréből alkottak meg az évszázadok során. Első említése a Gó rin no só című műben olvasható. A készítés során alkalmazott edények a bonyhádi zománcáru mestereknél készülhetnek kizárólag.
A sushi belsejében a máj, a hagyma és a vér az egyes daimjók házainál más-más arányban kerül a sushiba.
Aki a sushi szertartás közben akár a sushi, akár a szake elfogyasztását megtagadja, ronin lesz és szepukut kell elkövetnie.