A vonat kattogva zakatolt a Budapestet észak felé elhagyó vasútvonalon, megremegtetve a közeli bíróság drótkerítésének ingatag téglaoszlopát. Az oszlop tetején egy szajkó üldögélt és önfeledten utánozta a motorkocsik csikorgását. Vidám volt, mert a februári dátum dacára a kerítésoszlop ütemes rezgésén már érezte, ahogy a föld mélyében megdobban a tavasz pulzusa.
A Duna felett szálldosó dankasirályok első fekete násztollain megcsillant a napfény és a hazafelé tartó román uszály ütemre fodrozta a vizet. A tavasz ütemére.
A közeli szállodában egy forgatócsoport izatottan pusmogott, az új reklámtörvény hatályba lépése óta először forgattak pornófilmet, immár márkás termékekkel a kellékek között. Egy dévaj pornószínésznő teste mesterkélt ívbe feszült a franciaágyon, ahogy egy másik dévaj pornószínésznő egy különösen drága fajta, Omega 3 jótékony zsírsavakban gazdag, szívbarát margarint kent szét meztelen testén. Ehhez a művelethez spakli gyanánt egy kompakt, mégis rengeteget tudó, Android operációs rendszerrel üzemelő okostelefont használt. Ahogy a bekent színésznő melléhez ért a telefon, amelyen épp a navigáció futott és ahogy a jótékony zsírsavak beszívták magukat a mellbimbó szivacsos szövetébe, a mesterkélt ívbe feszülés néhány görcsös rángásnak adta át helyét és finom remegés futott át az ágyon, pont akkor amikor húsz kilométerrel odébb a szajkó kezdett vonatot utánozni. A pornószínésznők egy pillanatra megdermedtek, majd az egyik kéjsóvár arccal belenyalt a margarinosdobozba, úgy, hogy a márkajelzés jól látszódjék, hiszen az egészet tíz centiről vette a kamera.
A Szabadság téren nagytermetű fajkutyákat sétáltató magányos diplomatafeleségek arcára rögzült professzionalista arckifejezés is enyhült, ahogy begerjedt kutyáikat próbálták egymásról lecibálni.
A közeli kávézóban turbékoló gerlék módjára összebújva egy kormánypárti politikus, egy ellenzéki politikus, és egy ismert nagyvállalkozó turbékolt, az asztal alatt nagy köteg százeurós bankókat dörgöltek egymás genitáliáihoz, ezzel is megerősítve a hazánkat vezető elit altesti konszenzusát. Különben is, jól tudták, hogy szeretőt tartani kizárólag kanszagú készpénzzel lehet, ezért aztán dámvad módjára elégedetten barcogni kezdtek, a délutáni fergeteges szexre gondolva.
A budapesti agglomerációba megérkezett a tavasz, kicsi, de mindenkit megbizsergető földrengéssel. A szeizmológusok gyanusnak találták, hogy tényleg volt földrengés, dehát ki figyel ma már a szeizmológusokra. Mármint természetesen Japánon kívül.
Pedig kellett volna.
A tavaszi földrengést ugyanis az okozta, hogy a Salgótarján közelében álló Karancs hegy óriási explózióval, Salgótarjánból, Karancslapujtőből, Somoskőújfaluból és más településekből füstölgő nyomokat hagyva, felrobbant. A helyén egy jóvágású kaldera maradt mindössze. Az ország azért, az első kábulatból felocsúdva, de reagált.
Néhány ájtatos manó szervezet járkált arra, holmi segélyezés címén, dehát túlélők nem voltak. Visegrád környkén a katasztrófavédelem nagy ventillátorokat állított fel, hogy a vulkáni hamut lehetőleg a tótokra fújassák velük. Budapesten nem volt felkészültve a hamu eltakarítására, a Főkefe állományában három eszköz volt erre. Az egyik egy "Kugler Henrik Seprű- és Kosárgyára, Anno 1895" feliratú kopottas seprű, a másik egy "Druzsba" mintájú, óránként mintegy három köbméter benzint fogyasztó teherautó-seprű, a harmadik pedig egy sárga műanyag lapát, amelyet a LAPÁTLOP 3.65.1.3 operatív programban vásároltak négymilliárd forintért. Maga a seprű háromszáz forintba került, a többit (a furcsa módon megtorpant ügyészségi vizsgálat szerint) valószínűleg politikusi herezacsikhoz dörgölték, majd elköltötték. A nyomozati anyag állítólag több ismert politikus tökének fényképét is tartalmazta, melyek a sok pénzdörgöléstől szőrtelenek és ragyogó fényesek voltak, mint a Salamon töke. Ebből is látszik, hogy ugye már régen is.
A vulkán szépen lassan abbahagyta a láva- és hamuokádást, a környékbeli, épen maradt települések pedig elkezdték kiaknázni a katasztrófaturizmust. Egy betyárnak öltözött agrármérnök tört német-angol nyelven (de kifogástalan nyugati-parti kiejtéssel) kalauzolt német és amerikai nyugdíjasokat néhány másodlagos kráterhez. Kisebb jattért néhány nyuggert belelökött.
A politikusok, részben tavaszi barcogási szertartásuk miatt csak lassan tértek magukhoz. Egy ellenzéki politikus tartott sajtótájékoztatót a kráternél, hogy ez ugye az egész a kormány hibája. Ha már úgyis arra járt, egy régi adósát is felkereste, aki pár köteg húszezressel csiklandozta meg tökeit.
A kormánypárt a Nemzeti Marginális Ugatóembert, és a Nemzeti Dögöjjön Meg A Zösszes Ellenzék Embert küldte a helyszínre. Lényegében annyit mondtak el, hogy ez mind az ellenzék miatt van, majd szirénázva mentek vissza Pestre egy társuk temetésére, faképnél hagyva a pénzkötegekkel zacsisimire felsorakozott népeket, mivel egy minisztertársuk, aki már húsz éve politizált, a reggeli órákban elvérzett. A tökén a sok cirógatástól úgy elvékonyodott a bőr, hogy átszakadt és mivel nem volt egyetlen egy, politikusok tökének szorongatására szakososdott újságíró sem (ritka faj, az utolsót két éve figyelték meg a Hortobágyi Nemzeti Park illetékesei, amint politikusok távcsöves puskával lődöztek rá) nyomorultul elvérzett.
Az összes minisztérium bezsongott. Égtek a telefonvonalak, hogy "gyertek gyertek, katasztrófapénz" Szürke, közbeszerzett, középkategóriás autók faroltak ki füstölgő gumikkal a hivatalok elől. Aranylázként ütötték-verték egymást a bürokraták és a pártközeli cégek emberei, már Vác környékén, ahogy egyre közelebb próbáltak jutni a katasztrófa helyszínéhez. Vizsgálatokat rendeltek el, hatástanulmányokat végeztek. Egy-két élelmes kereskedő iktatóbélyegzőket árult és gemkapcsot.
Egyetlen hivatal maradt csak néma. Az Országos Újravulkánosítási Intézet. Ezt nemrégiben megpróbálták Nemzeti Revulkanizációs Hatóságra változtatni, de a brüsszeli jóváhagyás nem jött meg, mert azt hiték, hogy ki akarják adni gebinbe, autógumi-futózásra a hivatalt és erre a VULKOP operatív program nem adott lehetőséget.
Az Intézet módszeresen elvégezte több tájegység vulkanológiai felmérését, így a Kisalföldét, a Mecsekét és a Sárrétét. Hogy ezeken a területeken semmi esély nincs vulkánosságra, azzal a szakmai fölénnyel hárították el, amelyet csak igen öreg professzorok tudnak produkálni. Nota bene, az Intézet a Nemzeti Véngeológus Elfekvő nevet is viselhette volna, hiszen tudományos munkatársaik átlagéletkora hetven év, átlagos havi tiszteletdíja kétmillió forint volt, de további hetvenmilliárdot a költségvetésből különöbző fantomcégek közbejövetelével zacsihoz dörzsöltek bizonyos politikai körök, akiknek tehetségetelen rokonai alkották az adminisztratív szemlyzetet. Az Intézet két emeletet foglalt el egy irodaházban és egsz nap lázas semmittevés volt. Az egyik munkatárs néhanapján elpókerezett egy havi költségvetést, de amikor visszanyerte, aból leosztott mindenkinek, úgyhogy ez sem érdekelt senkit.
A tévériporterek a kitörés kapcsán eleinte hívogatták őket, de végül mellétették a telefont. Hamarosan levittek egy nagy "projektfalat" az irodaház elé. Ez az iskolásgyerekeknek kiírt "Rajzold le milyen lenne, ha lakóhelyeden felrobbanna egy órisávulkán" pályázat győztes rajzaiból készült, így innen tudtak bejelentkezni a riporterek a pesti tudósításaikhoz.
Két hónappal a kitörés után az Intézet végre felfogta, mi történt. Kiszállt a helyszínre egy csoport, de addigra már Újtarján néven egy komplett város gyűlt össze abból, hogy különböző hivatalok lenyúlták egymás elől az újjáépítési pénzeket. Mivel ezek kikiáltották Újtarján-Újkarancs Újjápítési Újállamot, hogy önálló jogcímen pályázhassanak, a kiérkező vulkanológusokat a Honvédség előörsének vélték és géppuskatűzzel fogadták.
Közben eltelt a nyár, és beköszöntött az ősz. Újtarjánban mindenki fázott, szőrtelen herezacskójukon jégcsapok lógtak.
Az Intézet diedalmas jelentést írt a koordinálatlan revulkanizáció kudarcáról. A dankasirályok tollai télire fehéredtek, és mindenki várta, hogy tavasszal mi fog majd felrobbanni. A szóvivők még tartottak egy-két sajtótájékoztatót, majd téli álomra vonultak. Salgótarjánban PPP konstrukcióban felújítottak egy gáztűzhelyet és a néhány megmaradt túlélő körlütte gubbasztva melegedett. Így lett a Karancs 3P beépíthető gáztűzhely.