Amikor a Kurszk tengeralattjáró orrába, egy vízbiztos rekeszben lenn maradtak a tengerészek és tudták, hogy a tányérsapkás, vodkától vöröslő arcú admirálisoknak semmiféle eszköze nincsen arra, hogy felhozzák őket, de ha lenne is addig tökölnnke, amíg ők ott lenn megfulladnak, elkezdtek naplót, utolsó üzeneteket írni és figyelni, hogy hány per még az oxigén. Nem tudom mit gondoltak olyankor.
Nem tudom mire gondolt az az öreg, akinek komplett sorozat pengője van elrakva, akinek biztos ami biztos vannak még a szekrényben M. Kir. okmányai.
Magyar Köztársaság feliratú okmányaim pár évig még érvényesek. Biztos ami biztos, nem fogom leadni őket. Addig meg majd számolom a napokat, amíg még jók. Én csak aztán lépek át a szép új világba.