Természetesen ennek a kitűnő közírónak nincsenek szarvai (legalábbis tudtommal biztos hogy nem), a cím az attól van, hogy az egyik leggyakoribb és épp ezért ritkán észrevett érvelési hiba, a csúsztatás egyik kapitális bikáját sikerült becserkelnem, megcéloznom, és derék Mauseremmel tűzben rogyva elejtenem. (ah, ez de jól esett, régen vágytam egy ilyen cikornyás mondatra)
Azt írja ez a Kumin, hogy egyetért azzal, hogy aki végzett orvosként, mérnökként, satöbbi elmegy külföldre, az fizesse vissza a jó nyugati bérből a tandíját. Erről már írtam pár dolgot, de úgy tűnik mégsem mindent. Kumin ugyanis hozzáteszi, hogy amikor ő a CEU-n ösztöndíjat kapott, akkor olyan szerződést kötött, hogy ha elmegy Közép-Európából, akkor az ösztöndíj visszajár. Tehát annak a sok libertáriusnak aki ellenzi ezt a röghözkötősdit példát kellene vennie Sorosról, aki az ilyen liberálisokat finanszírozni szokta. Na ja, a mostani főliberálist is neki köszönhetjük. Már akinek kedve van megköszönni.
Hol itt a csúsztatás? Ott, hogy Soros György és az ő alapítványa magánszemély, aki arra költi a tőzsdén összespekulált pénzét, amire jólesik. Más magánszemélyek kiskorú Délkelet-Ázsiai lánykákra, értékes festményekre, óceánjárókra költik, Soros valamiért egyetemet üzemeltet belőle Budapesten. Természetes, hogy akinek ösztöndíjat ad, annak azt is előírhatja, hogy a diploma után járjon öt évig skót szoknyában és ha egyszer is rajtakapják az ösztöndíjast gatyában, az ösztöndíj visszajár.
Ellenben a magyar felsőoktatás állami szereplői nem magánszemélyek. Jövedelmüket nem tőzsdézésből és más spekulációból szedték össze, hanem az adófizetők fizetik be, és ezért az állam mindenféle, jogszabályokban leírt kötelezettségeket vállalt, alanyi jogon mindenkinek járó oktatást, ilyeneket. Ráadásul mindenféle uniós nyűgöknek is meg kell felelni az emberek szabad mozgásával kapcsolatosan.
A másik különbség az, hogy az átlag magyar egyetemhez képest a CEU kacsalábon forog, amint azt Kumin Ferenc is bizonyára tapasztalta. Plusz szolgáltatást ad, ezért ugráltathatja az ösztöndíjasait.
A magyar állam előtt is nyitva áll ez az út, úgy hívják, tandíj. Ne szedjen be az oktatásra ilyen sok adót, támogassa az arra érdemeseket és akkor majd támaszthat feltételeket. Addig amíg a mindenki által fizetett adóból, bárkinek, feltételek és korlátozások nélkül joga van igénybe venni a felsőoktatást, addig viszont - elvileg - nincsen csicskáztatás. Vagy írjuk át az összes idevonatkozó jogszabályt, és rúgjuk szét az egészet a fenébe. Ja, elnézést, pont erre készülnek.