Régies, polgári szokás volt mértékadó pesti famíliák hölgyei körében, hogy a zsidó nőket egybeírva zsidónőnek írták és mondták, a német "Jüdin" tükörfordításaként. A zsidó nőkről számos legenda terjengett, ők azok a bizonyos pesti nők, akitől idős vidéki uraságok óvják pesten jogászkodó unokájukat.

Volt és van ezeknek a zsidónőknek valami furcsa vonzereje, amellyel vonzzák a nagyon konzervatív, nagyon keresztényi férfiakat és nőket. Najó, essünk túl rajta: szerintük a zsidónők büdös kurvák egytől egyig, cafkák, akik olyan dolgokat engednek meg maguknak és a velük háló szégyenteleneknek, hogy belegondolni is rossz.

Illetve nagyon is jó belegondolni. Szabadosságával és hülye manírjaival együtt szabad is. Hazavisz, keféltek, úgy ahogy jólesik, ohne faxni, beszélgettek érdekes dolgokról, színházról, világról, emberi jogokról. Ha ezekről nem tudsz, nem dughatod meg. Najó, egyszer-kétszer, ha könnyebb a vére, bevállal, mint érdekes vidéki kant, de olyan kant, aki nem tudja ki volt Kant, hosszú távon nem visel el.

Szóval ez egy másik világ, és ami még rosszabb, tiltott gyümölcs. És ami még ettől is sokkal rosszabb, soha nem lesz meg neki. Akkor se, ha már nem osztályvezető lesz, hanem miniszter. Ezt ilyen laza bicajos gyerekek, meg bölcsészek fogják szúrni. Idegesítő na. Egy nő, akinek nemhogy nem rendszer nem tetszik, nem is teszi szét neki. Pech, na. Én nagyon megértem, nem ezt ígérték. Azt ígérték, mind meglesz. Sok, meglesz, de ez nem. Ezen nem fogsz uralkodni. Vérforraló.

Ettől persze még lehetne úriemberként viselkedni.

 Csak ne lenne olyan fene sok fantázia szemében. A kis zsidónőnek. De akkor is ez van, nem lesz meg. Akkor se. Sajnálom, ez  egy  ilyen rendszer. Tetszik?