Van egy sorozat a tévében, Fringe (rejtély) a címe. Arról szól, hogy vannak párhuzamos univerzumok, és az őrült tudós, akinek meghalt a fia, a párhuzamos univerzumbeli másának a fiát átragadja ebbe az univerzumba. Van univerzum-közi maffia, illetve fontos cselekményszál még, hogy az epizód végén ki kivel fog smacizni gitárzenével kísért női torokhang aláfestéssel.

A filmben ezek a párhuzamos univerzumok egy régi varázsszemes rádióra emlékeztető kütyüvel érhetők el, míg itt nálunk, Magyarországon és a hasonló történelmű többi országban ezek párnákban léteznek. A szürkegazdaság ugyanis ezekből a párnákból, az ott levő dugiforintokból indul ki, és mértéke egyenesen arányos a hatalmon lévők lenyúlási hajlandóságával.

Ezzel olyan túl nagy újdonságot nem mondtam. A fekete és szürke gazdaság az a puffer, ami működteti az országot akkor, amikor az aktuális próféta kristálygömbjébe révedve feltalálja a langyos vizet és megpróbálja bevezetni. Ez az a puffer, amely miatt egy csomó elemző néha pofára esik, mindenféle adóemelések és egyéb zabrálások után, amikor az ország mégiscsak működik tovább.

A szürkegazdaságot túldicsőíteni nem érdemes persze, hiszen úgy nagyjából 40% tájékán eléri a kritikus tömeget, és olyan olajozottan és jól működő államokat hoz létre, mint például Pakisztán vagy Albánia.

A szürkegazdaságból a fehér felé két dolog visz (ezeket csak érintem, lévén, hogy nem államelméleti kisegyszeregy akar ez lenni) a prudens működés és az erőszak. Magyarul ha tiszta út járása nem tűnik aránytalanul veszteségesnek, és elég veszélyessé van téve a szürke út.

A magyar szürkegazdaság örök kísértés a magyar politikai elitnek. A magyar politikai elit gyökerei ott vannak a szürkegazdaságban, ezért nem várhatjuk hogy különösebb földindulások nélkül prudens működés, és a zabráláson kívül másra is használt adóhatóság legyen az országban. Mi a kísértés akkor?

A kísértés az, hogy a párnákban gyűjtött pénzeket, a lebarterezett üzleteket, a megvett számlákat valahogy mégis megadóztassák. Magyarul a szürkegazdaság szálljon be a Patyomkin-Magyarország finanszírozásába.

Ennek a magyar, mióta csak létezik, ellenáll. Amikor azt érzékeli, hogy a késő Árpád-kor Csányi- Demján- és egyéb Sándorai, külföldi befektetői privilégiumokat akarnak, kikényszeríti az Aranybullát. Amikor Mária Terézia összeírná a földeket, meglincseli az összeírókat. Amikor a Habsburgok pénzt akarnak keresni a birodalmukon, szabadságharcot csinál. Amikor a komcsik lesepernék a padlást, feketevágást rendez. Amikor elveszik a gyárat, visszalopja.

Időről-időre vannak olyan kísérletek, amikor egy-egy bátor és magát okosnak gondoló alak kinyitja a palackot és ki akar egy kicsit engedni a szellemből.

Pont ilyen a végtörlesztés is. Aki ezt kitalálta, az arra gondolt, hogy ezen a jutalom-árfolyamon majd egyszercsak megjön az emberek pénze. Minimálbéren bejelentett famíliák fognak egyszercsak valamelyik nagynénitől ajándékba kapni az örökség terhére. Egyszercsak az ócska autót valamelyik rokon dupla áron megvesz. Egyszercsak valahonnan lesz pénz. Szép tisztára mosva, hiszen a bankba lesz.

Az elemzők az "eleve jó helyzetben levők"-ről beszéltek. Túlságosan fel kellene fednem magam ahhoz, hogy felsoroljam mindazon tanúkat, akiknek hónapokkal ezelőtt mondtam, hogy az ország összes spórolós nagymamája színre lép majd, ha ezt tényleg bevezetik.

És lőn. A palack az olyan, hogy dugó van rajta és nem csap. A kiengedett szellem nagyságát nem lehet megbecsülni. Mert szürke. A szürkegazdaság attól szürke, hogy nem mérhető.

Mivel még hátravan banki napban mérve is egy hónap, a végtörlesztés tovább fog tarolni. Százmilliárdot fog elérni a banki bukta, amely, mint azt a Magyar Hírlap mai pompás dadaista pamfletjéből megtudtuk, jó dolog.

Meg azt is tudjuk, hogy büntet minket a karvalytőke. Naná, hogy büntet. A karvalytőkének ugyanis valaki azt ígérte hogy itt Magyarországon a fehér gazdaság szabályai szerint lehet játszani. Nota bene, a karvalytőke kapzsi volt és hülye, amikor ezt elhitte, dehát semmilyen MBA tanfolyamon nem oktatják úgy igazán, mi is az a szürkegazdaság. A karvalytőke azt hitte hogy a magyarok tisztességes hülyék és hülyeségből engednek azt írni banki hitelszerződésekbe amit a bank csak akar. Frászt, a magyarok majd nem tartják be a szerződéseket. Ez a szürkegazdaság. Ezt az ember nem érti meg addig, amíg nem kap hat megpucolt, fagyasztott, levesbe való tyúkot a munkájáért.

A karvalytőke most azt látja, hogy a kormány unortodoxiája többek között azt is jelenti, hogy szívbaj nélkül rászabadítja a bankokra a szürkegazdaságot. Ennek viszont vannak logikus következményei.

A fehér (vagy kevésbé szürke) gazdaság intézményi szilárdsága, kiszámíthatósága és a beléje kódolt közép- és hosszútávú fejlesztési tervek miatt alacsonyabb kamatszinten üzemel. (Ezt se fejtem ki bővebben, mert ez nemcsak politológiai hanem pénzügyi kisegyszeregy se akar lenni) A szürke gazdaságban a hitel uzsora, mert nem lehet a bíróságra menni ha nem adják meg, hiszen nincs papír róla. A garanciális igény vadkapitalista módon vagy van vagy nincs, és így tovább.

A küszöbön álló leminősítésünk nem más, mint annak a ténynek a százalékban kifejezett közlése, hogy Magyarországon a kritikus tömeghez közelít a feketegazdaság, és a Kádár-Fekete János, de akár Bajnai-Oszkó-féle korszakkal ellentétben, a kormány a látszatra sem ad, hogy elkülönítse magát tőle, hogy garantálja hitelezőinek, hogy mi a vad kurucok öltönyös urai vagyunk, otthon kupleráj van, de mi a kaszinó szabályait betartjuk.

Annak aki most örül, hogy végtörleszthetett a nagyi párnájából, persze ez most aligha fenyegető, hiszen nagy tehertől szabadult meg a család.

A másik, a nagy család azonban ezzel a húzással igyekszik a BAR-lista felé, ahol a kedvezményes végtörlesztést úgy hívják: államcsőd.