Ma nem akartam semmit írni, dehát az élet ilyen: felsőoktatási reformtervezet szivárgott ki. A felsőoktatást reformálni kell, pontosabban reformálni kellett volna ezelőtt harminc évvel. Azóta mindig, mindenki belevág, de számos érdek ütközése végül mindig valami mutyihoz vezet. Az oktatás és a sport maradt az a két terület, ahol nagy hangon bevezetett félreformok még mehetnek, az összes többi helyen vagy a multicégek, vagy az általános nihil már átvette a terepet. Talán az ország lelkének hiányzik, hogy az állam fenntartson valamit a nihil és a multicégek között, amelyre lehet használni a "világhírű magyar" eposzi jelzőket.

Mivel reformtervezet szivárgott ki, nincs más dolgunk, mint hogy levegyük a polcról a "Nota bene" című latinidézet-gyűjteményt, amely a "qui prodest" mondásnál van kitörve. Na vajon ez kinek lesz jó, ki bulizta ki magának? Számos ordító marhaság mellett felsejlik a Központi Egyetemellátó Vállalat rémképe, amely a büfétől kezdve a golyóstoll-beszerzésen át majd központilag ellátja az egyetemeket, ezáltal "biztosítva a hatékonyságot".

Természetesen én egy rohadt kommunista provokátor vagyok, amikor arra gondolok, hogy egy ilyen központi mamutból annyit lehet lopni, amennyi csak jólesik, és a felsőoktatási költségvetés 10-20%-át nyugodtan rászámolhatjuk.

A tervezet persze érint néhány régen folyamatban levő dolgot (a főiskolák átállítása a szakképzésre) de az egész valahogy olyan naftalinosan régi. Hogy mi hiányzik?

Annak a felfogása, hogy normális felsőoktatást fizető hallgatókkal (mindegy, hogy a saját vagy az állam pénzét adják oda az egyetemnek), versenyző, autonóm intézményekkel lehet csinálni. Ami nem ez, az nem felsőoktatás, hanem intézményfenntartás. Népkonyha, melegedő.

A tervezet szerint ugyanaz a szak viszont ezentúl csak állami, vagy csak költségtérítéses lehet. Ha máshol nem, itt megszűnik az egyetemi autonómia, ez ugyanis beteszi az ajtót a "slágerszakoknak" . Nyilván senki sem fogja sajnálni a kismillió kommunikáció szakot és társait. Kérdés, hogy a pesti, debreceni, pécsi, szegedi fizetős orvosképzések, a BME néhány mérnök-képzése majd hogy fog erre reagálni. És mivel fogja az egyetem korrigálni azt a bevétel-kiesést, ami abból lesz, hogy a slágerszakra özönlő fizetős diákok tandíjára nem számíthat?

A tervezet - ha igaz - azt is magában hordozza, hogy ha ezentúl valaki együtt akar működni egy magyar egyetemmel vagy főiskolával, szinte kötelezően a minisztériumhoz kell majd fordulnia. Ha a támogatás intézményfenntartási jellegű, akkor az állam egy kőrakást, meg a benne üldögélő hivatalnokot támogatja, amint abban már óriási rutinja van, más sóhivataloknál.

Kizárja a tervezet azt az alapvető célt, hogy a felsőoktatás a középméretű vállalkozások partnere, a kisvállalkozások segítője legyen. Jobb helyeken a felsőoktatásban jelen levő szakértelmet ugyanis bizonyos feltételek mellett igénybe lehet venni magáncélokra. Ennek a tere pedig nem az, hogy az egyetem erőforrásait fusiba' használjuk, hanem olyan megállapodások, szövevényes kapcsolatok, ahol egy-egy kutatást, modell-projektet, tanácsadást meg lehet rendelni az egyetemtől. Olyan oktatás, ahol hatni lehet arra, hogy helyben kit és mit képezzenek.

Az új tervezet azonban úgy tűnik a Szalay utcából akarja irányítani azt, hogy mit csinál a magyar oktatás, mondjuk Gödöllőn vagy Sopronban. Persze lehetnénk cinikusak és mondhatnánk azt, hogy itt legfeljebb az Audi és a Mercedes fog kopogtatni, mert nekik elegendő a lobbierejük ahhoz, hogy itt is keresztülverjék, amit akarnak.

A többieknek pedig az lesz a lehetőség, hogy a felsőoktatás még jelen állapotában is túl nagy ahhoz, hogy bárki központilag irányítsa, tehát vissza fog jönni a nyolcvanas évek melléküzemág világa, a központi irányítás "behazudása" mellett a központi erőforrás kreatív ellopásával (az intézményfenntartási keretből lopni egy magyar rektornak kézügyességi kérdés)

Megy majd az ügyeskedés, és végülis kialakul az "egészséges" szimbiózis, anikor a csillagászati kutatást lekönyvelik három tonna diszperzitnek és nyolc tonna pétisónak, a tangazdaságba, a tangazdaság ebből megkap tíz százalékot, amiből ötöt kiosztanak a fiatal kollegák közt, ötből meg vesznek egy új bőrganitúrát a dékániba. 90%-ból megveszik azt a csillagászati műszert, amiből be lehet szállni a nemzetközi kutatásba, de mivel a bepályázott pénzt úgyis a központi kassza nyeli le,  a jövő évre tervezni kell heti olajcseréket a tangazdaság traktorjain, vagy megfuttatni az egészet a Központi Egyetemfenntartó Vállalat mignon-beszerzésein, természetesen a helyi komisszár új Mercijébe beleadva az illő százalékot.

Amíg azonban a kínai gazdaság potenciálja miatt a világ megtanulta a kínai társadalmi rés üzleti rituálékat, és a ramadán idejére az OPEC képviselőinek nem szervez munkaebédet, a híres hegedűművész tiszteletére rendezett vacsorán nem szolgál fel disznóhúst, nagy kérdés, hogy a hendikepes magyar felsőoktatás kedvéért nekiáll-e majd a világ kreatív könyvelést és nagyüzemi okirat-hamisítást tanulni. Szerintem nem.