1986-ban, amikor sem Stefan Johansson, sem Michele "Albo" Alboreto nem futott valami nagy szezont a Ferrarival, az év egyik kellemes újdonsága volt az első "kommunista" nagydíj. A cateringet például elég jól megoldották a szervezők. Meg nem erősített hírek szerint a Scuderia ellátását az Astoria szálló adta. Az igazgató személyesen szolgált fel az öreg Enzónak egy adag extra borjúpaprikást(amely az azóta is élő magyar szokással szembemenve, tényleg borjúból volt). Közös fénykép is készült, amelyről később kiretusálták a valahogy odakeveredett elég csinos, nagy mellű, de borzasztó vastag szemöldökű hölgyet. Az igazgató 1987-ben már mint régi jó barát volt bejáratos az öreg Gácsérhoz, ekkor a magyar sportvezetés üdvözlete mellett rántott bordát szolgált fel, szintén extra minőségben. A csapat tagjai olyan vékonyra klopfolt húst kaptak, hogy az aerodinamikai részleg utána a szélcsatornában szórakozott vele. Mindenesetre a bécsi szeletnek ez a sajátos verziója azóta is a Scuderia Ferrari kedvenc magyarországi étele, minden futamon ezt kérik az aktuális catering cégtől. A stramm, mosolygós főpincér, ahogy ők hívják, egy ideje már nem jár felszolgálni, de mi tudjuk, hogy azóta máshol szolgál fel.

1993-at írunk, az osztrák (és a rántott húst nagyon kedvelő) Berger és Jean Alesi a két pilóta a Ferrarinál. Berger meggyőzi a vezetést, hogy hozzák oda a csapathoz a korábbi ralinavigátort és Peugeot-csapatfőnököt, Jean Todt-ot. A kis francia személyében az öreg Enzo után újra egy akarnok zsebdiktátor kerül a csapat élére. Eleinte nem látszik az eredmény, de ma már tudjuk, hogy a Ferrari legnagyobb sikerszériája kezdődött el.

A kis franciát természetesen megkínálják a papírrá klopfolt kisbécsivel Mogyoródon. Tekintettel van a nála két fejjel magasabb helyi érdekű főmuftira, aki odahozza , mosolyogva megeszi, még a citromkarikát is a tetejéről.Azonban ekkor odahívatja Bergert a csapatbuszba és haditanácsot tart. A  mérnökök kedvenc étele (olyan vékony, hogy teszt-tilalom idején is lehet rajta tanulmányozni a lamináris áramlásokat) ehetetlen. Valamit tenni kell.

A csapatbuszból kijőve Berger és Todt felkeresi a főmuftit, akiről kiderül, hogy régen nem vendéglátózik, csak a hagyomány okán viszi oda a Ferrari főnökéhez az ételt. Hogy hívják önöknél ezt a pompás finomságot- kérdezi Jean Todt a főmuftit. Rántott húsnak- válaszolja amaz, kicsit rossz kiejtésű, de korrekt franciasággal.Ez mindenkinek így nyal? kérdezi Jean Todt Bergert németül. Igen, - válaszol Berger - egyszer még sokra viszi. Nem sejtették, hogy a négy nyelven beszélő öltönyös magyar mindent értett...

Jean Todt, ha már egyszer róla nevezték ezt az ételt, megbízta Roberto Tarhognát, a csapat szakácsát, hogy finomítson az alapötleten, és a hagyományokra építve álljon elő valami teljesen új, és egyben fogyasztható eredménnyel. Vagyis csinálja ugyanazt a lusta, zsíros, beltartalom nélküli étellel, amit Todt készült tenni az ugyanilyen Scuderiával.

Tarhogna kellemes feladatot kapott. Az egész évben vándorló Formula 1 csapat ugyanis lehetőséget ad a szakácsnak, hogy mindenből, mindenhonnan a legjobbat szerezze be.Íme a receptje:

Másfél kilogramm zebutehén hátszínt 0.7 cm vastagságú filére szeletelünk. Szerecsendió-virágba forgatva a két szabadedzés között érleljük a szeleteket. Japán tempura módszerrel panírozzuk. Ehhez pacojet gépben a tojásokból (legjobb a Silverstone körüli gazdaságokban termesztett háztáji cornish hen tojása, ha ehhez nem lehet hozzájutni, akkor megteszi jobb minőségű magyar kendermagos- vagy gyöngytyúk-tojás) közepesen folyós, konzisztens állagú masszát készítünk 29 fokon, majd azonnal visszahűtjük 3 fokosra. Amennyiben a pálya aszfaltja melegebb mint 29 fok, lehűtjük még fokonként 0.3 fokkal a (felipe) masszát.

Vegyünk másfél kiló húsra 70 dkg lisztet. A San Marinó-i heggyel szembeni lapályon terem, nem messze az imolai pályától a legjobb olasz durumbúza, ezt a szokással ellentétben nem durva semolina hanem finomliszt formájában használjuk fel. Legjobb minőségben Stefano Misano-tól, a mugellói molnártól szerezhető be.Teljes kiörlésűt ehhez az ételhez ne használjunk, a benne levő korpa pont annyira illik bele, mint a morgós Dacia-váltóműbe.

Végül szükségünk lesz zsemlemorzsára, amelyet a Le Castelet-i pék tegnapi baguette-jéből reszelünk vagy mozsárban aprítunk fel. Amennyiben a mozsarat választjuk, feltétlenül ázsiai kőmozsár legyen, a réz kellemetlen mellékízt ad a morzsának.

Olajat forrósítunk.

Átadom a szót Palik Lászlónak, a Shell olajok és üzemanyagok bülbülszavú dicsőítőjének:

Gyulám erre a versenyre a Shell külön fejlesztett ki a Ferrarinak egy nagyon speciális benzint és kenőolajat, amely voltaképpen egyértelműen gyakorlatilag konkrétan egy sűrűbb konzisztenciájú anyag, és ezekben az éles kanyarokban a Shell olaj is egyértelműen letolja a kenőfilmet a hengerfalakon és ezért nem kell elvenni, hanem Massa a Shell olaj miatt konkrétan agyig eltolhatja neki az összes kanyarban!

Köszönjük, László.

A Shell mérnökei segítettek Roberto Tarhognának a Zolder környéki repceföldek olajának savmentesítésében, így alkalmassá vált arra, hogy a hagyományosan bepanírozott húst kisüthessék benne. CSak arra kell ügyelni a panírozásnál, hogy jénai tálat használjunk, az összes összetevő 2,3 fokos legyen, illetve hogy minden darabot egyenletes 0.3 mm lisztréteg fedjen.

Az időmérő alatt folyamatosan sül a Jean Todt hús, egy szelet kenyéren fogyasztja mindenki. Papír helyett ugyan már nem használható, de legalább finom. A főmufti idén augusztusban nem fog jönni felszolgálni, más elfoglaltságai miatt. Bergernek igaza volt. Meg Jean Todt-nak is.