HTML

Louie the purple horse

Nem kell sietni. Raerunk. Majd en szepen, lassan okosan megirom.Online asztalfiok. Ugysem ertene senki, de azert olvassak csak el, ne csak nekem fajjon. Aki hirdetni akar szerény látogatottságú rétegblogomon küldjön üzentet. Megyegyezünk.

Friss topikok

  • Dworkyll: És az élet utolérte az irodalmat, lett Lidl a Csalogány utcában :) (2022.09.03. 23:52) A belbudai Lidlben
  • törzsmókus: az a durva, hogy az eus forrásokból meg a világgazdaság növekedéséből azóta is húzzák. de legalá... (2021.02.22. 08:43) Berlusconi legalább elkurvázná
  • Manfréd Sipeki: Én igényelném a részletes leírást az "beszélgetés az apóssal témakörben". Rég röhögtem ennyit. (2015.09.24. 11:47) Gyertek hegeszteni
  • GutBesserWasser: Azért ne nézzük le teljesen a melósokat. Mondom ezt mérnökként, aki sokat "jártassa" a száját, vis... (2013.05.17. 10:20) Politikaikag korrekt dürrögés
  • vészmadár (pica pica): állat:) (2013.04.11. 14:53) Alejandro de los Ingredientes: INCI szerint

Linkblog

Facebook

Gyermekkori emlék

2010.07.28. 23:26 Professor Pizka

"...A zelleres-kolbászos galíciai tengeri sün egyfajta átmeneti fogás. A tányér alján chorizo-paprikamártás, ami a magyar vendégben akár gyerekkori emlékeket is idézhet: feltűnik benne a kolbászos lecsó minden eleme, néhány egyéb fűszerrel kiegészülve.

Erre kerül egy intenzív ízű és könnyű zellerhab (espuma)...."

 

A mogyorófabokron már kis zöld mogyorók rügyeztek, ahogy alatta üldögélt mindig mogorva nagyapám, sárga-kék-piros csíkos, favázas nyugágyában, egykedvűen cigarettázva. A barack jó volt - minden nyáron az volt, a legendás hírű kert legendás barackfái mindig megteremték az espumának, extraktumnak, zselének valót. Nagyanyám a nyári konyhában egy régimódi, még a háború előttről való való Pacojet és egy szocreál "kanyecsnaja pobjeda" (ezt akkor még nem tudtam elolvasni) márkájú Hold-o-mat mellett álldogált. Egyik kezében maghőmérőt, a másikban 1,7 gramm előre kimért Ferran Adriá-féle xantanát szorongatott. A stopper, amelyet hagyomásnyosan a nővérem kezelt (hogy nővérem születése előtt ki, azt nem tudom, nagyitól azóta sem kérdeztem meg) apró kattanással jelezte, hogy a frissen kimagozott barack immáron 43 perc és huszonhét másodpercet töltött a pontosan 56 fokra állított Hold-o-matban, itt az ideje megállapítani, hogy a massza hőmérséklete vajon van-e már legalább ötven fok, mert a xantanát csak ekkor lehet hozzákeverni. Mindig annyi volt, nagyanyám még a nagyanyjától tanulta a Hold-o-mat kezelését, a miénk volt az első egész Bereg vármegyében. A masszát kissé hűtöttük, ehhez mindig hozzájött az a zsörtölődés, amíg nagyapámmal előhoztuk a szárazjeget a Gorenje hűtőládából. A visszahűtött masszát nagyanyám átmerte a Pacojetbe, és óvatosan adagolva a szárazjeget és a xantanát, elkészült a selymes textúrájú, mégis habos espuma, húsz kiló barackból mintegy félliternyi koncentrált ízorgia. Nagyapám még reggel kifogta a Krasznából megfelelő mennyiségű Szent Jakab kagylót és kiválogatva megpucolva hevert a tornácos vályogház jégkamrájában néhány zsenge galambfióka, egy pár hete félretett bélszínszelet és huszonöt liter szárnyas-alaplé társaságában. Közben befutott apám, aki meghozta a Nagybukótól a frissen fogott süllőt, Nővéremmel kikanalaztuk a hold-o-matból a maradék barackot, adtunk a csecsemő kishúgunknak is, majd nagymamám gyorsan kitisztította. Szőlőmagoljaból,szerecsendió-virágból, ánizskaporból, madras-curryből, sherryecetből gyorsan marinádot készített. Celofánba vákumozta a marinált süllőt és a Hold-o-matban 60 fokon félórát izzasztotta a nemes halat. Nagyapám közben apró nyársakat faragott a mogyorófából és kókuszhéj-parázs fölött édesburgonyát pirított. A nővérem akkoriban tizenhárom éves volt, de már az ő feladata volt a zeller espuma elkészítése. Anyám a terítésben segédkezett, és így ültünk oda elfogyasztani a süllőfilét Szent Jakab kagylóval, barackfagylalttal, zellherhabbal és édesburgonya chips-szel. Hej, azok az egyszerű beregi délutánok!

De Szabolcsban sem ment a dolog másképp. Anyai nagyanyám állandóan négy-öt-hat unokára főzött, attól függően, hányan voltunk ott éppen kicsapva a libalegelőre. Az ilyen konyha nem tűri a flikkflakkolást. Ha nagyon éhesek voltunk elővett hat előre megkopasztott, előkészített zsenge jércét és sütőben nagyon kis lángon bő zsírban turbolyával, zellerrel, bazsalikommal fűszerezve, Noilly Prat vermuttal locsolgatva hat órán át sütötte. Ezután a konfitálásból visszamaradt zsírba krumplit sütött és ehhez már csak frissen gyalult szarvasgombát adott az éhes lurkók elé az asztalra. Nagyapám néha zsörtölődött a Noilly Prat vermut miatt, fölösleges rongyrázásnak tekintette a házi termelésű AOC eredetvédett balzsamecetünk mellett.

De a disznóvágások is az egyszerűség jegyében zajlottak, amikor Misi keresztapám két kör bátorító után meghőmérőzte a még élő hízót, már tudtuk, hogy megállapodott Gézával , (szintén keresztapa státuszú) sógorával, hogy amint megperzselték a disznót, azonnal ki fogják venni a hosszúkarajt, és fleur de sel és mexikói adobo fűszerkeverék 1:1 arányú keverékébe forgatva brazírozzák majd, és vékonyra szelve, tökéletes saignant állapotban fogják friss tápiókagyökér mellé tálalni hátul a tengerikas meg a traktorgarázs közti sarokban, valamelyik nagyobb fiút (István vagy Laci öcsémet, esetleg engem) leszalajtva a pincébe egy palack 83-as Chateau Lafitte-ért vagy 79-es Chateau Margaux-ért. Az asszonyok persze tudták, miben sántikálnak a fiúk, de nem sajnálták ilyenkor a pincéből eltünedező grand cru palackokat se, legalább lehett dolgozni békében a blansírozáson, konfitáláson, brazírozáson, egyszóval egy egyszerű falusi koca maradványainak elkészítésén.

Hétköznap persze boltból jött a hosszú karaj, és a bor is olcsóbb volt, de én afféle újdondászként rajongtam az újabb borokért, a 98-as Bird in Hand ausztrál shiraz kifejezetten tetszett. Egyszer mondjuk szobafogságot kaptam, mert néhány (ha jól emlékszem nagyapám egyik unokatestvérének rokoságához tartozó) távoli rokon előtt megdícsértem egy Takler és egy Gallo Family tételt. Ezektől a malőröktől eltekintve, azt hiszem, vidám gyermekkorom volt.

Köszönöm Bűvös Szakács, hogy felidézhettem!

 

http://buvosszakacs.blog.hu/2010/07/23/heiko_nieder

8 komment

Címkék: szakács gasztronómia gyermekkor bűvösz

A bejegyzés trackback címe:

https://raerunk.blog.hu/api/trackback/id/tr332183715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pappito · http://pappito.com 2010.07.28. 23:44:46

Tökéletes volt, köszönöm :)

tomware · http://tomware.blog.hu 2010.07.29. 10:05:20

Ne bántsd a bűvös szakácsot. A cikkének egyetlen hibája, hogy nem tisztázza a testhőmérséklet fogalmát: az osztriga testhőmérséklete, az enyém vagy a szakácsé a mérvadó.

És kösz, hogy leírtad milyenek a beregi ízek.

legeslegujabbkor 2010.07.29. 15:55:28

Azt a titkot pedig sírba vitte nagyanyám, hogy nagyapa hogyan gazdagodott meg, és miért épített a háza mellé egy hipermarketet.

spajzcetli 2010.07.29. 21:28:15

… biztos, nem valami extra minőségű fű hatása alatt írtad ezt a posztot –akkor nem lenne ilyen ütős!-, de hogy a közelmúltban rendeltél a magyarszombatfai Buzás Attila egyik vagy másik termékéből (Chevrett; Chevrofort; Gourmet sajtkrém), az hót’ ziher! Nem szégyen! Én is ezen –Buzás Mester alkotta- Isten-eledelek magamhoz vétele után vagyok képes hasonló víziókat papírra vetni…:))
inyes.hu/

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.07.29. 22:36:54

@spajzcetli: negatív. peljesac szigeti bor és pag szigeti kecskesajt, dél-baranyai kulen és "bóti" podravka ajvár hatása alatt született, egy közepesen ismert horvát üdülőhelyen :-)

Styxx 2010.08.04. 12:34:58

:-))) Nagyon jó, gr. A napsütötte Bereg:-)
És tényleg, ha jobban belegondol az ember, olyat nem látni/hallani, hogy egy sztárszakácsnak ne legyen rokokósan túlzó beszélőkéje. Mondjuk dadogós, alig megszólaló, "csak" prímán főzni tudó:-)
süti beállítások módosítása