A rendszerváltó nosztalgia állandó népi motívuma az egykor világhírű magyar valami. Világhírű ipar, világhírű futball. világhírű bor, világhírű kereklámpás Ikarusz.

Ezekről már sokan és sokat írtak. Van ami a születése pillanatában sem volt világhírű, hanem annak hazudtuk és vannak, amelyek egykor valóban híresek voltak, de elment mellettük a világ.

volt ezeknek a dolgoknak és az egész Kádár rendszernek egy sajátossága, ami talán annak látszik csak, aki utólag látja az egészet. Az ott felhalmozott szaktudás konverziója elmaradt, és képtelen volt működni a posztkádári időszakban. A rákényszerített szervezeti forma annyira deformálta ezt a szellemi tőkét, hogy a szervezet szétrobbanásakor működésképtelen maradt, nem tudott tőkéhez jutni, fejlődésbe kezdeni. Mégis, ez a szétzilált szellemi tőke működtette évekig az országot.

Emlékezhetünk arra, hogy a Horthy korszakban szocializálódott emberek még hosszú évekig hatással voltak az ország működésére, és végső soron ők azok akik valamit abból a korból átmentettek a ma Magyarországára, nem a rendszerváltás után hazatérő emigránsok.

A horthysta mohikánok elmúlása talán nem független a hetvenes évektől jelentkező mindenféle reform-mozgalmaktól és nem független tőle a közelmúlt szocialista “technokratáinak” feltűnése sem.

Mivel most ugyanúgy húsz évvel vagyunk a rendszerváltás után, ahogy a hatvanas-hetvenes évek fordulója húsz évvel volt a háború és újjáépítés vége után, talán nem elvetélt ötlet párhuzamokat keresni.

Az utóbbi húsz év szoci megújulásai rendre olyan centrumok (Horn Gyula, Kovács László, a Gyurcsány-Veres antipólusos paradigma) körül történtek, Ahol “öreg rókák” a mozgalomból kiszből, foximaxiról induló profi vezetők álltak a mozgalom élére. De még a Bajnai-Oszkó párosban sem nehéz felismerni kis hunyorítással Németh Miklóst és Békesit.

Ők azok, akik “de azért értenek hozzá” annak a pax kádárianának a gyermekei, ahol bizonyos kompromisszumok megkötése árán lehetővé váltak szakemberi életutak.

A politikától távolabb is megvoltak az ugyanilyen emberek. Egy-egy tanár, futballedző, fizikus, főorvos még évekig elvitt egy-egy munkahelyet. Az összeomlásnak elodázója, a korszerűsödésnke gátja a politikai szereplők nyomása elleni harcban felőrlődő “talpig becsületes” vagy “meghatározó jelentőségű” személyiség, aki mindig még utoljára összekapja a régi jó magyar erőforrásokat és még ad öt év haladékot az összeomlásnak.

Az én szememben ennek példái a Budapesten az utcaképhez tartozó harmincéves kereklámpás, 200-as sorozatú Ikarusz buszok. Egykor világhírű, jól megtervezett, robosztus, mindent kibíró technika. Normális üzletmenet mellett a legújabbakat valamikor 2000 tájékán selejteztük volna,  de ezek a derék csatalovak elbírták, hogy még most is vagy öt évet kell menniük, mire egyáltalán döntenek a cseréjükről. Nem fokozatos lesz a kihalásuk, hanem mint a dinoszauruszok, egyszerre fognak eltűnni az utcákról.

A humántőke terén ez a váltás nemcsak a szocialista párt életét határozza meg. A fidesz életében is olyan emberek vitték és viszik a prímet, akik még a Kádár-korszak logikája szerint politizálnak, a Lázár János-szerű új fiúk is csak a lenyúlás új és kevéssé finom módjainak szeretében térnek el.

Amikor államépítés a feladat jól látszik, hogy a Fidesz sem tud másban gondolkodni, mint amit politikai szocializációja hajnalán látott. Etatista berendezkedés, centralizált hatalom, szoros személyi kontroll, káderpolitika.

Egy fontos dolog hiányzik, és ez a fontos dolog Magyarország jövőjének nagy kérdése. Nincs káder. Kádár óriási lendülettel próbálta a szegények közül kilapátolni a mindent neki köszönő szakembereket. Olyan parasztfiúkat, akiknek esélye se lett volna az eke szarva mellől eljönni, ha nincsenek a kommunisták, akik iskolába járatják, karriert, hatalmat adnak nekik. Olyanokat, akik meggyőződéssel és érthető őszinteséggel tényleg gyűlölték a királyt, a herceget és a grófot. Amikor a horthysta vadászpilóták elfogytak, volt kit ültetni a MiG-ekbe, és az élet többi területén is megjött a lojális szakember-utánpótlás.

Mivel a jelenkorban az én korosztályomra várna ez a szerep, azt látom hogy az oktatási rendszerrel kapcsolatos minden aggodalom ellenére ember, az volna. Ha kismillió világcég itt csináltatja az adminisztrációt, bizonyára létezik az a pénz vagy kedvezményrendszer, ami ellátná nyelveket beszélő profi bürokratával az államigazgatást, és más területeken is ott a tudás.

A nagy kérdés az, hogy Orbán Viktor kormánya tud-e olyat nyújtani, amihez ez a fiatal szakember-réteg csatlakozni tud. Én úgy látom, hogy nem. Úgy látom, hogy a kormány mostani működésének logikája velejéig retrográd, a régi fiúk még egyszer utoljára összerántásának szoci modelljét ismétli. lásd még Matolcsy tervhivatalát. Egy teljes generáció figyeli furcsállkodva azt a gondokodást, erkölcsi hozzáállást, amit Viktorék bemutatnak.

Az is kérdés, hogy Viktor és társai az utolsó Kádár-kormánya az országnak vagy az őket váltó erő az még egyszer, utoljára, abból a társaságból fog kiindulni, amelyik ott ült 1989-ben Kongresszusi Központban. Ettől a társaságtól Viktor láthatóan nagyon tart. Ha minden marad a régiben, ő és társai a Kongresszusi Központban ülő reformszocik beosztottjai lennének és mostanában spekulálnának azon hogy a tőlük öt-hat évvel idősebb főnököt megüti-e a guta és beülhetnek-e a helyére. De Viktor előzni tudott, és odakerült az élre, de tudja, hogy a megelőzött, és egyszer, 2002-ben már visszaelőző generációban talán még van potenciál egy visszavágásra.

Ugyanakkor már megy az utolsó tekintélyes régi bútordarab iskolaigazgatók, főmérnökök, tanszékvezetők kinyírása. Akár lesz szoci vezetésű Orbán-váltó olajfa, akár nem, meg kell majd oldania a kádergondokat. Kik lesznek az új káderek? Mikor, milyen logika szerint, hogy fog beülni valamelyik kis öltönyös elemző gyerek a pénzügyminiszteri székbe? Milyen módon fog ő hatalmat gyakorolni? Mennyi lesz benne a hagyományos, bizánci-moszkovita és osztrák-magyar mintájú kamarillapolitika és mennyi az angolszász, amit a kétezres évek elején a közgázon tanult? Hogy fogja az alkalmazott vegytani tanszéket vezetni az a kémikus aki először töltött éveket külföldön és beszél tényleg nyelveket?

A pax orbaniana hiánya megnehezíti a dolgot. Világos (legalábbis véleményem szerint) hogy az átalakítás, a megmaradt és az új körülmények között is működő tudás konverziója nem Orbán Viktor történelmi szerepe. Az ő békéje szervezeti béke, nem beállt dinamikus egyensúly, ezért sajnos nem kizárt, hogy lesz interregnum, amelyről senki nem sejt semmit, Jobbik-komány képében szokás riadozni tőle.

Jön a paradigmaváltás. Addigis a kereklámpás Ikaruszok közlekednek, még ha egyik-másik kereklámpa kissé keresztbe is áll...