HTML

Louie the purple horse

Nem kell sietni. Raerunk. Majd en szepen, lassan okosan megirom.Online asztalfiok. Ugysem ertene senki, de azert olvassak csak el, ne csak nekem fajjon. Aki hirdetni akar szerény látogatottságú rétegblogomon küldjön üzentet. Megyegyezünk.

Friss topikok

  • Dworkyll: És az élet utolérte az irodalmat, lett Lidl a Csalogány utcában :) (2022.09.03. 23:52) A belbudai Lidlben
  • törzsmókus: az a durva, hogy az eus forrásokból meg a világgazdaság növekedéséből azóta is húzzák. de legalá... (2021.02.22. 08:43) Berlusconi legalább elkurvázná
  • Manfréd Sipeki: Én igényelném a részletes leírást az "beszélgetés az apóssal témakörben". Rég röhögtem ennyit. (2015.09.24. 11:47) Gyertek hegeszteni
  • GutBesserWasser: Azért ne nézzük le teljesen a melósokat. Mondom ezt mérnökként, aki sokat "jártassa" a száját, vis... (2013.05.17. 10:20) Politikaikag korrekt dürrögés
  • vészmadár (pica pica): állat:) (2013.04.11. 14:53) Alejandro de los Ingredientes: INCI szerint

Linkblog

Facebook

Hatóság

2012.01.31. 08:59 Professor Pizka

Olvasom a Majtényi-Koltay polémiát az interneten. Polémia, na végülis az is tengeri csata, amikor a tízezer tonnás cirkáló véletlenül nekimegy egy arra járó szomáli kalózcsónaknak.

Nem fogom Cohn-Bendit képviselőt itt megvédeni, egyrészt mert semmi szüksége rá, ugyanis ő egy kellően agresszív, ellenszenves alak ahhoz, hogy ezt megtegye. Másrészt ugyanezért.

Lomnici Zoltánt sem fogom, ő már megtette, "sas nem fog legyet" alapon.

Koltay úr vizsgadolgozata ellenben tartalmaz pár igen érdekes logikai és egyéb bukfencet, amelyekre érdemes kitérni. Itt van mindjárt az a szép kérdéskör hogy a Médiahatóság (a pontos nevét mindenki keresse meg a neten) mit véd és kitől. Elvileg a médiát a gonosz szellemektől, a pártosságtól, a hamisítástól, a propagandától.

Sem a mostani, sem a korábbi szabályozás nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a szabályok ideálja rossz. Az ideál pedig fontos. Ugyanúgy ahogy egy autógyárnak kell tudni célcsoportot, ahogy egy cukrászda is inkább egy kellemesen teltkarcsú hölgyet rak a reklámjába, és nem egy piszkafa-vékonyat, a jogalkotó előtt is lenni kell valamiféle képnek, hogy mire is szabja a jogszabályt. A hazai médiajog kétharmad előtti és kétharmad utáni állapotában is arra a hamis képre van szabva, hogy teljesen pártatlan egy szál tógában filozofálgató filozopterek csinálják a független magyar médiát.

Azt hiszem nem kell hosszan bizonygatnom, hogy ez tévedés. A magyar médiajog egyszerűen homokba dugja a fejét a "pártmédia" szó hallatán. Pedig mi sem természetesebb annál, hogy ha egy érdekcsoport, legyen az politikai vagy üzleti, neki kedves híreket szeretne látni azon a tévécsatornán, ahol még a kulcstartókat is ő veszi. Nincs abban semmi meglepő, sőt természetes és jó dolog, hogy a Hírtévé szerint Viktor nagyon jó gyerek, az ATV szerint meg ő a patás ördög. Az objektív tájékoztatás nem attól objektív, hogy utáljuk benne a kormányt. A kiegyensúlyozott híradó nem attól kiegyensúlyozott, hogy mutatjuk benne minden párt fővezérét.

A kettőnél több csatornát fogó tévé és az internet csodája az, hogy mindenki sugározhat olyan hírműsort, amire kíváncsi a tömeg, a média előbb, vagy utóbb kiegyensúlyozza magát, minden ellenkező adminisztratív és politikai szándék ellenére.

Tehát mind Majtényi úr, mind Koltay úr olyasfajta értéket próbál védeni amely megvédi magát. Majtényi úr pont arra érzett rá, hogy miközben a hamis délibábokat kergeti a magyar médiajog, két fontos dolog mellett elrobog a vonat.

Az egyik ilyen, amelyet inkább Koltay úr írása jelez, a sok bába között elvesző gyermek problémája. Mivel a vitában két elméleti szakember szerepel, próbálom én a gyakorlat oldaláról illusztrálni. Tegyük fel, hogy XY hírcsatorna elkövet ellenem valami bűncselekményt. Például az operatőrei bemásznak a kerítésemen, felveszik a házam környékét, majd miután rendőrrel rakatom ki őket (példás önmérséklettel, mert két kaukázusi medvezabáló szelindek márkájú kutyámat is rájuk ereszthettem volna) a ház előtt állva közvetítik, ahogy a rendőr igazoltatja őket, és elmondják, hogy a veszélyes harci kutyákat tartó, gyanús ügyeiről ismert gazember, miután rájuk hívta a zsebében levő rendőröket, nem nyilatkozott arról, hogy ő lopott el negyven tonna olasz felvágottat közbeszerzési eljárásban az éhező borsodi óvodások uzsonnájából és ezért akár öt év börtönt is kaphat.

Ezek után elmegyek az ügyvédemhez, hogy mit kellene itt tenni.

Büntetőjogilag ez magánlaksértés, amelyet a független magyar hatóság aszerint fog elbírálni, hogy fideszes, vagy maszopos riporterek másztak be hozzám. Meg kell nézni, épp milyen kormány van hatalmon. A feljelentés amúgy egy oldal, illetékmentes, végülis a saját lelkiismeret megnyugtatására lehet csinálni.

Szintén büntetőjogilag elkövetik a rágalmazást és a becsületsértést. Ez magánvádas ügy, nincs szükség ügyészre hozzá, mehetünk a bíróságra. Az átlag magyar bíró utálja az ilyet, a tévécsatorna ügyvédje hivatkozni fog ezerféle médiajogszabályra, kb olyan áttekinthetően, mint ahogy az Koltay úr dolgozatában látható, ráadásul élni fog azon jogával, hogy a valóságot bizonyítsa, tehát hosszas magyarázatok lesznek, hogy nekem valahogy mégiscsak a közöm van az ellopott szalámihoz, ha nem is pont úgy. Innen a bíró tökösségén múlik a dolog, hogy mikor mondja azt, hogy elég. Az, hogy a feljelentő kettővel ezelőtti nőjének az unokatestvére hentesnek tanul, még nem elég bizonyíték, és szíveskedjenek úgy oknyomozni, hogy bizonyítani is tudják állításaikat, ez a műsor meg fejenként ötszázezer pénzbüntetés a műsor készítőinek. Bűncselekmény útján meg még önöknek sem szabad bizonyítékhoz jutniuk. Na ez nagyon ritka ma, Koltay úr ki is emelte azt a 7-8 esetet, amikor az utóbbi tíz évben ez megtörtént.

Elmehetek a polgári bíróságra, szintén ingyen van (illetve a végén kell fizetni) Itt azzal fognak elintézni, hogy a hírcsatornának ez a véleménye, és idézni fognak mindenféle AB határozatokat, amelyeket itt és most nem részletezek. Ha nagyon ciki az ügy, akkor lesz pár százezer forint kártérítés.

Eddig az eseti, egyéni jogi lehetőségek, ezekből már látszik, hogy micsoda átfedések vannak és milyen káosz van ezen a jogterületen. Csak néhány, aktuális probléma:

- nem tud és nem is akar mit kezdeni a jogszolgáltatás a stílussal, ami önmagában nem gond mert az már cenzúra lenne, de sok ordító jogsértést ráhagy arra, hogy ezeknek ilyen a stílusa

- nem tud mit kezdeni a jogszolgáltatás a valóság bizonyításával

- nem tud és nem is akar a jogszolgáltatás semmit sem kezdeni a média "nevelésével"

Jól látták a kedves olvasók: a nevelésével. Uralkodik a joggyakorlatban az a felfogás, hogy a természetüknél fogva sokszor jogot sértő (bulvár, politikai, bulvár-politikai) médiumokat tarifaszerűen szankcionálja a magyar bíróság. Magyarul: egy témában jártas ügyvéd pár százezres pontossággal meg tudja mondani mi jár egy ismert színésznő lekurvázásáért, valami csóró bűnöző gyerekének a mutogatásáért vagy egy politikusról szóló, csak félig-meddig igaz sztori leközléséért. Vagyis amíg Gipsz Jakab ittas vezetésénél figyelembe veszik, hogy három év alatt ez már a második ilyen esete, addig XY újság elleni büntetés vagy kártérítés kiszabásánál nem veszik azt figyelembe, hogy a hónapban ez volt az ötödik. A bírói álláspont az, hogy a bírónak ez elé hozott esetről kell dönteni és a bírói kar eddig nem folyt bele abba, hogy "köztudomásúlag" visszaeső médiumokon példát statuáljon.

Elvileg erre lenne való a médiahatóság. Gyakorlatilag nálunk sokáig arra használták, hogy oda is forduljanak, ha a sajtótermék kiadóját már beperelték, a cikk szerzőjét feljelentették. Aztán arra sem, követve az Alkotmánybíróság példáját, az ORTT (és utódja) felírta a zászlajára. "Ritkán szól, de akkor minek".

Koltay úrnak abban valamelyest igaza van, hogy nem jó, ha a médiahatóság egyéni ügyekben a bírósággal versengő hatáskörben egyedi döntéseket hoz. Azonban innen eljutni oda, hogy a médiahatóság kedve szerint szelektál, hogy az emberi méltóságot sértő egyes műsorok között melyek alkalmasak a médiában kártételre és melyek nem, megmutatja a hatóság igazi lételemét, a szelekciót, amelynek mindig vannak érdekvezérelt szempontjai. Koltay úr írását olvasva a szempontokon nem is kell sokat gondolkodni.

A vonat ott siklik ki, amikor Koltay úr arról a gyakorlatról ír, amely szerint nem az emberi méltóság sérelmét, hanem a kiegyensúlyozottságot figyeli a média-izé. Tehát amíg nem érzik, hogy az adott médium végletesen félrement a kiegyensúlyozottság terén addig nem avatkoznak be a napi ügymenetbe. Ez amúgy jó megközelítés lenne, erre példákat is sorol, igaz ő ezeket ellenpéldának szánja, Majtényi úr működése idejéből.

Az elveket a tényekkel összevetve oda jutunk el, hogy az emberi méltóságot félretéve, teljesen rendben van egy uniós parlamenti képviselő lepedofilbuzizása, illetve egy tekintélyes jogász, volt közjogi méltóság fejének kikockázása, mintha az illető a kék fényben szerepelne. Ez így kiegyensúlyozott jó média.

Ha ez T. Hatóságtanács szerint így van, ezt az egész hosszú izét fölösleges volt megírni, mert tök mindegy. Koltay úrék nem értik, vagy nem akarják érteni, akkor meg Majtényi úr is meg én is fölöslegesen pazaroljuk rájuk a szót.

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://raerunk.blog.hu/api/trackback/id/tr934018609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

juditmanó 2012.01.31. 15:02:16

Jól szóltál, Herr Professor!

Leon Cor Leoni 2012.02.09. 18:27:15

Ez a poszt nem kerül át a blogrepublik.eu-ra?
Meg mintha az ez utániak is hiányoznának.
süti beállítások módosítása