Olvasom, hogyaszongya
Ókovács Szilveszter, a Duna Televízió vezérigazgatója is azon az állásponton volt, hogy a reklámnak helye van a közmédiában. Ennek kapcsán arról beszélt, hogy a Duna II-es csatornáján szeretnének szeptember 1-jétől egy összművészeti, kulturális adót indítani, ahol például helye lehetne ízléses, prémium kategóriás óra- vagy autóreklámoknak.
Én nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Ókovácsnak könnyű, de az én arcberendezésem egy világba bambuló holdvilágképű parasztgyereké, nem tudok olyan érdekes arcot vágni, amit aztán lehet gunyorosnak vagy szomorkásnak látni.
Elképzeltem a Duna tévét, amint az Ihaj-Csuhaj Gyergyóban 124. adása, a lengyel-svéd koprodukciós tévéfilm, és Rintje "minden gombot megnyomok a szaxofonon" van Gizdemann jazz koncertje közben lemegy egy Longines reklám, Aishwarya Rai mosolyával. Ő ráadásul még felháborodást is kiváltana, ugyanis a mosolyában több erotika van, mint mint egy Playboy évfolyamban.
Ókovácsot nyilván megtévesztette a francia Mezzo csatorna, ahol egy Schubert-dalest felkonfja előtt lemegy egy batár nagy Merci reklámja. Dacára annak, hogy a Schubert-dalesteket álmatlanság ellen írnám fel. (ha valaki nem ismerné: bejön a zongorista és általában valami über-ronda nő, és jelentőségteljes arccal arról énekel, hogy a fiú beleszeretett a lányba. Mindezt Goethe Krupp-mintájú rímjeire. Aki ki akarja próbálni, hallgasson meg párat, de előre szólok, hogy ellenméregként legyen kéznél egy Scarlatti vagy AC/DC lemez)
Franciaországban és Magyarországban a túlmozgásos főnökkel véget is érnek a hasonlóságok, nálunk ezt a műsort nemigen nézi annyi potenciális Longines vagy Merci vásárló mint ott. Kár érte, sokkal jobb hely lennénk, ha í magyar kultúrafogyasztók gazdagabbak lennének.
Persze gondolhatott Ókovács arra is, hogy majd presztízsből hirdetnek a közszolgálati tévében az óra- és luxuskocsigyártók, hiszen ugyan a kocsikat a valóságshow-nézők veszik, de le lehet jelenteni a központnak, hogy mielőtt Kocsis beinti az első tételt, BMW reklám volt a tévében. Ezzel, hogy is mondjam...kissé felértékelte a magyar közmédiát.
Összességében az az érzésem, hogy Ókovács látott valami jó dolgot, nevezetesen, a felső tízezer által is (ha mást nem hát sznobériából) fogyasztott kultúrcsatornát, drága cuccok reklámjaival, sok pénzért megvett jó koncertközvetítésekkel, stb.
Nyilvánvaló, hogy ez nálunk húsz év múlva érne meg, de ennek ellenére én támogatom a dolgot, néhány fenntartással.
Egy, ne a Bartók rádiótól vegyenek el pénzt. Kettő, legyen telis-tele magyar művészekkel, vidéki szimfonikus zenekarokkal, lakótelepi jazz-bandekkel, ilyesmivel.
Ha ezek összejönnek, akkor nincs baj. Mert igaz ugyan, hogy Ókovács egyike lesz azoknak a Fidesz-közeli izéknek, akik hatalomhoz és pénzhez jutva az ország pénzén privát heppjüket valósítják meg. De ha Ókovács privát heppje az, hogy jó kultúradót kell csinálni, egye fene, csinálja meg. Nyilván, egy-kétszáz milliócska majd itt is eltűnik, mert a magyar politika az óvodás fagylaltjáról is lenyalja a tejszínt. Azt kell elkerülni, hogy beüljön egy csomó haver és naphosszat alibi műsorokat csináljon. Nyilván akármit fognak csinálni, kétszázalékos nézettség lesz. Az igazi kérdés nem ez. Ha Ókovács egy jó kultúradót gründol össze, akkor abban nem az lesz a lényeg, hogy reklámoznak-e ott prémium órát vagy sem. Hanem, ha sikerül, akkor az olyan adó lesz, amelynek ugyan kicsi hatása lesz, de bármikor bárhol meg lehet majd vele jelenni és villogni. Mondjuk mint a Longines karórát viselő Aishwarya Rai-val. Az pedig csak a legnagyobb urak kiváltsága.
