Louie the purple horse

Tíz perc elég Antonio Banderasnak, hogy a filmben hanyatt döntse a nőt.

Ha minden összejön, akkor bárkinek elég ennyi idő a dologra, nem kell Banderás Tóninak lenni.

Tíz perc kényelmesen elég arra, hogy valami jobb autóval körbe menjünk a Nordschleifén.

Tíz perc alatt kényelmesen regisztrálhatom magam bloggerként és onnantól kezdve nyilvántartanak, mint potenciális helyeskultúraellenes rezonőrt.

Tíz perc alatt kitűnő paraszteggelit lehet csinálni.

Tíz perc alatt a hajrában lőnek három gólt.

Tíz perc alatt kellemesen legurul egy korsó sör.

Tíz perc alatt a leggyűröttebb ing is kivasalható.

Tíz perc az vagy húsz-huszonöt oldal a legújabb Stanislaw Lem-könyvemből.

Látjátok, kedves barátaim, mi minden szépet és jót tehetünk tíz perc alatt?

És akkor mi lesz, ha valaki "Az Aranybula" címmel II. Endrés pornót akar forgatni? A történeti eseményeket hűen feldolgozva, mindössze azzal az árnyaltnyi változással, hogy a drámai csúcspontokon mondjuk Tiborc és Petúr partiba vágja a kétszínű Gertrúdot? Esetleg a trónteremben vagy a lakománál nem bordalba, áriába, hanem fellációba torkollnak (mélytorkollnak) az események?

Akkor ez most giccs, pornó, vagy maga a helyesen értelmezett érték?

A Palota előtt halkan morajló tömeg várta, hogy lesz-e jelölt? A jelölt személyének kérdése már hónapok óta téma volt. Tudták, hogy ki lesz, hogyne tudták volna. Azt is tudták, hogy a jelölt mostani helyére pedig egy másik jelölt kerül majd. A jólértesültek ennél többet is tudtak, de a jólértesültek valahogy most hiányoztak a tömegből. Illetve nagyonis ott voltak, de nem akarták elrontani a csodavárást. A jelölt apoteózisát, a megneveztetést, a megszavaztatást és a felkenetést.

Felszállt a fehér füst.

A Palota egyik ablaka, amelyről eddig azt hitték szorosan zárva van és le is van függönyözve, mintha résnyire kinyílott volna. Legalábbis vékony csíkban, eleinte csak lengedezve, mintha valaki az ablakban dohányozna, fehér füst jelent meg. Aztán a füst megerősödött, mint ahogyan az indulni készülő gőzös füstje is vastagszik.

Először csak egy ember rogyott térdre, kezét tárta az égre, és átszellemülten így kiáltott:

Habemus!

Példáját sokan követték, végül az egész tömeg térdelt és kántált. Közben újabb ablakokban jelent meg a füst, mostmár szürkén, sőt itt-ott feketén. Mire az emberek többsége így-úgy feltápászkodott, az első lángnyelvek is feltűnte az ablakokban. Nem tudni ki sikított először, de hamarosan mindenki egymást taposva menekült, ki merre látott a térről.

Az egyik néző csendben egy telefonfülkéhez baktatott: felhívta a 112-t. A rögzített beszélgetés szerint a káresemény bejelentése helyett csak annyit mondogatott: Mi lesz velünk, Mi lesz velünk, ó Uram iragalmazz. Rezignált hang válaszolt:

Látja uram, ez az a negatív hozzáállás ami miatt ez az ország ott tart ahol tart; és azzal lecsapta a kagylót.

Vezessük be a szarmeccs-adót!

Ez arra lenne, jó, hogy értékes és szép dolgokat támogathatnánk belőle. Pörgős, sok passzos latin meccseket, angol ívelgetést. Német brüsztölést és olasz catenacciót nem, főleg Mourinhóval nem, mert ő ráadásul giccses is.

Úgy képzelem, hogy létrehoznánk egy független, pártatlan, agyatlan tagokból álló Meccsbizottságot. A Meccsbizottság a meccsek előtt meghallgatná a játékosokat, és ha kiderülne, hogy szar meccset akarnak játszani, akkor szarmeccs-adó-előleget vetnének ki rájuk. Mivel a magyar szarmeccs-adó törvény tárgyi, személyi- és területi hatálya kiterjedne valamennyi, Magyarországon közvetített meccsre, a külföldi meccseket közvetítő tévék előre nyilatkoznának arról, hogy mely külföldi meccsek lesznek várhatóan szarok. Ezekre szintén repülne az előleg.

A szarmeccs-adót lehetne általánydíj formájában fizetni, ez sokkal előnyösebb lenne a az olasz vagy a német bajnokságot közvetítőknek. Az angol vagy spanyol bajnokik jogtulajdonosai választhatnák a meccsenkénti ellenőrzést és adókivetést.

A befolyt összegekből a köztévét támogatnánk, hogy várhatóan jó meccsek közvetítési jogát szerezze meg. Ezen kívül magyarul beszélő szurkolói csoportokat utaztatnánk határon túli, magyar érdekeltségű meccsekre, ahol hazánk jó hírét keltve szurkolnának. Erre a célra egy kellően hazafias cégtől magvas Wass Albert- és Márai-idézeteket rendelnénk óriási molinókra nyomtatva.

A Szabolcska Mihály program keretében a szarmeccs-adó bevételeiből új szurkolói rigmusokat is iratnánk, lecserélendő az erkölcsileg elavult és nagyrészt trágárságokat, homofób kijelentéseket ("Elvertük a Diósgyőrt, mint buzi a faszát/mert fociba' uraljuk a szép Magyar Hazát!") tartalmazó szurkolói dalokat. Például így :

Jobb vagyunk a Diósgyőrnél, sallalallala

Örül ennek Szabolcs Megye

És a Nagy Magyar Haza!

A szarmeccs-adó bevételei fontos forrásai lennének továbbá a rokoni-baráti meccsek itthoni közvetítésének és népszerűségének. Tűrhetetlen ugyains, hogy az uralkodó finnugor elmélet, ha csak nyomokban is, de helyet kap a magyar futball-közbvéleményben, addig a hozzánk kulturálisan-genetikailag közel álló népek futballját alig ismerjük.

Ezért a köztévé a szarmeccs-adóból kirgiz, üzbég, kazah, türkmén, azeri (szavárd magyarok, szevasztok!) bajnoki- és kupameccsek közvetítési jogát szerezné meg, így mélyítve el a közvéleményben a turáni-párthus-sumér azonosságtudatot. Támogatnánk továbbá Nyeftcsi Baki és Szpartak Vlagyikavkaz szurkolói klubok alakulását és testvérklub kapcsolatokat, így lehetne pl a Mátészalkai MTK mondjuk az Aktyubinec Aktyube vagy a Saktar Karagandi testvércsapata.

A szarmeccs-adót minél előbb, lehetőleg már a világbajnokság egyenes kieséses szakaszára ki kellene vetni, mert az eddigi tapasztalatok alapján a bevételek még a költségvetési hiányt is hipp-hopp rendbetennék...

Arktész: Ó, kedves Antarktész, milyen szép hűvös reggelre ébredtünk, csiripelnek a madarak, zümmögnek a bogarak, a természet ünnepe ez!

Antarktész: Igazad van drága Arktészom, gyönyörű nappal áldottak meg minket az olymposziak!

Arktész: Talán leszaladhatnánk a patakhosz és tisztálkodás után leshetnénk nimfákat a ligetben. Ha nem jön ma egy sem, akkor gyakorolhatnánk az igaz férfibarátságot!

Antarktész: fékezd testi gerjedelmed, fiatal barátom, nemesb dologról kell ma beszélnünk!

Arktész: és mi volna e nemes dolog, ó, atyai barátom, bölcs Antarktész?

Antarktész: Nem más, mint az újságírás etikai kérdéseinek újraszabályozásának aktuális kérdései Magyarországon!

Arktész: Pompás thémának hangzik, ó, bölcs Antarktész, de mi az a Magyarország? Mesebeli táj talán, mint Árkádia? Vagy valami vad vidék, mint a szilaj Kappadókia?

Antarktész: Barbár táj, kedves Arktészem, de lakói zoón politikonok a javából, és kedvüket lelik a köz dolgaiban, még jobban mint sajátjaikban. De nézd csak, fiatal barátom, ott látom közeledni Hendiádészt, aki e barbár földről hoz nekünk hírt!

Arktész: Látom! Milyen csinos fiatalember, milyen arányos alkat, nem is tudom, nem kellene-e rögtön elneveznünk a mi nyelvünkön Kalokagathosnak! Ó, a férfiszépség symphoniája! Antarktész! Fogadjuk őt barátunkká, itt a barlangban!

Antarktész: Tanúsíts önmérsékletet, ifjú barátom, Hendiádész földjén nem divat a férfibarátság, megsértenénk őt testi közeledésünkkel.

Arktész: Lemondok hát a baráti egyesülésről, halljuk milyen híreket hozott az ifjú harcos Magyarországról!

Hendiádész: Bölcsesség és szépség és műveltség és kultúra! Legyetek üdvözölve!

Antarktész: És te is ó vándor! Mi hírt hoztál nekünk a messzi Magyarországról?

Trialogosz

Hendiádész:az új médiatörvény-csomag, amelyet Andreasz Cserpalkovicsosz és Antoniosz Roganosz terjesztett be, a gyűlés elé, borzasztóan és teljesen felforgatja az újságírók életét.

Arktész: ah, micsoda durva barbár hangzású nevek! Bizonyára szálfatermetű vitézek és erős kezű földművesek ők! Óh, be vágyom látásukat!

Antarktész: mérséklet, ifjú barátom! Melyek a nagy változások, Hendiádész?

Hendiádész: Ezentúl, aki újságot ír, bemehet az istenek templomába, a hitvesi szobába, a konyhába és az irodába. Hangfelvevőt használhat és a hangfelvételt büntetlenül nyilvánosságra hozhatja! Álruhát ölthet, bizalmadba férkőzhet, és ami titkod kifürkészte, legott kitrombitálhatja! Ádázan szörnyű és veszélyesen rettenetes hatalom ez!

Arktész: dehát ez az újságírókat az aljanép helóták szintjére zülleszti!

Antarktész: bizony, hiszen az aljas árulásnál nagyobb vétek nincs is!

Hendiádész: veretesen igaz szavak ezek, de nem kell tartanunk e lesüllyedéstől, az újságírók már elérték az olcsó kikötői rimák erkölcseinek legalját. A hatalmasoknak van inkább félnivalója!

Antarktész: nocsak, meglepsz, messziről jött nemes barátom, mitől kell félniük.

Arktész: engedelmeddel bölcs tanítóm én sejtem milyen balsejtelemre célzott fáradt hírhozónk! Ha nem büntetik ezeket az álnokokat, elébb vagy utóbb saját uraik ellen fordulnak! Őróluk fognak felvételt készíteni Diktafónnal és őket fogja sújtani a démosz, az ő vesztük lesz az osztraküzmosz!

Antarktész: milyen hát most a hangfelvételek felhasználásának jogi háttere Magyarországon, Hendiádész?

Kórus:

A hangfelvételek jogi szabályozása ambivalens, következetlen, korszerűtlen. Van néhány csekély, vétségi súlyú büntetőjogi tényállás (magántitok, magánlak...) amelyben a legvéreskezűbb bíró is maximum felfüggesztett szabadságvesztést szab ki, gyakoribb azonban a pénzbüntetés és a próbára bocsátás. Polgári jogi vonalon sem jobb a helyzet, a hanghoz, képmáshoz való jog pár százezres kártérítési perecskékbe torkollhat, amelyeket a fásult bíró (mert tárgyalhatna igazi ügyeket az ilyen perpatvarok helyett) évekig hagy folyni és utána legtöbbször fércmunka-ítélettel zár, amiből aztán további időhúzás következik. A Büntetőeljárási törvény mindenféle engedélyekhez köti az ügyészség titkos hangfelvevő akcióit. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság újabb iránymutató döntései megengedik bizonyítékként felhasználni a privát hangfelvételeket. Így az a paradox helyzet áll elő, hogy a védelem különösebb erőfeszítés nélkül kizárathat egy rossz blankettán engedélyezett ügyészségi hangfelvételt, például a szajré vagy a vesztegetési pénz átvételéről. Ha viszont ugyanezt a felvételt Gipsz Jakab készítette egy húszezer forintos diktafonnal, ami egy kis sztereomikrofonnal már öt-hat méteres körzetben értékelhető felvételt készít, akkor az bírósági mérlegelés tárgya, hogy bizonyítékként használható-e. Ennek az állapotnak a fenntartása a politikai élet szereplőinek fontos érdeke, mivel ezzel tudják az esetleg rendőrségi, vagy biztonsági céges kapcsolatokon át beszerzett technikával felvett felvételeket később lelkes, igazságszerető amatőrök felvételeként prezentálni.

Arktész: Letaglózó!

Antarktész: Szörnyű!

Hendiádész: Még szörnyűbb. Az újságíró akár álruhát is ölthet. Megszerzett információit árulhatja, életeket dönthet romba!

Antarktész: De mondd csak, jó Hendiádész, nem sarkallja ez majd becsületesebb erényesebb életre az embereket?

Hendiádész: eleinte biztosan, de már ma is vannak aljasan álnok, álszenten ártalmas gazemberek, akik vágnak a felvételekből, manipulálják, eltorzítják azokat! Velük mi lesz?

Arktész: felétek nem tisztelitek Iustitiát, nincsen ott temploma?

Antarktész: kérj elnézést vendégünktől!

Arktész: elnézést kérek, ó Hendiádész, szívesen adok elégtételt.

Hendiádész: semmi gond, fiatal és heves barátom! Iustitiát nálunk is tisztelik, csak kissé más a rítusa. Nincs az a jogalkotás és bírói jogfejlesztés, amely képes lenne pontosan és gyorsan követni az életet. A jogszabályok tehát legjobb esetben a tavalyelőtti kérdésekre válaszolnak, a mostani kérdésekre két év múlva fognak. Ez a legalább két éves hézag egyébként a politikusok kedvelt vadászterülete. Hiszen amíg kiderül hogy pl. milyen rendőrnek, mikor, milyen azonosítót kell viselnie, addig nyugodtan lehet KGB-t, Moszad-ot vízionálni Budapest utcáira. Mire kiderül, hogy a XVIII. ker. kapitányság közrendesei voltak, valami részletszabály miatt azonosító szám nélkül, addigra rég biztos benne minden hívő, hogy a világzsidó összeesküvés volt és a peremkerületi rendőrök csak kamuból vannak előrángatva. A hangfelvételekről hozott törvényeink abból a korból vannak, amikor az átlag hangfelvevő a táskamagnó volt szíjon átvetve a vállon és hozzá egy szép hosszú madzagon mikrofon tartozott, rajta narancssárga szivaccsal a köpködő elvtársak ellen. Kötelező kellék volt még a ballonkabát és a barkó. A lehallgatós magnó kizárólag az illetékes parancsnokság szertárában volt meg és csak szigorú számadás mellett adta ki megbízható elvtársaknak egy erre rendszeresített másik megbízható elvtárs. A BM illetékes osztálya egy percen belül tudta jelenteni a feletteseknek hogy hány felvevő van, kinél és milyen ügyben. Na, ennek vége. Amint már említettem, egy mai dikatfon kisebb mint egy telefon, sőt minden mai telefon diktafon is egyben.

Akinek tehát telefonja van (ez ma Magyarországon tíz emberből hét, csecsemők és kómás betegek nélkül tíz emberből nyolc és fél) az potenciális lehallgató. Így nemcsak az a lehallgató akinek korong alakban hiányzik a mellszőrzete a mikrofont rögzítő tapasz miatt. Ne Stirlitzeket keressünk hanem mindenkiben gyanítsunk lehallgatót.

Antarktész: Tanulságos szavak ezerk, még ha néha nem is értem pontosan, hiszen hazád nyelvét is belekeverted.

Arktész: Mi az a világzsidó összeesküvés, Hendiádész? Olyan balsejtelműen hangzik!

Hendiádész: az egy vallás alaptétele. Azt hiszik a hívői, hogy a világot szakállas férfiak igazgatják, aki hol egymással, hol fiatal fiúkkal kopulálnak, és közben folyton okoskodnak.

Arktész és Antarktész: de hiszen ez szörnyű! Hiszen mi a légynek sem ártunk!

Arktész: és ki az a Stirlitz?

Hendiádész: eszéért rettegett harcos.

Arktész: ó, bár láthatnám!

Antarktész: és mi a teendője annak, akit lehallgattak?

Hendiádész: Kuss. Ez az első. Meg sem szabad mukkanni egészen addig, amíg nem hallottuk. Tényleg mi vagyunk? Milyen a minősége? Mit mondtunk? Próbáljuk rekonstruálni ki, hol, mikor milyen körülmények között és mennyit vehetett fel az adott beszélgetésből.

Arktész: De a hallgatás beleegyezést, elismerést jelent. Nem gondolja azt a démosz, hogy igazsága lehet a gyanítónak, ha egyszer a gyanúsított hallgat?

Hendiádész: Nagyszerűen elmés megfigyelés! Der áérünk, a labda a hangfelvétel kiszivárogtatójának térfelén van. Tök mindegy mit mondtunk, szezonban legkésőbb a szerdai BL-meccsig érdekes az egész skandalum. Ne higgye azt senki, hogy most jól leégett az egész ország előtt. Nem. A hangfelvételből elsőre csak annyit tesznek közé, hogy emeljük ki az állunk a kettős fedezék mögül, aztán el lehet helyezni a pontos, megrendítő balegyenest.

Antarktész: ah!

Arktész: mi az a BL-meccs?

Hendiádész: Izmosan erős, izzadtan csatakos férfiak keményen öldöklő harca a labdáért.

Arktész: Beleborzongok!

Antarktész: Hány férfi?

Hendiádész: huszonkettő

Arktész: (elalél)

Antarktész: és mit tesz ezek után a tapasztalt harcos?

Hendiádész: Az első teendő tehát azonnal nyomozni és rájönni, hogy vajon mi minden van még talonban az ellenfeleinknél. Ha keresnek újságírók, nem reagálni. Semmi sajtóközlemény, semmi nyilatkozat. Erre várnak. Lehetőleg szerezzünk valami hangmérnököt, aki megmondja mennyit vágtak belőle. Ennek hiányában próbáljunk visszaemlékezni, hogy ténylegesen mi hangzott el.

Antarktész: nem egyszerűbb letagadni az egész hangfelvételt?

Hendiádész: bájosan naiv gondolat, egy makulátlanul tiszta elme leleménye. Alapszabály: ne tagadjuk le a felvételt, se azt amit azon mondtunk. Ne kezdjünk csípőből magyarázkodni. A kikerült hangfelvételbe gyakran többet magyaráznak bele, mint ami tényleg elhangzott. Tegyük fel, hogy az a hangfelvétel szivárog ki rólunk hogy X önkormányzat a zsebünkben van és ezért mi nyerünk ott minden közbeszerzést. Ezt botor módon eldicsekedtük valakinek, aki felvette. Ha most hebegni kezdünk, akkor baj van. Gondoljuk végig, hogy egy közbeszerzést hány helyen lehet megakasztani. Általában rögtön ott a politika, ott a Közbeszerzések Tanácsa, amelynek határozatai nyilvánosak. Amint elcsitult a botrány, meg lehet kérdezni, hogy a megyei X párti frakciónak 10 évig semmi baja nem volt velem? De még jobb az, hogy mutassa meg az X lap vagy politikus hogy melyik szereplő támadta meg a pályázatomat és a KBT melyik döntése érvénytelenítette? Ha nem tud ilyet mutatni, akkor kérjen bocsánatot vagy beperelem.

Másik fontos szabály, hogy politikai médiával ne álljunk szóba. Ezek ugyanis addig vágják, vagy helyezik más szövegkörnyezetbe a mondatot, amíg lehet "Elismerte..." vagy "Magyarázkodik..." kezdetű hírt gyártani...

Antarktész: Folytassuk később jó Hendiádész, most menjünk fürödjünk meg a patakban és aztán hozzunk vizet, locsoljuk fel az ifjú Arktészt!

Előszöris, gratulálok Orbán Viktornak, mert vagy jó, vagy rossz reformlépéseiről kitűnő érzékkel tereli el mind a plebs, mind az intelligencia figyelmét. Pálinkafőzés, luxusadó, és most itt a legújabb, a finnugorozó szakállas ember. (nem írok bácsit, mert még a végén...)

Ezzel az írással szeretném elkapni a gumicsontot és a némi szájhabzást bemutatni a Nagy Turáni Blődli miatt.

Addig semmi bajom a Szőcs Géza által felvázoltakkal, hogy nyitni kell Ázsia felé. Tényleg sokan szeretnek ott minket, tényleg közös a kulturális gyökereink jó része. Ráadásul olyan túl sok pénzbe se kerül itthon etetni-itatni néhány kazah vagy kirgiz potentátot.

Élve a gyanúperrel, hogy az index szeret kicsit szenzációs mondatokat lehozni, elolvastam Szőcs úr eredeti írását is a Nagyításban. Ott nincs finnugorozás, csak eredetkutatás. De úgy tűnik, hogy az indexes interjúban a leendő kulturgenerális már finnugorozik.

Genetikai eredetkutatást persze lehet sok pénzért csináltatni, de előtte pötyögjük be a wikipédiába a "haplogroup" kifejezést és látni fogjuk, hogy erre már valakik, valahol sok pénzt költöttek. Néhány apróság a ma, Magyarországon élő, magar identitású emberek genetikai eredetével kapcsolatban. Ezek az emberek (jelen sorok írójával egyetemben) genetikai értelemben véve nagyrészt tótok, rácok, svábok. Árpád apánk óta ugyanis nemzetünk néhányszor találkozott a fűnyíróval, úgy, hogy 80% ment a levesbe. Háromszázötven éve az országot még kettéosztotta egy határ, amelynek a déli oldalán a mai Jemenből vagy Dagesztánból lehetett Egerig jönni határellenőrzés nélkül. Az északi oldalon meg határelenőrzés nélkül el lehetett menni Prágáig, Salzburgig... A határ két oldala szent háborút vívott egymás ellen. Na, ezek a vonalak szoktak szép nagy kevredéseket csinálni.

De nem baj, kutassunk, cáfoljuk meg genetikailag a finnugor eredetet. Csak mielőtt nagyon beleásná valaki magát, szólok, hogy a finnugor elmélet már régen nem genetikai emélet. Erdetileg a népünk eredetét magyarázta, ma már csak a nyelvünkét. Genetikai cáfolatát keresni olyan, mint a lesszabály biokémiai cáfolatát kutatni. Senki nem cáfolta azt, hogy Árpád apánk türk módra (fél)nomadizáló nép élén foglalt hont. Senki nem vitatja, hogy népének jó része a török nyelvcsaládhoz tartozó népekből csapódott a teljesen más nyelvet beszélő maghoz. Senki nem vitatja azt sem, hogy még iráni eredetű népcsoport (a jászok) is jöttek ezzel a csapattal. Annyi volt belőlük a finnugor, hogy valamikor ez a törzszövetség kapott egy északról levándorolt részt, és átvette a nyelvét. Átvette, mert ez a nyelv nem tud szerezetében idomulni, akárhány szót is szed fel. Ezért maradtunk meg, ezért nem jártunk úgy, mint az úzok, a besenyők, a kunok... Ez bizony csoda, még ha nem is genetikai.

De azért jó munkát kívánok, csak annyit kérek,, hogy a hétszer csavarodó sumér-szíriuszi DNS-ig ne jussunk el, legalábbis ne az én pénzemből.

Windows Level 3 Team Leader
IT Delivery Manager
Development Manager
Incident specialista
Data Centre üzemeltető technikus
IT Architekt
Security Specialist
SAP Upgrade Specialist
Quality Assurance Coordinator
SAP Transition Manager
Strategic Project Manager
Német nyelvű Remote Desktop Management

Vádlott a vádbeli időben hátulról közelített a sértetthez. Ráugrott, fejbeverte, megkötözte, majd ezután hosszasan, szenvedélyesen, őszinte szerelemtől fűtve, gyengéden szeretkezett vele. Ezután udvariasan egy padhoz kísérte, és angolosan távozott. Sértett a helyszínen maradt és boldogan az élet nagy kérdésein gondokodott, míg el nem vérzett.

Kedves Barátaim, csuhások és kevésbé csuhások!

Soli Ego gloria!

Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének azon tagjai, akik olvastuk az Evangéliumot, mielőtt kereszténykedni kezdtünk kijelentjük, hogy az ószövetségből is elolvastunk pár sort.

Ezért tudjuk, hogy Teremtőnk nevét hiába nem vesszük. Főleg nem politikai nyilatkozatainkban, amelyekkel saját népszerűségünk hajhásszuk. Ilyet már csak azért sem teszünk, mert világos jelét adta nekünk Teremtőnk, hogy nem szereti az ilyesmit. Emlékszünk arra, hogy korbáccsal zavartattak el a Templom mellől a hitből nyerészkedők.

Mi, akik olvastuk az Evangéliumot és Pál apostol leveleit, tudjuk, hogy Hitünk legfontosabb erényei közé tartozik a szerénység. Hitünket elsősorban tettel, példamutatással fejezzük ki és nem az égiek földre rángatásával. Tudjuk, hogy nem kérkedünk a hitünkkel, hanem tesszük, amit ránk hagyott a Fiú, mielőtt felment a mennyek országába. Tanítjuk a hitet és nem terjesztjük.

Hitünk alázatos. Nem azért hiszünk és valljuk meg hitünket, mert politikai, vagyoni vagy más céljaink vannak. Azért hiszünk, mert hívők vagyunk és még véletlenül sem akarunk ezzel kérkedni.

Ezért a továbbiakban, még mielőtt véletlenül az ebrendelet is szent fogadalmakkal kezdődne, kijelentjük: Az országgyűlésben a magyar választópolgárok felelős döntése alapján veszünk részt. Döntéseinket kizárólag a magyar választópolgárok érdekében és hasznára hozzuk meg.

Hatalmunk forrása a magyar választópolgárok akarata, minden döntésünk a magyar állampolgárok országot alakító akaratából származik.

Éppen ezért a jövőben nem fogjuk összekeverni a politikát a kereszténykedéssel és kijelentjük, hogy butaság volt.

..........(világnézet szerint kitöltendő) minket úgy segítsen!

Nemsokára nyílik a belbudai Lidl, ahová "lecsúszott néprétegek vásárolnak olyan szarokat, amit a németek ideöntenek, mert nem bírják megenni." Sőt! "Buda azért nem Csepel, meg a nyócker!" Elrondítja a kerületet, de nem baj, össze fog zuhanni a 200 forintos ásványvizet kínáló közértek nyomása alatt (kisbolt, bazmeg, kisbolt, gyakoroljad, magyarul, hülye pesti, kisbolt!!!) De nehogy valaki azt higgye, hogy ez lesz az ok az igazi röhejre. Hanem az, amikor mégiscsak megél majd ez a patkányhús áruda, ez a reggeli ital-forrás, ez a... olcsóbolt! Egy szép, füstös reggel, a Csalogány utcában majd látjuk a bolt felé csoszogni özv. Steingruberné Amtermann Ilonát, akinek atyja a budapesti vásárcsarnokok főintendánsa volt a két háború között, az elhunyt Steingruber András pedig híres csillagász, az Akadémia rendes tagja, egy Hold- és egy Mars-kráter névadója. No, hát nincs ebben semmi, Ilonánk egy hete csak beóvatoskodott a boltba, elvégre nyugdíjas, még ha budai is. Azzal a bizonyos lenéző mégis érdeklődő hozzáállással, amelyet magyar arisztokratákon lehetett felfedezni, amikor kölcsönkértek a faluban lakó hatgyerekes zsidó szatócstól. Meglepve tapasztalta, hogy itt kérem van echte osztrák ásványvíz, 49 forintért, májpástétom, sörsonka, sőt sör, a közért (leütlek, azeg, bolt, bolt bolt!) árának negyedéért. Továbbmenve, az üveges sör (nem kell visszahozni!) íze bezony nem rosszabb a közértes (ne csigázz!) Radebergerénél. Hát bizony itt kérem Tragödie készül, legalábbis a közértes (boltos) számára. No nem azért mert a tiszteletreméltó matróna pletykás lenne, nem.
A tiszteletreméltó matróna, (az esetleg az "Ilonka néni" kifejezést ízlelgetőknek üzenem, hogy azért a titánpárologtató lézertekintet jár) a világért sem beszélne arról, hogy a Lidlben vásárolt. Nemi életről, aranyérről, rokonok börtönbüntetéséről, olcsóboltban vásárlásról nem beszélünk, mert az olyan... nem finom dolog.
Hanem. A csütörtök délutáni kanaszta-partin megjelentek a barátnők (ez nem az, amikor tinilányok körömlakk- tangabugyi- pasiközösséget alkotva hordában élnek, ez kérem disztingvált beszélgetés és kártyaparti). Jelen volt Dr. Grabancné Dr. Bránermann Cecília Dr., nyugalmazott bírónő, Györskösfalvyné Pintér Johanna, a Transzvillimpex egykori kereskedelmi főosztályvezetője és az újnemesség képviseletében Peresztegi Lászlóné, Juli. Utóbbi egyszerű matektanár volt újkorában, de a férje a külügyminisztérium egyik, közismerten hírszerzést fedő cégénél volt igazgató-helyettes. A daliás időkben mindenféle nyugati áru kiapadhatatlan forrása, ez emelte be a családot a környékbeli elitbe. De csak valahogy úgy, ahogy a velencei kereskedők bekerültek a kékvérűek közé.
Néhány piszkos és tiszta kanaszta kirakása után természetesen teázásra került a sor. Steingruberné nagyon kitett magáért. Volt tea és kávé. A kávé aromája erős volt, illata kellemes. A tea hasonlóan. Steingruberné még emlékezett anyja meséire az Asszam, a Ceylon és az orosz teáról, amit az elhurcolt Kohn gyarmatáru-boltjában lehetett kapni. Valami ilyen lehetett az is, gondolta. Volt háromféle keksz, gyümölcslé, egész kis zsúr kerekedett az egyszerű teázásból.
Valami nem stimmelt, és ezt mindhárom vendég tudta. Először arra gondoltak, hogy Ilona nyert a lottón és hozatott Bécsből mindenfélét. De valahogy a dobozok, a márkák is szokatlanok voltak. Steingruberné pengévé összeszorított szájjal mosolygott a prémium áru eredetét firtató kérdésekre. Így a lányoknak nem maradt más választása, mint hogy megjegyezzék maguknak: Alpenficken tejszín, Tropikalficken vegyes gyümölcslé, Köstliche Venezuela100% arabica kávé és így tovább.
A következő napokban a három barátnő spontán operatív akcióba kezdett. Egy mindig Steingruberné mozgását figyelte, a két másik pedig a Fény utcai piactól a Batthyány téri csarnokig módszeresen átvizsgált minden boltot. Felültek a tisztább buszokra, elmentek a végállomásig, hátha ott van valami jó kis üzlet, az egyik elment egészen addig, hogy átmetrózott Pestre. De semmi.
Illetve kimondatlanul, de megjelent közöttük a szörnyű árny. Az olcsóbolt. Nem merték egymásnak bevallani, nem merték elhinni Ilonáról, hogy ez történt. Hogy bement oda, de főleg, hogy ott ilyen dolgokat vett. Aztán persze valaki emlékezett, hogy Franzi, a Steingruberék macskája is olyan furcsán kövér és jóltáplált volt, Tudták, hogy most már csak egy dolog a kérdés. Ki megy be először?
Steingruberné persze sehol, ő otthon rettegett, és várta a becsületbíróság lecsapó ítéletét.
Végül sorsot húztak. Pereszteginé ment be először, a másik két úrhölgy kint várakozott. Pereszteginé már húsz perce nem jött ki. Ekkor a bírónő, aki edzettebb volt, remegő térdekkel, egy bevásárlókocsiba csimpaszkodva bement a proletariátusnak ebbe a sötét templomába. Újabb húsz perc múltán csatlakozott a főosztályvezető asszony, és hamarosan teljes tobzódásban válogattak a bonbon, instant kakaó, konzervsprága kavalkádban, eleinte kissé hitetlenkedve nézve az árakat. Végül taxit hívtak és hazavitték a zsákmányt. Persze nem beszéltek róla. Valahogy olyan volt, mintha mindannyian ahhoz, a manzárdban albérletben lakó nigériai diákhoz járnának fel, mindannyian tudnák de valahogy ciki erről beszélni. Tudják, olyan nem finom.
Steingrubernét persze övezte bizonyos lenézés, hiszen ő elsőre, magától ment be oda. De őt nem érdekelte, főleg nem, mikor a Lidl utazásokkal elutazott egy hétre Hurghadára. Hogy fog pukkadozni egy évig az a három lökött tyúk az irigységtől, habár jövőre jönnek ők is, az utánozós természetükkel - gondolta, miközben a chartergép gázt adott a ferihegyi felszállópályán.

Minden ami volt már nincs

Mindan ami van, majd nem lesz

Minden ami lesz, már volt

Különben nem lehetne megtanítani hatéves gyerekeknek.

Az ac/dc legnépszerűbb dala is a Thunderstruck, pedig vannak strukturáltabbak is. Haydn vonósnégyesei közül is a legunalmasabbak egyike nemesedett német himnusszá. (bár, ha az unalmasság kritérium lett volna, Brahms írt avolna a német himnuszt).

Guess what, magyar zenéből is írtak már szebbet mint a Himnuszt és a Székely Himnuszt. Nem ezért szeretjük. Persze ha valakinek csak két agysejtje van...

Szemjúel Pé hogy megmondta.

Az "erópaunió" a szemünk láttára bizonyítja be, hogy szép történelmi blöff, amely jelen formájában nem folytatható.

Az aktuális amerikai üzletifilozófia-divat a karcsúsítás-hatékonyítás után már pár éve a kultúrabubusok képzésében tobzódik. Ez arra a be nem vallott (és eddig figyelmen kívül hagyott) igazságra épül, hogy ha egy cégnek húsz szerelő alkalmazottja van, akkor szerelőműhelyt célszerű üzemeltetni, míg ha húsz kurva alkalmazottja van, akkor kuplerájt. A kurvákat nehéz rávenni arra, hogy többezer éve ugyanúgy működő üzletüket ablakmosással és olajcserével egészítsék ki, és hasonlóan az autószervizbe sem azért jár az ember, hogy szexuális élmények érjék. (leszámítva a magyar márkaszervizeket)

Mégis, nagyon sok cég próbálkozott meg világszerte azzal, hogy olyasvalamit csináljon, amihez alapvetően nem ért. Autógyárak akartak a nevükkel ellátott parfümöket és parfümériák nyakkendőket a piacra dobni. A vége az lett, hogy a bran igazán már se parfümnek, se nyakkendőnek nem volt elsőrangú. Persze aztán jöttek a puristák, akik a kocsmából képesek voltak kiszervezni az italmérést, de aztán megszületett a varázsszó: a kultúra.

Ez az irányzat újra véggigondolja, hogy mit tud tenni az autószerelőműhely a vevőért és ezekre a tevékenységekre koncentrál. Ami nem "core competency" azt meg kiszervezi. Az amerikai rendszeres és tudományos üzleti managemet oktatásban így immáron hatszázadik alkalommal feltalálták a fiúk a meleg vizet.

Mi köze ennek Huntigton apánkhoz?

nem sok minden.

Az Európai Unióhoz annál több. Európaországról tudjuk, hogy nem működhet. Caesar, Nagy Károly, Napóleon nem tudta megcsinálni, Barroso sem fogja. Marad hát a legalább egyes területeken való összefogás, integráció. Ez jó is lenne, de megint olyanokat akarunk egy karámba terelni, akik maguktól egy országban sem szívesen laknak.

Szerelőket akarunk kurválkodásra és kurvákat autószerelésre kényszeríteni. A mediterráneumot az immár vagy kétezer éve tartó folyamatos hanyatlásból rendes protestáns fegyelemmel működő német vircsafttá alakítani. Nem fog sikerülni. Samu bácsi igazad volt. Már nem csak Fukuyama jön neked egy sörrel.

Vannak olyan hírek, amelyeket olvasva erősödik bennem az elhatározást, hogy én ezekkel egy kontinensen sem vagyok hajlandó élni. Ezek közül valahogy Dél-Amerika a legszimpatikusabb. Észak-Amerikában se rossz, de az kicsit drága.

Feltűnt újra a láthatáron a nemzeti-népi kulturált, európai értelemben vett lemezlovasok öntevékeny mozgalma. Ezúttal egy fideszes képviselő kegyeit keresik, de ez tökmindegy. Mindig az aktuális hatalomhoz próbálnak törleszkedni. Már sokszor írtam róluk. Lényeg hogy a kulturált diszkóuzást vélik megvalósítani úgy, hogy ők majd beszednek egy csomó pénzt vizsgára, megmondják, ki lehet vizsgázott lemezlovas. Nyilván ettől majd a diszkók aztán vetekedni fognak a Magyar Rádió márványternével vagy hatos stúdiójával, már ami a kulturáltságot és a magasröptű zenei színvonalat illeti.

Ezért az én királyságomban negyven év kőtörés járna...

Én azt nem értem, hogy miért sajnálja például Bede Márton a szombati napot a lengyelektől. Igen, ezer kínai az maximum gyásztávirat, hatvan ukrán bányász szintén. De egyrészt nem minden nap hal meg egy komplett állami vezetés, másrészt ezek a lengyelek. Arról persze lehet beszélni, hogy politikai szempontból lehet még akár haszna is lengyelországnak abból, hogy meghalt ott pár ember. Azért ne felejtsük el, hogy politikusok mellett azért szakemberek is vesztek oda bőséggel. De  nem ez a lényeg.

Legyünk gyakorlatiasak. Mibe kerül Magyarországnak ez a gyásznap? Semmibe. Aki a királyi tévét nézi, nézni fogja a temetést is. A fekete zászlót nem kell külön megvenni, az sem kiadás. Mi a haszon? Van egy ország, amelyik szeret minket és szimpatizál velünk. Ez az ország katonai szempontból Európa öt legerősebb állama között van. Akkor meg mia fene a gond???

A modorosblog egyik kommentjében valaki felvetette, hogy a felszopólány motivációs levele vajon milyen lehet. Szerintem ilyen, idemásoltam onnan a válaszom:

Tisztelt Kovi!

Junior Fluffer Girl munkakörre szeretnék jelentkezni. Korábban a Private-nél és a VivThomas-nál is dolgoztam mint mint beosztott felszopólány. Frank Gun, Rocco Siffredi és még a király, Ron Jeremy produkcióját is segítettem.
Óriási kihívásnak tartom, amikor egy egész produkció sikere múlik azon, hogy kamerán kívül hogyan hozom helyzetbe a sztárokat.
Velük ellentétben engem a stressz valósággal felvillanyoz, életem a time pressure. Valóságos jutalomként élem át, amikor én lehetek ennek a precízen együtt dolgozó csapatnak az a tagja, aki a dolgokat egyenesbe hozza!
Távlati terveim között szerepek a Cumshot Guzzling, és a Facial tevékenységi körbe előrelépés, azonban eredeti szakmámtól sem szeretnék elszakadni.
Mielőtt az Önök cégéhez jelentkeztem, már egyéb lehetőségeket is számba vettem, amint azt a referenciáim is mutatják. Azonban alig várom, hogy a legendás LUXX csapatban dolgozhassam, és hozzá tehessem a magamét a kemény munkához.
Soha nem lanyhuló tisztelettel:

Bráner Cecília

itt a cikk

http://modoros.blog.hu/2010/03/30/motivacios_level_4

Lefújják a holdprogramot, a marsprogramot és egyáltalán mindenféle programot amivel nem lehet törölközófekjűeket irtani. Az emberiség meg nyilván nagyokat lép előre azzal, hogy tudjuk, ohgy a hárommillió fényévnyire lévő XCS4654/85/09 csillag milyen arányban tartalmaz kobaltot, de ezzel nem lehet a félanalfabéta szakbizottságokból pénzt kicsikarni.

Mást kell tenni.

El kell terjeszteni, hogy a holdkőzetből őrölt púder nagyon jó az arcbőrnek. Sokkal szebb fényt biztosít. Megelőzi a ráncokat.

A holdporral kevert szempillaspiráltól a szempilla 20%-kal hosszabb lesz, mint a hagyományostól.

Az üstökösmag-jég olvaszásából kivont szérum feszesebb melleket, és tónusosabb combokat eredményez.

A Szaturnusz gyűrűiből hozott anyag segít leküzdeni a a narancsbőrt.

A Kuiper-övet felcsatolva zsírt égethetünk, az Oort felhő apróbb részecskéi a hiullámos hajat kiegyenesítik, az egyenest göndörítik.

Dőlne a pénz és az emberiség űrhatalommá válna.

Az eszébe jutott már valakinek, hogy lehet, hogy ezek azért vágják anniyra a centit, hogy ne legyen frusztráló érzés? Mármint, hogy amikor jól rágondolnak. Fogják a centit, odamérik és hát hogy is mondjam. Szóval értik. Úgy. Izé. Hát na, végülis nem az számít. De megvan a megoldás, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Kérem szépen a hiba ott van, hogy a centi túl hosszú.

A magyar, az kérem talpig magyar. Igen ott is. Ezek alapján megkülönböztetünk turánvitéz magyarokat, akiknek innen Turánig (akárhol is legyen az) ér el a kilencszer csavarodó világkígyó. Illetve nem csavarodik hiszen nem vagyunk mink lagfazou dictus vagy mi.

A magyarok másik fajtája a barnakislyány magyarok, akiknek a piiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

A turánvitéz magyarok természetesen csak barnakislyány magyarokkal prütykörésznek.

Öööööööö, majdnem mindig.

A bejegyzés címe eredetileg az lett volna, hogy "Mehr licht" de aztán rájöttem, hogy ez óriási, feloldhatatlan képzavarhoz vezetne, amelyen végül igyekeztem a címben túlesni. Na.

Szóval arról van szó, hogy Hende Csaba azt mondta az MTI szerint, hogy:

"Én a magam részéről üdvösnek tartanám és javasolni is fogom, - noha ez nem része a pártprogramnak - hogy az elévülési idő alkotmányos és törvényes módon való meghosszabbítása történjék meg."

és ennek magyarázataként azt írja az index, hogy:

"Lényeg: Egy közepesen súlyos korrupciós bűncselekmény elévülési ideje a mai büntetőjogi szabályok szerint lejárt az elmúlt nyolc év alatt. Az elévülés szabályait a Btk. írja le,  amelyek egyszerű parlamenti többségi döntéssel megváltoztathatók."

Jaj. Szóval az elévülés valahol a 33-34§ környéke a Btk-ban. A visszaható hatály tilalma meg a legelején van. Bizony hiába hosszabítják meg akár ezer évvel azt az elévülést ami elmúlt az már elmúlt.

Kérdés, hogy Hende khm... ennyire tájékozatlan a büntetőjogot illetően, elferdítették a szavait, vagy pedig egy jóízűt parasztvakított. Nem is tudom. De nem is érdekes.

Újabb botrányos szerződésekre bukkantak a BKV háza táján. Blogunk úgy értsült, hogy az ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki Fehér Szarumánt, ismert tanácsadót és marketingest. Fehér egy, az ügyészségről politikai utasításra kiadott birtokunkba került szerződés szerint azt vállalta, hogy a BKV jelenlegi, jegy- és bérletellenőrzést végző barlangi orkjait uruk-hai orkokra cseréli.

Az uruk-hai orkok korábban már sok problémát okoztak, mivel hagyományos rokonaikkal ellentétben nem ijednek meg mindenféle arra járó rendőrtől, hanem támadnak. A már uruk hai orkokra cserélt futball drukkerek azóta már számos botránykirobbantói voltak.

Ezek a botrányok senkit sem érdekelnek mert azokat ugyanaz rendelte meg Fehér Szarumántól, aki a mi lapunkat finanszírozza. Kínos is lenne, ha kiderülne, hogy mi is fogadtunk be számlát a vén szakállastól, de az ügyészségről szóltak, hogy véletletül házkutatáskor befújta a cuccot a szél a kályhába, ahol zufellig éppen lobogott a tűz, szóval nyugi.

A BKV meggondolatlanul, megalapozatlanul rendelt meg vastag páncélos, a fénytől sem félő uruk-hai ork-bandákat, ám azok az utazóközönség nagy-nagy szerencséjére sosem érkeztek meg. Fehér Szarumán lapunknak csak annyit mondott, hogy indokolt az orkonkénti hetvenmilliós ár, mivel ezek az orkok több nyelven beszélnek és az eddigi látszatinézkedések helyett képesek tényleges rendvédelmi feladatokra. Azokra a kérdéseinkre, hogy esetleg ezek az ork-harcosok megölik a bliccelőket, nem válaszolt. ÚGy tudjuk, hogy Demszky, Hagyó, Fehér Szarumán, az angmari Boszorkányúr már készültek a bliccelővérben fürdésre.

Most majd megfürödhetnek a sajátukban, legalábbis az ügyészségről szóltak, hogy valami nagyon pocsék cellába rakják őket, ahol előzőleg az uruk-hai orkoknak szólnak, hogy ezek miatt nincs meleg víz.

Fehér Szarumán pártatlan, független, az ártatlanság vélelmét maximálisan szem előtt tartó kivizsgálásra és három év hat hónap letöltendőre számíthat, nyilatkozta lapunknak Zsákos Dildó ügyeletes ügyész.

Fehér Szarumán szabadlábon védekezhet, de úgy tudjuk, biztos ami zicher, elővezetését elrendelik majd, függetlenül attól, hogy milyen iratokat csatol majd távolmaradását igazolandó.

Valaki megkérdezte tőlem, ki az ülnö és mit csinál. A Be. vonatkozó szakaszait nem ásom elő továbbra sem, de a választ megosztom a szélesebb publikummal is:

Szimpatikus mami ülnök: kellemes mosolygós néni, jegyzetelget valami füzetbe, megszámolja hány példányban csatolták az iratot. Ápolt, tüchtig asszonyság, nem zavar sok vizet.
Szigorú nyugdíjas pedagógus néni ülnök: ugyanaz mint az előző, csa kúgy néz rád, mintha környezetismeret órára nem hoztál volna lepréselt falevelet.
Bútordarab ülnök néni: egyik fenti csoportban sincs. Ez is ápolt, normális külsejű, szemmel láthatóan a könyökéhez kopott már az asztal a tárgyalóteremben. Ő se csinál semmit, de érdeklődést sem mutat.
Nyugdíjas alfőmérnök ülnök bácsi: világos szövetnadrág, tweed vagy szürke zakó, hozzá nem illő ing és velúrbőr cipő, valami alternatív nyakkendő. Aranykeretes szemüvege mögül néz kifele és nem csinál semmit.
Nyugdíjas munkásőr: kopott nadrág, kopott zakó, kopott cipő, csúnyán néz és nem csinál semmit.

A bíró azon kérdésére, hogy akarnak-e kérdezni a tanútól/gyanúsítottól, az esetek kilencvenöt százalékában nemmel válaszolnak.

Egy fórumban írtam, gondoltam legyen meg az örökkévalóságnak itt is

A Nemzeti Sport átlagos lapszámának felépítése:

Címlap: Náthás a Fradi csere-balhátvédje, Megbukott a Békéscsabai Előre edzője, a Kaposvári Rákóczi togói védekező középpályást igazolt. Kis kép: ölövívás vagy kézilabda
Első oldal: NB1-es focihírek
Második oldal: Nb2-es focihírek
Hamradik oldal: angol és olasz foci
Negyedik oldal: német, francia , portugál stb. foci
Ötödik oldal: futball-közélet, hat év légióskodás után Szváziföldről hazatért a korábban Sopronban játszó Firnájsz Béla. Interjú Firnájsz Bélával.
Hatodik oldal: Tóth Kriszta jobb kézzel játszva, bekötött szemekkel, hat kínait verve nyerte meg az európai top 12-t. A lányok megnyerték a kézilabda EHF-kupát, a Fotex (MKB) négy között a BL-ben.
Hetedik oldal: vízilabda hírek
Nyolcadik oldal utánpótlás: két oldalas cikk arról, hogy a Cserszömörcei Deák Bamba akadémián Kovács Pistike már most jobb mint Maradona fénykorában, anyukájával tárgyal a Karlsruhe. Hát igen, itt még rendben van minden.
9. old: folytatás, benne: köcsög MLSZ
10 oldal: amerikai sportok
11. oldal: egyéb sportok. Kerékpár, sziklamászás, röplabda, bocsa, cselgáncs.
12. oldal: az aktuális teniszverseny. Mekkora sztár már a tizenhatéves Csöcsös Mónika, bezony akárki meglássa, nagy bajnok lesz.
16-18 oldal, sportfogadás, megyei focibajnokságok tabellái
(szezonban egy-egy oldal rali vagy forma 1)

ja, a közszolgálat, az bizony forró dolog.

A közszolgálatnak néhanapján be kell szólnia a hatalomnak. Meg az ellenzéknek. Ezt itthon legfeljebb blogok tehetik meg.

A közszolgálat hiánya tette naggyá a HírTv-t és az atv-t. Igaz, hogy egyoldalúan és megrendelésre de ők azok, akik rákérdeznek, hogy na, hová is lett az a tízmillió? Hogy is vagyunk a térdig érő kilátóval, Kóka villájával vagy Viktor vagyonbevallásával? Mikor lesz már négyes metró? Miért nincs jó egészségügy? Az ezt szolgáló korrekt műsorok mellett nehéz lenne levegőhöz jutni, de aki ezzel próbálkozik, egyáltalán nem jut levegőhöz.

Közszolgálat lenne a kultúra felkarolása, méghozzá több műsorban. Az olyan kultúráé is, amelyik országszerte háromszáz embert érdekel. Csak ezt nem lehet úgy, hogy van három műsorvezetőnk, akik a pesti színházakkal és galériákkal, meg a húsz éve csúcson volt írókkal még csak-csak elboldogulnak, de abban, hogy akkor mi a művészet a Kétfarkú Kutyában vagy a napirajzban, vagy Nyelvész Józsiban; már megfőttek. Legfeljebb távolságtartóan tudnak affektálni, hogy némá, állítólag az is kultúra, meg a fiatalok az interneten csinálnak ilyen izéket, na hogy is mondják ezt... Ennek a hiánya elszigetelt közösségeket, meg a tévére rá se bagózó embereket eredményez. Pedig jól szerkesztett, underground, alternatív, hoch és egyéb kulturális műsorok rangot adhatnának olyan embereknek, akik jelenleg csak otthon ülve építgetik - öntudatlanul- a magyar kultúrát. És persze magukat, mert ők a magyar kultúra, de legalábbis jelentős része a kultúrának, még akkor is, ha bizonyos magaslatokról ez nem látszik.

Vagy ott van a gasztronómia. A legnagyobb magyar gasztronómiai adó fantáziátlan séfekkel és magyar-lengyel csereműsorokkal operál, holott tele az ország érdeklődő bloggerekkel, akik a francia séfektől a falusi disznóvágásokon át a kreatív vasárnapi ebédekig tesznek azért, hogy a nemzet végre áttérjen a pipiropogósról a az ételre.

Ott van az ismeretterjesztés. Van számtalan ismeretterjesztő csatorna, üzleti modelljük viszont az import. Ugyanazt a tudományos sajtburgert esszük, mint az osztrákok, az equadorika, vagy az indonézek. Rettenetes, félrefordításoktól és ténybeli tévedésektől hemzsegő szinkronnal. Holott tele van az ország tanársegéddel, akik a maguk szórakoztatására írnak biokémiáról, hadtörténetről, geológiáról, kerékpárversenyekről... Nemzeti érdek lenne, hogy szóhoz és képhez jussanak, mert Rockenbauer Pál óta alig esik szó arról, hogy rákokat Budapesthez legközelebb nem a Bering-tengeren lehet fogni. Hogy minden űrhajó amit kilőnek, magyar műszerrel méri a sugárdózist, amelyet a vilgáűrben kap. Hogy Európa egyik legnagyobb számban eladott kompakt autóját magyar ember formatervezte. Hogy az ARD fúvós világbajnokságát pár évente magyarok nyerik meg, hogy öt egyszerű szabály betartásával tíz évvel tovább élhetünk. Hogy az aszú mitől más mint a portói, hogy mia a reduktív és mi az oxidatív borérlelés. Hogy nemcsak az Amazonas medencéjében vannak Orchideák, hanem a TESCO mögötti libalegelőn is.

Ott vannak a műszaki dolgok. Az rendben van, hogy a Tokió melletti autópályahíd szupersodronyból készült, de az is műszaki dolog, hogy valaki a biztonságos vezetésről, az üzemnyag-spórolásról érthetően beszéljen.

Ott vannak az országos nagy kérdések: az egészségügy, az oktatás, az abortusz, a cigányok, az államadósság. Az egész ország szakértője ezeknek, holott csak olyan műsorokat látni, amelyek egszerűen közlik, hogy ebben X a hibás, a másikban meg Y. Arról, hogy mi az állampapír vagy mi az az ambuláns műtét, meg senki sem tud. Nincs egy normáls háttérműsor, ami ezeket feltárná.

Most tehát lehanyatlik a "közszolgálati" királyi tévé. Csak nőn a helyén valami kultúrnövényzet...