Louie the purple horse

Kedves olvasóim, újra indul a Bundás, a keverék kutya a trimmelt uszkárok szépségversenyén. Vagyis neveztem a blogomat a Goldenblogra. Szavazzatok rám.

Egyúttal kérek mindenkit, aki rám szavaz, lájkolja a blogot itt oldalt a facebook lájkoló berendezés segítségével.

A baszd meg medve az ásódat filozófia lelkes művelőjeként feltárok néhány érvet, amely a blogomra szavazás ellen szól:

- Nem vagyok árva, jómódú (mondhatnám: polgári, de ez ugye Magyarországon mást jelent) családból származom, így nem tudok szívfacsaró sztorikat előadni a nyomoromról.

- Szeretek ugyan főzni, de ezt konzervatív módon a feldarabolt hozzávalók lábosba rakásával és felmelegítésével teszem. Nincsenek óriási élményeim köszmétés kecsegékről és pirospozsgás pitékről.

- Hímnemű vagyok, pocakomban nem növekszik pocaklakó, vagy nem nevelek parazitát, ízlés szerint.

- Mindenféle autót szeretek, nincs kedvenc márkám.

- Semmilyen kütyübe nem vagyok belebuzulva.

- A már említett premisszák miatt nem tudok ún. pinablogot csinálni, vagyis nem küzdök semminek a megmentéséért, nincsenek kóbor, lesoványodott, de megmentett és befogadott muskátlik az erkélyen. Erkély sincs. Vérgazdag férjem vagy lúzer pasim által vásárolt tanya sincsen, ahol lesántult nutriáknak tartanék lelkiségi tréninget.

- Nem akarom megreformálni Budapest tömegközlekedését.

- Nem hallgattam, nem láttam, nem voltam abban a diszkóban.

- Az ezotéria baromság.

- Mindegy, melyik csapat nyer.

- Akkor írok politikai témájút, ha mondani akarok valamit. Az a puszta tény, hogy ezek hülyék, nem sarkall írásra. Ráadásul ezt rendszerint egy nap késéssel teszem.

- Lusta vagyok blogot írni, így csak akkor írok, ha kedvem van.

UPDATE: szavazni úgy kell, hogy itt jobbra van a szavazó gomb. Annak megnyomása után bejön a Goldenblog oldala, ott mindenféle kategóriák vannak, a legalsó az egyéb kategória, ott van ez a blog. Az R betűnél kell keresni. Ha valaki véletlenül másra szavaz, baj van, mert egy facebook account = egy szavazat. Facebook account nélkül nem lehet szavazni.

 

Na, többek között ezért nem kéne rám szavazni. Azért én mégis mindenkit arra kérek, hogy tegye.

- The Huns have big ones

- Is that kind of prejudice?

- Oh yes my dear

- Then ride your prejudice

Ha az ember konzervatív vagy a magas tesztoszteronszintje miatt kevés színt tud megkülönböztetni, akkor fekete, szürke, kék, zöld és barna ruhákat hord, mint egy Robin Hood film statisztája.

Ha a ruhatára különböző családlátogatások okán az ország különböző szegleteiben van, akkor elmegy venni két pólót. Egyszínűt, feketét, szürkét, kéket, zöldet vagy barnát. Fehéret azért nem, mert ez a legtöbb országban alsóruha.

Nehéz.

Valamiért a magyar ugyanis vonzódik a hülye feliratokhoz.

 

Kelet-Oklahomai Javítóintézet Karbantartó Személyzet. Santa Monica Beach Szörföző Rosszfiúk. Igazi Vászon 1983-óta. Legendás Autóverseny Az Utcán.  Úszómester Izmok Pálmafa Tengerpart. Eredeti Koptatott Használtruha. Városi Szeméttelep. Városi Rosszfiúk. Igazi Kanada Vidék Mezőőr.

Tényleg ennyire nem tud az ország angolul, vagy ezt szívesen hordják?

Végül találtam két pólót, egy kéket és barnát. Egyszínűek. Termék megnevezése: gyermek alsónemű.

Ha valamelyik ismerősöm legközelebb meglát, akkor szólok, hogy nem Devergo Jó Városi Vászon vagy Anyád Picsája (de puta madre) jön szembe, hanem Ödönke, egy édibédi rugdalózóban.

Basszameg.

Ma nem akartam semmit írni, dehát az élet ilyen: felsőoktatási reformtervezet szivárgott ki. A felsőoktatást reformálni kell, pontosabban reformálni kellett volna ezelőtt harminc évvel. Azóta mindig, mindenki belevág, de számos érdek ütközése végül mindig valami mutyihoz vezet. Az oktatás és a sport maradt az a két terület, ahol nagy hangon bevezetett félreformok még mehetnek, az összes többi helyen vagy a multicégek, vagy az általános nihil már átvette a terepet. Talán az ország lelkének hiányzik, hogy az állam fenntartson valamit a nihil és a multicégek között, amelyre lehet használni a "világhírű magyar" eposzi jelzőket.

Mivel reformtervezet szivárgott ki, nincs más dolgunk, mint hogy levegyük a polcról a "Nota bene" című latinidézet-gyűjteményt, amely a "qui prodest" mondásnál van kitörve. Na vajon ez kinek lesz jó, ki bulizta ki magának? Számos ordító marhaság mellett felsejlik a Központi Egyetemellátó Vállalat rémképe, amely a büfétől kezdve a golyóstoll-beszerzésen át majd központilag ellátja az egyetemeket, ezáltal "biztosítva a hatékonyságot".

Természetesen én egy rohadt kommunista provokátor vagyok, amikor arra gondolok, hogy egy ilyen központi mamutból annyit lehet lopni, amennyi csak jólesik, és a felsőoktatási költségvetés 10-20%-át nyugodtan rászámolhatjuk.

A tervezet persze érint néhány régen folyamatban levő dolgot (a főiskolák átállítása a szakképzésre) de az egész valahogy olyan naftalinosan régi. Hogy mi hiányzik?

Annak a felfogása, hogy normális felsőoktatást fizető hallgatókkal (mindegy, hogy a saját vagy az állam pénzét adják oda az egyetemnek), versenyző, autonóm intézményekkel lehet csinálni. Ami nem ez, az nem felsőoktatás, hanem intézményfenntartás. Népkonyha, melegedő.

A tervezet szerint ugyanaz a szak viszont ezentúl csak állami, vagy csak költségtérítéses lehet. Ha máshol nem, itt megszűnik az egyetemi autonómia, ez ugyanis beteszi az ajtót a "slágerszakoknak" . Nyilván senki sem fogja sajnálni a kismillió kommunikáció szakot és társait. Kérdés, hogy a pesti, debreceni, pécsi, szegedi fizetős orvosképzések, a BME néhány mérnök-képzése majd hogy fog erre reagálni. És mivel fogja az egyetem korrigálni azt a bevétel-kiesést, ami abból lesz, hogy a slágerszakra özönlő fizetős diákok tandíjára nem számíthat?

A tervezet - ha igaz - azt is magában hordozza, hogy ha ezentúl valaki együtt akar működni egy magyar egyetemmel vagy főiskolával, szinte kötelezően a minisztériumhoz kell majd fordulnia. Ha a támogatás intézményfenntartási jellegű, akkor az állam egy kőrakást, meg a benne üldögélő hivatalnokot támogatja, amint abban már óriási rutinja van, más sóhivataloknál.

Kizárja a tervezet azt az alapvető célt, hogy a felsőoktatás a középméretű vállalkozások partnere, a kisvállalkozások segítője legyen. Jobb helyeken a felsőoktatásban jelen levő szakértelmet ugyanis bizonyos feltételek mellett igénybe lehet venni magáncélokra. Ennek a tere pedig nem az, hogy az egyetem erőforrásait fusiba' használjuk, hanem olyan megállapodások, szövevényes kapcsolatok, ahol egy-egy kutatást, modell-projektet, tanácsadást meg lehet rendelni az egyetemtől. Olyan oktatás, ahol hatni lehet arra, hogy helyben kit és mit képezzenek.

Az új tervezet azonban úgy tűnik a Szalay utcából akarja irányítani azt, hogy mit csinál a magyar oktatás, mondjuk Gödöllőn vagy Sopronban. Persze lehetnénk cinikusak és mondhatnánk azt, hogy itt legfeljebb az Audi és a Mercedes fog kopogtatni, mert nekik elegendő a lobbierejük ahhoz, hogy itt is keresztülverjék, amit akarnak.

A többieknek pedig az lesz a lehetőség, hogy a felsőoktatás még jelen állapotában is túl nagy ahhoz, hogy bárki központilag irányítsa, tehát vissza fog jönni a nyolcvanas évek melléküzemág világa, a központi irányítás "behazudása" mellett a központi erőforrás kreatív ellopásával (az intézményfenntartási keretből lopni egy magyar rektornak kézügyességi kérdés)

Megy majd az ügyeskedés, és végülis kialakul az "egészséges" szimbiózis, anikor a csillagászati kutatást lekönyvelik három tonna diszperzitnek és nyolc tonna pétisónak, a tangazdaságba, a tangazdaság ebből megkap tíz százalékot, amiből ötöt kiosztanak a fiatal kollegák közt, ötből meg vesznek egy új bőrganitúrát a dékániba. 90%-ból megveszik azt a csillagászati műszert, amiből be lehet szállni a nemzetközi kutatásba, de mivel a bepályázott pénzt úgyis a központi kassza nyeli le,  a jövő évre tervezni kell heti olajcseréket a tangazdaság traktorjain, vagy megfuttatni az egészet a Központi Egyetemfenntartó Vállalat mignon-beszerzésein, természetesen a helyi komisszár új Mercijébe beleadva az illő százalékot.

Amíg azonban a kínai gazdaság potenciálja miatt a világ megtanulta a kínai társadalmi rés üzleti rituálékat, és a ramadán idejére az OPEC képviselőinek nem szervez munkaebédet, a híres hegedűművész tiszteletére rendezett vacsorán nem szolgál fel disznóhúst, nagy kérdés, hogy a hendikepes magyar felsőoktatás kedvéért nekiáll-e majd a világ kreatív könyvelést és nagyüzemi okirat-hamisítást tanulni. Szerintem nem.

Koba! Hát együtt kezdtük!

Koba! Erről nem volt szó!

Koba! Ki ez a sok új ember?

Koba! Hiszen ezek nem is kommunisták!

Koba, barátom, lehet te sem vagy az?

Tompa puffanás

Lenn az aljzaton

Elértük hát nincs lejjebb

Jó nekünk nagyon

Mert bár barna itt is

büdös és nem hagy levegőt

nem megyünk már lejjebb

magyar szar ez,

Levegőt, levegőt!

A közel száz = 83.

Tételes bizonyításáért a Wolf-díj átvehető a gazdasági hivatalban, munkaidőben.

Avagy ha Krúdy ma kezdene, gasztroblogger lenne. *

Reggel rájöttem, hogy már régen nem csináltam ilyesmit. A cicám, a szeméttelepen megtalált sánta gatyásölyvem, a fix áttételes versenybringám és a családom is nagyon örül, mikor végre nekiállok.

A  fazék fontos. Fontosabb talán a tűznél is, pedig a tűz is olyan dolog amely nélkül nekiállni sem érdemes. Tudom, tudom, villanytűzhely van otthon, mondják most Önök, ezért legalább próbálják meg a jó fazekat beszerezni. 

Persze tehetnek úgy mint Germánt Laci barátom egyik kalandja a kilencvenes évek elejéről, aki egy francia vidéki kúria kőtűzhelyét produkálta egy szűkös párizsi manzárdban, úgy, hogy egy szép kőlapot helyezett a kis villanyrezsóra. Persze mire átmelegedett a kőlap és végre rá lehetett tenni a kis filléres fazekat, eltelt némi idő, de addig is lehetett még néhány hanyagul elegáns francia numerát lezavarni a Boul' Mich'-re  néző ablakban. 

A tűz tehát végülis megoldható ezerféle módon, ha van a közelben legalábbis egy tűzhely. Montanában, ahol a 10-es főút visz keresztül a végtelen kukoricások felől a Sziklás Hegység felé, és ahol miden kocsmában, ahol az út mentén dr. Peppert árulnak és hickory smoked  beef jerkies is kapható, még jóféle szabad tüzek vannak. Beef jerkies persze van már itthon is, régebben szemfüles diákok szedtek fel vele magormániás nőket, mint honfoglaláskori  hússal. Az útmenti montanai csehók nem magormániás turbómagyarokat, hanem nagycsöcsű pincérlányokat rejtettek, az arra járó kamionosok legnagyobb örömére. Nett köténykéjük mindig szépen volt vasalva, és olyan művészien tudták felhajtani, mikor jöttek az átutazók, akik egy kis szexért cserébe a hollywoodi karriert ígérték, hogy sose gyűrődött meg a finom fehér anyag. Ők egyébként nagy, vastag lemez tűzhelyt használtak.

Ezek a régi nagy vastag sparheltek voltak jellemzők Magyarország északkeleti felén, a ruszin parasztasszonyok ugyanígy ezen főztek, mint a városi zsidó mámék és kisnemesék rátarti úrasszonyai. Ezek a tűzhelyek tettek távoli unokatestvérévé annak Swann Lake utcában lakó ottawai zsidó lánynak, akivel a könyvtárban találkoztunk. Kiderült hogy ő is arról a vidékről származik és nagymama meséiből még emlékszik a dédmama sparheltjére. Ahogy így felidéztük a sparheltet össze is melegedtünk, kibeszélve csodarabbikat, Rákóczi uradalmakat, némi klasszikus zenét és persze a Közép-Európában mindenfele hallható sikamlós anekdotákat, amelyeket aztán a gyakorlatba is átültettünk. Azóta igyekszem mindenütt eredeti juharszirupot beszerezni a palacsintához.

A fazék. A  fazék mindent elmond és mindent elárul. Lepattant? Zománcos? Réz? Acél? Legalább annyit mesél, mint az alsónemű, vagy az alatta viselt fazon. Vannak tiszta fémek és vannak cirkalmas zománcok. Úti konyhák lángtól kékült acéljai és feketült rezei, társbérelt lakások olcsó lemezárui. Mégis azt mondom, hogy nekem talán a legjobban a kívül piros, belül kendermagos bonyhádi fazék felelne meg. Olyan rendes feleségnek való. Társaságban úrinő, ágyban kurva, konyhában háziasszony. Nem igényel külön tisztítószert, sokat bír és sok mindent megad. Persze lehet csak írásban vagyok ilyen megfontolt, hiszen kit ne csábított volna egy olyan igazi, vaskos fenekű acélfazék? Aranyozott füleivel, üvegtetejével. Úri dolog az, gyakran úribb annál, mint ahova egyébként magunkat tesszük, magasabb polcon van nálunk a fazekunk. Félve merjük elővenni, na nem azért mert baja lesz, hanem mert kívül esik azon, amik vagyunk. Ezért nem merjük használni, és ezért tartjuk meg a bonyhádi piros fazekat.

Vehetünk különleges alakú vagy anyagú fazekat is, mint perzsa barátom, aki ázsiai látogatásán a legfontosabb dolognak tartotta, hogy kipróbáljon egy igazi filippina csajt, hiszen köztudott, hogy azok a legjobb szeretők, meg a laosziak. Fazék-kupleráj nincsen, így aki különleges fazekakat tart otthon, az óhatatlanul fazékháremmé teszi a konyhát. Egy befolyásos bonyhádi, egy nyeles bádoglábos olykor főfeleséggé válik és maga határozza meg, hogy a szépvonalú kéjhölgyek közül melyik kerülhet aznap a tűzhelyre, és csendben gondja van rá, hogy a szerelem gyümölcsét az eunuchok idejekorán megöljék. Mondjuk jóval egyszerűbb fazékháremet tartani, megteheti aki akarja és győzi mosogatással.

A víz. A víz a honvágy mérge vagy az elűzetésé. Otthoni poharak, bordázott szovjet üvegáru, amely közös téma lehet a hirtelenszőke litván lánnyal vagy a ledér lengyel madonnával, kb. három perccel azelőtt, hogy az utolsó csepp olcsó pia is elfogyna, és a perszonálunió felújításába fognánk. A mi szőke Tiszánk a víz rokonságát adja egy brazil lánnyal, legyen mondjuk Flor vagy Gabriella, aki minden gátlás nélkül ránk veti magát és megmutatja a szintén szőke Amazonas őserejét. Így lesz rokon a Copacabana Ugornyával vagy a Gacsánszeggel.

A végtelen Alföld vékonyka folyói mellett polgárosodni próbáló kis városkák, melyek hídjait jobb lábú focisták bármikor átrúgják, valóságos tárházai a nitrátos kutaknak, korrupt polgármestereknek és szökni vágyó nőknek, akiket Montana állam kapcsán már kitárgyaltunk. Ehelyütt csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy célszerű az okosabbjából válogatni, mert Magyarország nem Amerika, úgyis megtalál. Akkor meg már válasszunk rendeset.

Nade vissza a konyhába. Válasszunk megfelelő fazekat, tüzet és vizet. A fazék láthatóan a magnum arcanum, amely biztosítja a tűz és a víz együttes jelenlétét, és juttatja új létminőséghez az embert. Ezért is nem teszi csak úgy bele az ember a fiatalsága alatt összegyűjtött élményeket, a szárított húst, a füstölt paprikát és a savanyú heringet, noha főzés közben jó ezekre gondolni. De tegyen bele az ember mindig frisset és hagyja, hogy emlékei és vágyai fűszerezzék az ételt.

Vagy ne tegyen bele semmit. A rendszer önmagában is teljes, végülis egy gasztroblognak teljesen elegendő, ha feltalálja a meleg vizet.

* az semmi, de Konrád György, Hamvas Béla, Maupassant és Proust is. 

Egyszer volt, hol nem volt, egy polgármester bácsi. A polgármester bácsi jól összeveszett a képviselő bácsival és nagyon haragudtak egymásra.

Nosza, fel is hívta az egyik a másikat, és a képviselő bácsi megmondta a polgármester bácsinak, hogy ez így nem lesz jó, és jól nem fog vele együttműködni, nem kapja meg a fele királyságot, nem pályázhat a világszép királylány kezére, mi több közbeszerzésben a hétfejű sárkány egyik fejét sem fogja megkapni. Egyúttal még a csapot is elzárja, hogy hetedhét határból érkezett vándorlegények sem fogják majd kinyitni neki!

Nosza, igencsak nekibúsult a polgármester bácsi, merhiszen így forráshiányos lesz, hogyan fogja majd a hamubasült önhikis pogácsát osztani?

Később persze megnyugodott, mert ahogy ment, mendegélt látott egy nagy gulyát legelészni. Odament, és megkérdezte a gulyást, hogy ilyen kor mit kell tenni?

Bizonyítsál, szólt a gulyás, hogy nem minden kutya ugat, akit puskából lőttek ki, hanem aki másnak vermet ás maga szódás a lovát!

Megnyugodott hát a polgármester, elballagott a városba, és pályázatírót fogadott. El is vitte a pályázatot a hivatalba, támogatási szerződést kötött, a megvalósításra meghívásos közbeszerzést írt ki és még a falu közmunka-erőforrásait is felhasználta biza!

El is telt egy év, két év, a közmunkások pucolták az árkot megépült a sok világszép kistérségi többcélú facilitás, messze földről jártak ám csudájára a népek!

De a képviselő nem felejtette ám el az összeveszést! Ugyan mindenkinek mondta, hogy lám-lám, nekem még a haragosom is úgy él, mint Marci Hevesen, de elment az ügyészségre. Az ügyészségen találkozott a vasorrú bábával, aki elpusmogta a fülébe a feljelentés szövegét. Ott helyben le is gépelték, aláírták, iktatták, tejbe-vajba forgatták és elrendelték a nyomozást egyelőre ismeretlen tettes ellen.

Telt-múlt az idő és mondták a falubeliek a polgármesternek, hogy haj-jaj nagy a baj, itt van a Kalamona és elviszi a polgármestert! Szaladt is a polgármester a falu főterére, hogy ugyan miféle szerzet az a Kalamona? A Kalamona ott állt, négy kereke volt és a tetején volt egy nagy tányér, ami menet közben rácsukódott a tetejére. Kiugrott belőle egy ember és odaszaladt a polgármesterhez. Így szólt:

-aztán te vagy- e a polgármester.

-én vagyok, de tán elébb illene bemutatkoznod, ecsém nem?

-engem Pártatlan Médiának hívnak, aztán lopod-e a falu pénzét, hogy már fel is jelentettek?

-én ugyan nem lopom, de ki jelent fel engem ebben a nagy nyári melegben?

-aha, szóval beismerted, mondta az ember, azzal visszaugrotta Kalamonába és elporzott.

Igencsak nekibúsult a polgármester mert nem értette az egészet. Elment hát az öreganyjához, aki elmondta neki hogy hamarosan tanúként idézik majd, de már oda is ügyvéddel kell menni, mert baj lesz.

Meg is jött az idézés, rögtön kiderült, hogy jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével és az Európai Közösségek gazdasági érdekeinek megsértésével vádolják, noha időközben az Európai Közösségek ezen a néven megszűnt, de a jogalkotó szarik a jogharmonizációra. A vádirati tényállás szerint valótlanul állította, hogy az önkormányzat budijában hatvanas égő van, ezért lehet ott olvasni, tehát kultúrhelyiség, az igazság az, hogy a vádbeli időszakban negyvenes égő volt. Erre tekintettel a községháza nem kaphatott volna kiemelten többcélú kulturális facilitás besorolást és így kettőszázezer forintot meszelésre. A pénzt egyébként nem fizették ki, mert menet közben rájöttek a tévedésre, a pályázatot visszavonták, égőt cseréltek és újra beadták.

Mivel vádiratot nyújtottak be ellene, néhány tárgyalás után elítélték, méghozzá messze földön, mert ügyét az ügyészség kiemelt ügynek minősítette és egy másik bíróságon emelt vádat. Ott nem is tudták miről van szó, csak ráfénymásoltak a vádiratra egy címert. A polgármester fellebbezett, le nem csukták, de a címét elbukta.

Így aztán végül rájött, hogy mezei polgármester ne ugráljon, és megesküdött hogy három választáson választatja magát újra, de az már egy másik történet.

Itt a vége, fuss el véle.

A történet és szereplői kitaláltak, a valósághoz semmi közük nincsen, de egyébként meg közszereplők és véleményt nyilvánítottak. Néphagyomány Nándor, a mese begyűjtője nonprofit, szerkesztetlen blogger, csakúgy, mint a közreadó.

Számos embert foglalkoztat manapság a világhír előtti hegedülés problémaköre. Szerte a világon zeneiskolákban tanítják már egész kicsi gyerekkortól kezdve a hegedülést, először feles, majd háromnegyedes hegedűkkel. Számos gyerek szinte kényszernek érzi: neki is hegedülnie kell és a lelkébe mély nyomokat éget a sok silány hegedű, amelyek akkor szépen szólónak tűnnek, de megmérgezik a kapcsolatot az első, igazi hegedűvel.

Mi természetesen senkit nem akarunk rávenni arra, hogy ne hegedüljön, mielőtt világhírű hegedűművész lesz belőle. Mi csak elmondjuk, hogy szerintünk az a helyes, ha valaki életében először a Royal Albert Hall-ban vesz hegedűt a kezébe, amikor a karmester beinti a Mendelssohn concerto első taktusait. Ezt mára a tudomány is így gondolja, nemcsak mi gondoljuk így.

A gyerek- és tinédzserkori hegedülés hormonokat szabadít fel, amelyek aztán a szabadgyökökkel találkozva végül sejtekké alakulnak. (Anders et al. 2001) Ez ma már tudományosan ki van mutatva. Ez fiziológiai értelemben nem okoz kárt, de amikor az ember majd először kezébe veszi a Stradivarit vagy a Guarnerit, és kilép vele a Concertgebouw vagy a Gewandhaus színpadára, akkor már nem fog annyi hormon felszabadulni és kevesebb sejtje lesz és nem fog olyan szépen intonálni, egyenetlen lesz a vibrátója és a kantilénéje pedig végletesen dagályos, művészieskedő lesz, hiszen kiüresedett már ekkorra számára a hormonok és sejtek felszabadulása okozta gyönyör, amelynek egyedüli elfogadható célja a szép koncertélmény létrehozása.

Az ifjúság léha cseh kismester-hegedűi, kortárs Stradivari-kópiái, a csillogó, de talmi ragyogású, bután szóló lakkok, a simára gyantázott vonók, a frissen kattanó csatok a tokon mind abba hitbe ringatják a hegedűst, hogy ettől lesz belőle olyan ember, aki szakértelemmel fogja megfogni a Goddard, a Paganini-Desaint, a Conte de Fontana Stradivariust.

Pedig nézetünk szerint tiszta lélekkel, friss kézzel meg kell találni az igazi hegedűt és csak azzal hegedülni. Tudjuk, hogy sokakat megtéveszt Shaham játéka a Comtesse de Polignac-on vagy Baráti Kristófé a Lady Hamsworth-on.

Higgyük el, nem ettől leszünk igazi hegedűsök, hagyjuk meg ezt a tartalmatlan, talmi, világi élvezetet a Repin-, Shaham-, Mintz-féle elemeknek. Béreljünk egy Stradivariust és álljunk oda életünk első koncertjére úgy, hogy korábban még csak vonó sem volt  a kezünkben

A politikusban és a pillangóban az a közös, hogy mielőtt szárnyat bontanának, azelőtt túl kell esni a népszerűtlen, kártékony féreg fázison, különben nincs tündöklés. Szoci politikus-utánpótlás nem lévén, Magyarországon nagyrészt fideszes politikusok szárnybontogatását figyelhetjük meg, esetleg jobbikosokét.

Lehet, ma már kevesen emlékeznek arra a korszakra, amikor Rogán Antal nem intrikáló polgármester volt, hanem ügyeletes fideszes ugatóember. Megvolt hozzá az esze, hogy a hosszas ugatás után kérjen egy pozíciót, mielőtt kiderül, hogy az ugatóember sose harapóember. A jobbikosok és az LMP-sek között is többen elkezdtek lehiggadni a szélsőséges korszakuk után.

Lázár János karrierje érdekes hibrid, mert Rogánnal, Szijjártóval, Vonával, Karácsonnyal ellentétben nem homo novus-ként érkezett meg az országos politikába, hanem egy elég jelentős vidéki település polgármestereként. A fent felsorolt uraknak nem volt tapasztalata és főleg nem volt hátországa. Ez a kettő egyébként úgy tűnik, fideszes politikusoknál kifejezetten nemkívánatos dolog, ezért is van az, hogy szét akarja a Fidesz vezetése választani a képviselői minőséget a parlamenti képviselőségtől.

Az erős vidéki pártszervezetek hatalma ugyanis szoci hagyomány, erős vidéki párttitkárok a Szovjetunióban voltak és ott tudtak időnként nagy zavart csinálni. Meg persze az MSZP-ben.

Lázár Népszabadság-interjúja jól mutatja ezt a kettősséget. Lázár egyrészt karakán vidéki polgármesterként határozza meg magát, aki maga is egy derék, dolgos vásárhelyi gyerek, és jól nézne ki, ha nem úgy tenne, ahogy a derék, dolgos vásárhelyiek ezt elvárják tőle. Az ember szemébe könny szökik, amikor ilyen politikai elhivatottságról olvas.

Ugyanakkor kezdeni kell valamit azzal is, hogy Lázár mégiscsak a Fidesz egyik képernyőarca, ütközőember, aki legneccesebb labdákat passzírozza át az ellenfél térfelére. Az interjú kétharmada is erről szól, magyarázza a bizonyítványt, és közben olyan, eddig letagadott evidenciákat is beismer, hogy a KDNP nem koalíciós partner, hanem valami...izé, hogy pontosan fogalmazzunk.

Ugatóemberként definiálni Lázárt erős lenne, hiszen frakcióvezető, nem pedig holmi mezítlábas szóvivőcske. Ugyanakkor ő maga degradálja magát "végrehajtóvá" aki a Párt döntéseit (méghozzá az élcsapat döntéseit) veri keresztül a magyar politikán. Az, hogy eközben megpróbál értelmes, amolyan "nem bánt a bácsi" politikusként feltűnni , sejtet valamit.

A riporter rá is kérdez egy esetleges miniszteri megbízásra, amelyet félszívvel elhárít.

Én, a Párt élcsapata helyében gyanakodnék Lázár elvtársra. Van hátországa, van központi pozíciója, jó pártembernek akar tűnni. Fiatal, rámenős, és kellőképpen erős a gyomra. Politikai hernyóként rájött, hogy az erőltetett ütemű törvényalkotás ódiumával kezdeni kell valamit, mielőtt baja lesz belőle. Ezzel az interjúval, noha igyekszik az élcsapat bábjának tűnni, egyben be is gubózott. Nem lenne meglepő, ha még a kikelése előtt az élcsapat tárgyalásokat kezdne egy rigóval. Ha nem teszi, akkor...ezt a pillangót nehéz lesz lecsapni.
 

A csúcsgasztronómiát önmagában nehéz dolog elfogadni. Ahelyett, hogy krumplit ennénk hússal, albumot lapozgatunk az étteremben, és hol a technikát, hol a merész ízharmóniát, hol pedig az egészre kifizetett sok pénz csodáljuk.

Az egésznek számomra akkor van értelme és élvezeti értéke, akár olvasva, akár ízlelve, ha a mesterszakács punk. Ha már evőkanálban tálalja a főfogást, akkor abban alkotnia kell. Az alkotó szellem az, ami miatt sokakkal ellentétben el tudom nézni a déljapán tormához párosított breton halbefőttet.

Anélkül, hogy valaha kóstoltam volna, lenyűgöznek Ferran Adria molekuláris mesterkedései, a habszifonból kinyomott pörkölt, a liszt nélküli nokedli. Az Ázsiát járt szakácsok merész halai, az olasz minimalisták két tökéletes hozzávalóra építő tányérjai mind-mind érdekesek. Amikor a francia "egyszerű, falusi" fogást huszonkilenc lábos, hat rezsó, egy hőmérő és két spéci habzsák segítségével "értelmezik újra", aztán van pofájuk a végén mezei túrógombócot tálalni ezzel a marketingdumával, az punk dolog.

A bűvös szakács blog legutóbbi sztárszakácsa, Claus-Peter Lumpp, nem punk. Eleve az étterem, ahol dolgozik, már üzeni: gazdag, német, konzervatív nyugdíjasok részére! Az ételek leírásába begördül egy Mercedes.

A szakács pontosan, irodalmi hangsúllyal mondja fel a francialeckét,uralja a technológiát, látszik, hogy valószínű, harminc éve nem rontott el ételt. Kötelezően van ázsiai hozzávaló, kockák, felfújtak, kedv, remények, terrinek.

Azt az autót, amelyikben minden benne van, de semmi izgalmas, ugyanakkor a jómódú németek kajálják, Mercedesnek hívják és a svábok gyártják.

Ilyen Merci-gyártó sváb ez a Lumpp is. Posíroz, brezíroz derekasan, ugyanakkor valahogy érezni: a hotel hatvan fölötti, egykori mérnökökből, orvosokból, jogászokból álló közönsége felháborodna egy olyan igazi, szifonból fújós, molekularizálós marhaság láttán. Ezekhez az ételekhez Telemann zenéje illik. Nagyon olaszos, de velejéig német. Nem késik, nem ingadozik, pontosan a tányéron van minden.

Ennek ellenére ez az a vacsora, amelyre úgy emlékeznék, hogy volt egy unalmas vacsorám egy csomó német nyugdíjassal. Fura is lett volna, ha bejön tíz punk szétrúgni a kócerájt. A vendégek arra talán emlékeztek volna.

buvosszakacs.blog.hu/2011/07/09/lumpp_2

(lájkolja Ön is a blog facebook oldalát itt oldalt!)

A csúcsgasztronómiát önmagában nehéz dolog elfogadni. Ahelyett, hogy krumplit ennénk hússal, albumot lapozgatunk az étteremben, és hol a technikát, hol a merész ízharmóniát, hol pedig az egészre kifizetett sok pénz csodáljuk.

Az egésznek számomra akkor van értelme és élvezeti értéke, akár olvasva, akár ízlelve, ha a mesterszakács punk. Ha már evőkanálban tálalja a főfogást, akkor abban alkotnia kell. Az alkotó szellem az, ami miatt sokakkal ellentétben el tudom nézni a déljapán tormához párosított breton halbefőttet.

Anélkül, hogy valaha kóstoltam volna, lenyűgöznek Ferran Adria molekuláris mesterkedései, a habszifonból kinyomott pörkölt, a liszt nélküli nokedli. Az Ázsiát járt szakácsok merész halai, az olasz minimalisták két tökéletes hozzávalóra építő tányérjai mind-mind érdekesek. Amikor a francia "egyszerű, falusi" fogást huszonkilenc lábos, hat rezsó, egy hőmérő és két spéci habzsák segítségével "értelmezik újra", aztán van pofájuk a végén mezei túrógombócot tálalni ezzel a marketingdumával, az punk dolog.

A bűvös szakács blog legutóbbi sztárszakácsa, Claus-Peter Lumpp, nem punk. Eleve az étterem, ahol dolgozik, már üzeni: gazdag, német, konzervatív nyugdíjasok részére! Az ételek leírásába begördül egy Mercedes.

A szakács pontosan, irodalmi hangsúllyal mondja fel a francialeckét,uralja a technológiát, látszik, hogy valószínű, harminc éve nem rontott el ételt. Kötelezően van ázsiai hozzávaló, kockák, felfújtak, kedv, remények, terrinek.

Azt az autót, amelyikben minden benne van, de semmi izgalmas, ugyanakkor a jómódú németek kajálják, Mercedesnek hívják és a svábok gyártják.

Ilyen Merci-gyártó sváb ez a Lumpp is. Posíroz, brezíroz derekasan, ugyanakkor valahogy érezni: a hotel hatvan fölötti, egykori mérnökökből, orvosokból, jogászokból álló közönsége felháborodna egy olyan igazi, szifonból fújós, molekularizálós marhaság láttán. Ezekhez az ételekhez Telemann zenéje illik. Nagyon olaszos, de velejéig német. Nem késik, nem ingadozik, pontosan a tányéron van minden.

Ennek ellenére ez az a vacsora, amelyre úgy emlékeznék, hogy volt egy unalmas vacsorám egy csomó német nyugdíjassal. Fura is lett volna, ha bejön tíz punk szétrúgni a kócerájt. A vendégek arra talán emlékeztek volna.

buvosszakacs.blog.hu/2011/07/09/lumpp_2

(lájkolja Ön is a blog facebook oldalát itt oldalt!)

Superman hatalomra jutva első intézkedésként megtiltotta a lovak levágását étkezési célra.

Ez volt a Lex Lótor...

Lájkolja ön is a Ráérünk blog facebook oldalát!!!

A gép lassan süllyedni kezdett, a hajtóművek elhalkultak. A monitor mutatta, hogy Szibéria határánál, a mongol sztyeppe peremén repülünk. Visszacsuktam a szemem. Eszembe jutottak Cöxpon-fu és Nakonkszipan uangje-fu kolostorai, a lámák, az avas jakvaj-tea illata... Gungga, a burját, amikor lelőtte rólam a támadó medvét... a japán katonák, akik aranyat ígértek a fejemért, de nem tudták, hogy én már tanító, rinpócse vagyok a helyiek szemében. Gondolatban a jurta bejárata fölött száradó és a bent égő tűzhely füstjétől enyhén átfüstölődő és megbarnuló szárított túrót rágcsáltam, amikor kizökkentett a kiáltás.

- Sam, nézzél valami innivaló után!

- Nem tudok Lizzy, előre se tudok így menni.

- Hát akkor kérdezz meg valakit, ott az az alak a skótkockás pléddel letakarva.

Ez csak én lehettem, a "skótkockás pléd" pedig alighanem a Campbell-tartan mintázatú McCormack&Hendely Co. márkájú merino gyapjú útitakarómat jelentette, amelyet nemrég vásároltam háromszáz fontért az Oxford Streeten.

- Hé miszter izé...

- Lawrence. Leslie L. Lawrence vagyok

- Sam Higgins. Nem tudja, hol van ezen a gépen innivaló?

- Dehogynem, abban a szekrényben talál mindenfélét, a kisasszony szívesen ad maguknak.

- Ne pofázz már annyit, szomjas vagyok! - rikácsolt Lizzy Higgins, mire Sam sietve hátravitt két doboz kólát.

Mivel skót whiskyhez most nem volt kedvem, és különben is a britek aludtak, gyorsan kevertem magamnak meg a citromképű amerikainak egy-egy whisky&sour koktélt, mielőtt szólnak, hogy üljünk vissza a helyünkre. Gondoltam, kockáztatok, megeresztettem egy laza kérdést.

- Szétnéznek kicsit Koreában? Úgy hallottam, sok érdekes dolog van ott.

- Én pont az ellenkezőjét hallottam, azt hogy tele van kutyazabáló sárgákkal.

- Akkor talán üzleti út?

- Mit érdekli az magát? Ha nagyon tudni akarja egy levél miatt jöttünk, amelyet Ik-Wan Csongtól kaptunk, azt írja, még a háborúból ismerjük egymást.

Felhajtottam a koktélomat. A fejemben zúgtak a vészharangok, védőszellemem ütemsen káromkodva rángatta a köteleket. Volt azonban még egy érzés, valami kellemetlen szúrás. Oldalra néztem és Lizzy Higgins tekintete fúródott a hátamba, mint egy templomi lándzsa. Sóhajtottam, leültem a helyemre és vártam a leszállást.

(újabb alfejezet)

A reptéren elég nagy felfordulás volt. Többen is Ik-wan Csongot keresték. Egy magányos kínai úr, továbbá egy őszes, szakállas gentleman a Humbolt Egyetem Műszaki Kar Irodalommechanikai Tanszékéről. Ő ideiglenesen kisétált a regényből, de olyan jelentőségteljesen nézett rám, hogy hirtelen sem én, sem Toltang rinppócse, sem pedig Radzs Kumar Szingh nem tudtuk, hogy mit is akar ez jelenteni. Mivel a kínaival nehezen értettek szót az információs pultnál, másik oldalon, félig takarásban üldögélő koreaihoz ballagtam. Koreai tudásom kicsit megkopott, de azért elvártam volna, hogy legalább biccentsen nekem, miután megkérdeztem hol a limuzinszolgáltató embere. Kicsit jobban megnéztem és láttam, hogy már nem fog nekem válaszolni. Akinek a nyúltagyába hátulról temetői kiskapát állítanak, az már nem társalog senkivel...

A Lutoni reptérre korábban érkeztem, még senki nem volt ott. A turista terminálon a WH Smiths boltban vásároltam néhány filctollat, a vámmentes boltban pedig biztos, ami biztos még egy adag Navy Flake dohányt. Volt nálam egy utaslista, amelyen Milstein és Andre professzoron, meg az izlandi szexbombán kívül szerepelt még Steve Hartmann, a koreai nyelv tanára, Timothy Michaels, Sir Robert ügyvédje, és Lesbia Hernandez, a Malone-Stockton Alapítvány képviseletében.

A Timest olvasgattam, egy félreeső sarokban és onnan figyeltem az eseményeket. A lutoni reptér magángépes terminálján vártam, hogy a különjárati business jet elvigyen minket Szöulba.

Andre professzor érkezését már messziről tudatta az illatos pipafüst, szét se nézett, így engem se vett észre, egyszerűen leült egy padra és pipázgatva olvasta a Nemzetközi Ásványtani Közleményeket. Az elegáns felöltőben és makulátlanul csillogó cipőben érkező szikár úrban nem volt nehéz felismerni a londoni ügyvédet, így tudtam, hogy Michaels is megérkezett. Őt ismertem még a Jockey clubból, ahol neki már a dédapja is tag volt, én Sir Robert összeköttetései és Mandzsúriában szerzett érdemeim alapján kerültem be. A göndör lánykacajok és az ónorvég hörgés tudatta a bohókás Milstein prof megérkezését, hosszú combú asszisztensével együtt. Óvatosan egy oszlop mögé húzódtam, kicsit közelebb a társasághoz, akik most estek át a bemutatkozásokon. Inga természetesen cuppanós puszit adott az előkelő barristernek, aki ettől olyan zavarba jött, hogy VII. Henrik korabeli jogesetekről kezdett beszélni. Erre egy "jaj de cuki felkiáltás" és egy újabb puszi volt a jutalma. Erre elhallgatott. Elővette cigarettatárcáját, és idegesen rágyújtott egy vékony Romeo y Julietára. Ez is mutatta, mennyire felrázták az események, hiszen úriember reggel, állva, hölgytársaságban nem szivarozik.

Már épp úgy döntöttem volna, hogy előbújok és odamegyek, amikor női cipők ritmikus kopogására lettem figyelmes. Maradtam hát, és jól is tettem, így teljesen büntetlenül szemlélhettem meg Lesbia Hernandez bevonulását. Dióbarna bőrű, őzike szemű szépség vonult a oda társasághoz. Az urak szava elállt, az ügyvéd elnyomta szivarját (újabb faragatlanság!) , Inga Thonbjörnsdottir pedig bosszúsan vette tudomásul, hogy újabb bombázó került a társaságba, Miss Hernandez oxfordi angolsággal mutatkozott be, ekkor léptem elő rejtekemből, mintha épp most érkeztem volna meg. Már bemutatkoztam volna, amikor kedvesn felém nyújtotta kezét:

- Üdvözlöm Mr. Lawrence!

Már épp felelni készültem, amikor sietve megérkezett Sir Robert. Mindenkit üdvözölt, majd elindultunk a géphez. Azaz csak indultunk volna, mert óriási veszekedésre lettünk figyelmesek. Két amerikai ordítozott a diszpécserrel, hogy ők Szöulba fognak menni és ki is fizették... rosszat sejtettem. Elővettem a pipaszurkálómat, majd újra zsebre tettem. Végül a diszpécser odaoldalgott hozzánk, hogy izéé... a Higgins házaspár velünk utazik. Sir Robert persze hebegni se tudott a meglepetéstől. Mi ez az egész? - kiáltotta és kérdőn ügyvédjére nézett. Én felelhettem volna neki, de átkozottul nem akartam...

(újabb alfejezet) 

Ööö izé Sir Robert, amikor az olcsóbbik business jet csomagot választotta ha emlékszik, figyelmeztettem, hogy ha van hely felraknak mellénk újabb utasokat is... nos azt hiszem a Higgins házaspár az útitársunk lesz Szöulig...

Jack, akkor most nekünk ezekkel a karótnyelt buzi angolokkal kell elutaznunk Szöulba? -kérdezte Mrs Higgins.

-Fogd be azt a rohadt pofád, így a férje.

Higginsék nem voltak szépek. Két szögletes alakú, citromképű alak volt, szemmel láthatóan a nyugati partról. Az asszony bőre érdekesn barnás volt. Elgondolkodtam, hol láttam már ilyen arcot, de nem tudtam rá válaszolni. Pedig ha tudtam volna, sok bajtól kíméltem volna meg mindenkit...

Az egyik kedvenc olvasmányom Dusko Popov: Kettős ügynök voltam c. könyve. Popov jugoszláv milliárdos volt, akit apja a legjobb nyugati egyetemeken taníttatott és hazatérve a kiváló nyugati kapcsolatai és anyagi háttere miatt meghatározó jelentőségű ember lett a háború előtti Jugoszláviában. A németek beszervezték, de - legalábbis emlékiratai szerint - annyira utálta a nácikat, hogy még aznap jelentkezett az angoloknál és végig kettős ügynökként dolgozott.

Emlékirataiban az egyik legérdekesebb, amikor a német kapcsolata feltárja előtte a német titkosszolgálatok világát. Canaris gyűlöli Heydrichet,  Heydrich gyűlöli Canarist, mindkettőt gyűlöli Ribbentropp, szaglászik utánuk Himmler, mindenkit fúr Schellenberg, bejáratos a Führerhez emez, utálja a Führer amazt...

Az angolok meg persze röhögtek a markukba, holott ők sme voltak mentesek belvillongásoktól. Ez a könyv jutott eszembe akkor, amikor azt olvastam, hogy bevitték Galambost és Laborcot.

Tegyük fel, hogy Galambos és Laborc elkövetett valami súlyos, hazaárulással felérő tettet. Akkor viszont érthetetlen, mit keres Galambos házi őrizetben, ilyen tettekért már csak a cselekmény jellege miatt is járni szokott a nehéz vas, már az előzetes letartóztatás időszakában is. Nyilván a bíróság látta az iratokat, és valamiért nem ítélte úgy hogy ezek a tettek ilyen súlyúak.

Ha meg nem követett el olyan dolgot, amiért kenyér, víz és sötétzárka járna neki, akkor a meg az egész hacacáré arra világít rá, hogy baj van.

Tegyük fel, hogy a fent említettek nem valami csúnya államellenes disznóságot követtek el, hanem mezei, bármelyik hivatalban látható visszaélést, lopást, ilyesmit. Ebben az esetben, mi szükség van arra, hogy bemondja a híradó, hogy korrupt titkosszolgák láncon ide, láncon oda, de az egész nyolcvan évig titkos. Ha ezek az urak a vizes zsemlétől a MOL-paketten át kincstári párnahuzatokig valaminek az elsíbolásában bűnösök, akkor az nyilvánosságra lehet hozni, hogy mi kérem szamurájba oltott porosz evangélikus presbiterek vagyunk, és puritán erkölcseinktől vezérelve ezért és ezért meg még amazért is, ezek az urak ülni fognak.

Ha a nyolcvanéves titkosítás ellenére ezek az urak többé-kevésbé szabadlábon vannak az bizony azt jelenti, hogy Vadai Ágnesnek, legyen bármennyire is szoci, igaza van. Az ügyben politika van.

Ilyet is látott már a világ, a titkosszolgálattal minden hatalom szeret visszaélni. Mámorító érzés lehet, hogy Rozit a gimiből, akiről mindig lepattantunk, meg lehet figyeltetni, és tudni fogjuk, ha már nem lehetett a miénk, legalább azt, hogy milyen színű a mellbimbója. Operatív eszközökkel.

A baj ott van, hogy ezek után minden szövetséges és ellenséges titkosszolgálat tudni fogja, hogy itt lehet keresni. A szövetségesek tudni fogják, hogy ezekkel csínján kell bánni, mert ki tudja, hogy ami ma titkosszolgálat az holnap mi lesz, melyik szerv lesz felül. Ezzel persze mondjuk az amerikaiaknál is folyamatosan tisztában kell lenni. Van amikor mondjuk a tengerészek felderítő hivatala a legjobban értesült, van, amikor a polgári CIA. De ott ez nem azt jelenti, hogy az épp rosszabbul menedzselt szolgálatra selyemzsinór vár, és a legrosszabb esetben sem azt, hogy a szolgálatot épp kisstílű disznóságokra használják. A legtöbb amerikai titkosszolgálati film lényege pont ez, hogy hangsúlyozzák, az ilyen disznóságok felszínre hozására és megszüntetésére mindig van ember. Ezek a letartóztatások azt üzenik: nálunk ilyen nincsen.

Az ellenérdekelt titkosszolgálat dolga még egyszerűbb. Ebben a nagy NBH-AVH-NVSZ-NFVSZ-TEK-NNI-KBH-Szakszolgálat katyvaszban lehetetlen tisztességes elhárítást csinálni, főleg, ha az IH nyomoz az elhárítás után, felnyomkodja őket az ügyészségen, az elhárításnál gondolom most zárt ajtók és a zárt ajtók mögött matekoló elhárítók vannak. Azonkívül a katonai ügyészségnek milyen belső elhárítása van? Milyen objektumvédelme? Okirat-őrzése? Nyolcvan évig titkos és hurcolásszák ügyészségről bíróságra, bíróságról ügyészségre... TÜK-ös (Titkos ÜgyKezelés) ügyben a teljes magyar sajtó tudja, hol és mikor lesz tárgyalás? Honnan vesszük, hogy a gyanúsítás vagy a vád titokban fog maradni? Ebben a helyzetben a legegyszerűbb fogást találni a külföldi kémnek, hiszen hatványozódott a félő, a felfele törekvő, a másokat kitúrni akaró emberek száma. Az egész szervezet ezek szerint simán mozgatható politikai oldalról és politikusan gondolkodik. Holott nem ez a dolga.

Popov mesterkém volt, és szerencséje volt a németekkel, ráadásul gáláns kalandjait sem közvetítette a fehérorosz tévé. Még egy pár ilyen letartóztatás, és nem Dusko Popov lesz itt a példakép. Hanem Iszájev ezredes. Azzal a különbséggel, hogy a magyar Strirlitz nem mer majd gondolni semmit.

index.hu/belfold/2011/07/03/egy-egy_mondat_a_fidesz-kongresszusrol/

"Az eredményekből ma még csak különálló mozaikkockákat lehet látni, és sokak számára úgy tűnhet, nincs is köztük összefüggés. Ha nem hátrálunk meg, ha végigcsináljuk, akkor egyszer csak elkezd összeállni a kép, és a végén ki fog kerekedni belőle egy erős és büszke ország."

Orbán Viktor

Elvtársak, ez már a kommunizmus?

"Nem kérek és nem kérünk bocsánatot az első év sodró lendületéért, nem ígérek és nem ígérünk érdeksérelmek nélküli rendrakást, ütemváltást, a status quo békés védelmét."

Lázár János

Mi sem várunk tőletek semmit, Lázár elvtárs.

"Egyre többen figyelnek fel Európában a Fidesznek, Közép-Európa egyik legnagyobb jobbközép pártjának a gazdasági válság megoldására kínált újszerű receptjeire."

Navracsics Tibor

Valami bűzlik Dániában.

"Ha magunkon nem értelmezzük a saját magunk által felállított erkölcsi szabályt és mércét, a mutatvány meg fog borulni."

Kósa Lajos

Mostantól bárki levehet 10%-ot?

"A legnagyobb veszély, ami ránk leselkedik, azok mi magunk vagyunk. Ha azt hisszük, mindenkinél okosabbak vagyunk, és mindent tudunk. Szó sincs róla."

Pokorni Zoltán

Pokorni elvtárs nézzen ki valami külföldi várost, fél éven belül nagykövet lesz...

"Az előző kormányok tagjainak, Bajnai Gordonnak, Veres Jánosnak, Draskovics Tibornak felelnie kell azért, amiért az ország következő tíz évét elzálogosították."

Varga Mihály

Ha Rajk Laci élne...

"Az eltökéltségen, a határozottságon semmit se változtassunk, egy jottányit se engedjünk, de ezzel párhuzamosan fokozott óvatosságra, alázatra, és bizalmatlanságra inteném magunkat."

Kövér László

Az ellenség még mindig köztünk van, elvtársak! Tovább a Lenini Úton!

"A KDNP világnézeti párt, a horgony a csapkodó hullámokban, a Fidesz szerepe a mozdonyé."

Harrach Péter

Gyerekek, rajzoljátok le szépen, mit mesélt Harrach képviselő bácsi!

...egy hülye.

...egy fasz.

...egy mániás, egomán seggfej.

...egy hülye buzi, ... seggnyalója.

...jobban tenné, ha csendben megdöglene.

Az igazi jó dolog az, hogy a kipontozott részekre bármit lehet írni, legfeljebb majd valami hülye államtitkár ír valami hülye slambucmannak, hogy száradna be a segge lika mind a kettőnek.

Végre egy miniszterelnök, aki alacsonyabb.

Update

Akkor bővebben. Először: nagyon egyetértek altoiddal, hogy pontosan elhelyeztük magunkat a térképen, amikor az EU soros elnökeként pár milliárd euróért vállaltunk egy NFVSZ-t a Kínai Népköztársaságnak.

Most mentjük éppen azokat az embereket a slamasztikából, akik pár évvel ezelőtt azt hitték, hogy a könnyen elérhető devizahitel az igaz és nem mese. Elhitték, hogy nincs kockázat, hogy majd valahogy megoldják. Elhitték, hogy nem kell fedezetet, munkabért, satöbbit adni.

Ezek az emberek részben hiúságuk áldozatai, részben csak boldogabb életet szerettek volna és hiányosak a pénzügyi ismereteik. A kínai hitel olyan mint a svájci frank hitel. És a Nemzeti Vagyonőrök majd sápítozni fognak, hangosan gágog majd Szijjártó az élen, amikor majd jönnek érvényesíteni a jelzálogot. Persze kit érdekel Kína nem lő ide, addigra meg biztos lesz máshonnan hitel. Vagy ha nem, akkor más lesz kormányon. Csak nem tudom kire hogy mi milyen ismeretek hiányára fogunk hivatkozni, amikor Kínáról minden jobb nyugati egyetemen a gazdasági és üzleti szakon tanítanak legalább egy félévet Kínáról és üzleti kultúrájukról. Úgy tűnik a fidelitasban nem meg a Balatonröttyentői kommunikációs tréningeken sem.

Több helyen is olvastam azt az érvet, hogy a németek, és a franciák is üzletelnek Kínával. Ez tény, az az apróság okoz gondot, hogy a német és a francia, minden pénzügyi problémája ellenére erős és versenyképes gazdaság. Ha nem is áll hegyekben a pénz, mint Kínában, az atomreaktortól a vadászgépen át a luxusautókig vannak olyan dolgok, amelyeket Kína csak itt tud beszerezni. Vannak vállalataik, akik Pekingben felhőkarcolókat építenek és nélkülözhetetlenek a Kínai gazdasági csodában. Hogy vállalataik Ázsiába exportálnak? Na igen, Kínában pénz van, bizonyos dolgokra meg nincs ipar és tudás.

Kérdés, hogy a mi gazdaságunk mit tud majd a Kínai tőke egyenértékeként az asztalra tenni? Ezoterikus matolcsysta imákat. Vagy maoista?

McDeszka, kérd extra pörccel!

McDeszka szuperszájz alapáron pörccel

McDeszka menü: Egy szuperszájz pecsenyezsíros McDeszka szendvics pörccel és hagymával, két koviubi és egy korsó hideg sör

McDuckDeszka szendvics, kérd extra májdarabokkal!

McDuckDeszka  szendvics szuperszájz alapáron májdarabokkal

McDuckDeszka menü valódi kacsazsír, valódi élmény! Uborka helyett meggybefőttel vagy almapaprikával is kérhető.

McBetyár extra: bármelyik menünk Erős Pistával!

PusztaWrap: Száz százalék természetes káposztalevelekbe göngyölt ízletes rizses-kukoricadarás-húsos-füstöltes egészségbomba. Kérd extra piros zsíros öntettel!

Pörköltzsíros-bemártós McDeszka: csirkepörkölt szaftba mártott egész kenyérszelet, menüben ezerjó-fröccsel

 McCsimóta gyerekmenü - McDeszka extra sertészsírral, ízes-dejós tészta, ivólé (tisztázatlan eredetű). Ajándék "Betyárman" akció-figurával! Köszönjük altoid!

 BigMcDeszka: 2 McDeszka összeborítva (Elvitelre jobb, nem?)

Extra BigMcDeszka: BigMcDeszka lilahagymával.

A gyermekmenühöz Sobri Jóska, Vidróczki Márton, Rózsa Sándor illetve Ludas Matyi akciófigurák választhatók. Később jön majd a Hét Vezér sorozat is. A Tenkes Kapitánya valamint barátai is, extraként lőportól kormos Egbert ezredessel.Danke Danke tomware!

RácMcFish

McHeck

McLángosh

McTésztaPearls (tarhonya)

Felgerjed a mén

nézi cigány lókupec

sukár e lófasz

Mári behozta a sültet. Ültünk az asztalnál, ebédeltünk. Nagynéném Karlsbadi élményeit mesélte, utána a férfiak a szivarszobában politizáltak. A fiúk ostábláztak a leányok a zongoratanár körül csoportosultak. A gyertyák csonkig égtek. A gyertyák. Égtek.

Márai Sándor

A székely emberek olyanok mint a fenyők a Hargitán. Csak állnak erős magányukban és csak néha zúgolódnak halkan. De jaj neked ha éjjel és tisztelet nélkül merészkedsz közéjük.

Wass Albert

két komcsi és egy festő: Ein Fock, ein Rajk, ein Dürer!

Parton a lótusz

nindzsát öl a szamuráj

védi Bárándy

Tanaka szan, tokiói ügyvédjelölt

Mire Pesten egyet gondolnak, Gyergyóban háromszor cselekszenek.

Wass Albert

Aki könyvből akarja megismerni önmagát az olyan, mint aki vonalzóval próbálja másolni a Mona Lisát.

Paolo Coelho

A szeretet fénye a harag hegesztőmaszkján keresztül is látszik.

Paolo Coelho

Aki az élet felszínén hajózik, nem ismeri meg a mélységeket. De nagyot téved az, aki hajójával a mélységek felé indul.

 Paolo Coelho

A virágos mezőn magányosan tűnődve álló ember sosem magányos.

Paolo Coelho

A világban keresd önmagad és a megtaláltad, add oda valakinek, akit nagyon szeretsz. Rájössz majd, hogy azzal kapod meg magad igazán, ha át tudod adni magad.

Paolo Coelho

Aki meg akarja érteni a magyar viszonyt az Unióhoz, képzeljen el egy teniszklubot.

A teniszklub egy ország fejlettségéről mindent elmond. Ahol csak egy-két igazán gazdag ember van, ott ők azt csinálnak, amit akarnak, a tenisz és a társas érintkezés szabályaira nagy ívben tojva. Ahol nincsenek ilyenek, vagy sokan vannak, ott indul el a klubosodás folyamata. Ennek elkerülhetetlen velejárói a kínos úrhatnámságok, nevetséges affektálások. De a pozitív velejáró az az, hogy a klubban bizonyos dolgokat nem azért nem teszünk mert bárkinek is kevés pénze lenne hozzá a tagok közül, hanem mert nem szoktuk.

A szokásjogot aztán fontoskodó, cikornyás kódexekbe szokás foglalni, amely kódexet, a később betérő nagyon gazdagokkal is elfogadtatunk. Így lesz az, hogy a frissen meggazdagodott strici, miniszter, polgármester, vagy egyéb gazember, aki hozzá van szokva hogy talpnyalói meg sem nyikkannak, amikor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén egy jó nagyot kiköp oldalra, azon kapja magát hogy vele - anyagilag - épp csak egyenrangú klubtársai szólnak neki, hogy öreg, ne rakd fel a lábad az asztalra, az itt nem szokás. Ha ezek után is klubtag marad, akkor a családja megindul felfelé. Látni fogja, hogy kell a gyereket iskolába járatni, társaságban viselkedni, előbb-utóbb kikoszolódik, eléri klubtársai szintjét és ő maga is a klub szentséges kódexének zord védelmezője lesz.

A fentiek a szociológia nevű tudomány alapját képezik, ami ettől bonyolultabb az a balneológusokkal és a bálnákkal együtt tök felesleges.

Az Erópaunió bizonyos szempontból nem más, mint egy teniszklub. Ezt olyan reakciós és retrogád elemek is tudták, mint Horn Gyula, dacára annak, hogy Erópauniónak hívták. Miért jó nekünk ebben a klubban? Ez sokadrangú kérdés, a miértre egyszerű a válasz. azért, mert az alternatívát Szovjetuniónak hívják. Persze az se teljesen rossz dolog, ha az ember a kismaccsban benne van, akkor kényelmesen lehet szaunázgatni és kurvázni különféle dácsákban, meg ilyenek. A baj vele az, hogy gazdaságilag működésképtelen, akármilyen szépen is énekelnek rólunk az úttörők.

Be kellett hát lépni az Európai Unió nevű teniszklubba, kezdetleges tenisztudásunkkal. Ilyenkor sajnos gazsulálni kell a már klubtag gazdag köcsögöknek, hogy a mi cégünktől rendeljenek egy kis betonozást, jogi tanácsadást, bármit, hogy beleerősödjünk a klubba anyagilag. Mivel nekik is snassz csórókkal egy klubban lenni, a megfelelő adag nyalás után ezzel már nem is lesz gond. Igenám, csak rosszul tűrik az olyant, aki egy-két elsimított ügy után már valaki akar lenni a klubban. Örülj hogy bent vagy öcsém, teniszezzél, iszogassál, vigyél fel csajokat az emeletre, csak egész nyugodtan érezd jól magad, de tudd hol a helyed.

A másik szarvashiba, amit a belépő feltörekvő elkövethet, az a klub szabályainak felrúgása. Ha úgy alakul, hogy a legrégibb, leggazdagabb klubtagok akarnak valamit, abból előbb vagy utóbb, de szabály lesz, elvégre a klub a tagjaiért van.

Az új fiú viszont ne hozzon be szendvicset, ha egyszer snack bár van, ne hordja be a haverjait, és ha az a klub szabály, hogy kéthavonta az aktuális berúgás-kurvázás számláját állni kell, akkor szó nélkül fizesse a cehet, majd legfeljebb bevesszük valami jobb buliba utána.

A fentiekből nyilván világos, hogy a szlovák rendszám elleni harcot meg a regadót miért tartom kisstílű dolognak. Adóelkerülés? Az. Joggal való visszaélés? Az. A fiatal orvostól pofátlanság, hogy lelép? Nem az.

Amikor az Unió nevű teniszklubba beléptünk, akkor annak vállaltuk a szabályait. A szabályok világosak: négy szabadságot érvényesíteni kell, azokat korlátozni csak kivételesen lehet. Persze lehet majd betiltani meg Népi Ellenőrző Bizottságot alapítani, csak azért majd szólni fognak.

Figyelj csak öreg, az nálunk úgy van, hogy ha lehúzod a salakot akkor illik utána gyorsan fellocsolni, vagy adj egy ötszázast Pista bácsinak, megcsinálja. Ne sértődj meg, csak szólok, tudod, így szoktuk.

Figyelj csak öreg, itt nem szoktuk a versenyképes munkaerőt versenyképtelen fizetések elfogadására kötelezni. Fizettesd ki vele előre az oktatást vagy kössél vele tanulmányi szerződést vagy adj neki jó fizetést. Meg ez a rendszámosdi, nálunk nincs rendszámadó a klubban, okés? Na jó nem kell itt a földet nézni, gyere igyunk egy bambit meccs előtt...